Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékezete mindannyiunkban megelevenedik március idusa közeledtével. Egymás kezét fogva totyogó óvodások látogatják pártában és huszárkalapban a Múzeumkertet, kisiskolások tanulják meg egy életre Petőfi lánglelkű gondolatait a Nemzeti dalból és mind magunkra tűzzük a nemzeti színű kokárdát. A forradalom legkiemelkedőbb szereplői minden magyar számára történelmünk talán legfontosabb alakjai, de mellettük sok olyan hős kerül a feledés homályába, akik hasonlóan a nagyokhoz életüket áldozták a hazáért és a szabadságért. Cikkemben szeretnék emléket állítani Lebstück Máriának, a forradalmárnak, a hős asszonynak, aki huszárfőhadnagyként küzdött a magyar függetlenségért.
Lebstück Mária szeretete a harc iránt akkor alakult ki benne, amikor nagybátyjához került Bécsbe, aki történetesen császári ezredes volt. A jómódú fiatal lány tanulmányai végett került el szülővárosából, Zágrábból 1843-ban, azonban öt röpke esztendővel később, a mindössze tizennyolc éves hajadon már önkéntesként harcolt a bécsi forradalom alatt. Ahogy Mária hadnagy emlékirataiból kiderül, már a forradalom első napjaiban elhatározta magát, hogy fegyvert fog. „Minthogy kevés pénzem volt, eladtam a fülbevalómat, a cipészsegédtől egy kabátot és pepita nadrágot vásároltam, a mestertől pedig egy férficsizmát, aki ráadásul egy inget és egy alsónadrágot is adott. A felesége pedig lenyírta a hajamat férfimódra.” Valahogy így született meg Lebstück Károly személye, akinek Mária egészen a kápolnai csatáig kiadta magát. A fiatal forradalmár önkéntesként csatlakozott az egyetemi légióba, ahol a jogászcsapatban harcolt. A bécsi forradalom leverése után Magyarországra szökött, ahol csatlakozik a honvédséghez.
A harcászati képességeit igazolja, hogy ilyen fiatalon – itt még titkolva, hogy a gyengébbik nem tagja – bekerül a tiroli vadászok közé, ami hatalmas elismerésnek számított. A harcias lány végigküzdötte a forradalom legnagyobb összecsapásait, ezek közül kiemelkedőek a branyiszkói, a komáromi és a kápolnai csata. Hadászati karrierjében változást az utóbbi hozott, hiszen ekkor derül fény kilétére. Lebstück a csata hevében hárman is rátámadnak, és bár sikerül felülkerekednie a támadókon, súlyos fejsérülést szenved. Az orvosi vizsgálat során derül ki, hogy Károly valójában Mária. Az események láttán Dembinszky tábornok hadnaggyá lépteti elő a még mindig csak tizennyolc éves Máriát.
„Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem.” – írta Petőfi, de nem volt ez másképp a frissen avatott hadnagy hölggyel sem. A csatatéren ismerkedik meg jövendőbelijével, Jónák József tüzér hadnaggyal, akihez pár hónap ismeretség után hozzá is megy 1849. júliusában. A lagzi pedig az ifjú párhoz illően parázshangulatú volt, hiszen az ellenség rajtaütött a Máriát és Józsefet ünneplő násznépen. Lebstück így emlékezett vissza esküvőjük napjára; „...hirtelen rajtunk ütött az ellenség, úgyhogy az ablakon menekültünk. Mégis magammal vittem szalvétába kötve egy egész túrós rétest, és a ló nyergéhez kötöttem.”
A szabadságharc bukása után a fiatal házasokat bebörtönzik, Mária, az aradi várban töltött rabsága alatt szülte meg fiúkat, Jónák Pált. A híres hadnagyot és forradalmár asszonyt ettől kezdve ide oda sodorja a sors; egy időre visszaköltözik szülőföldjére Horvátországba, majd később újabb házasságot köt, amiből lánya születik, később a megözvegyült magányos asszony a fővárosba költözött, ahol haláláig élte mindennapjait. Lebstück Mária életét Jókai Mór foglalta írásba halálos ágyán, amelyet a magyar romantika írója németül örökített meg.
