Másodfok

"Hat menyegző, négy testamentum" - Dr. Liktor Attilával beszélgettünk

Mozol Kristóf András

2020. március 10. - Másodfok

A Zlinszky János Emlékkonferencián tartott jogtörténeti előadást karunk oktatója, Dr. Liktor Attila "Hat menyegző, négy testamentum" címen.

iv_-fulop.jpg

Habsburg (IV.) Fülöp spanyol- és portugál király (1621-1665) 

A Habsburg-ház „spanyol” és „osztrák” ágának 16-17. századi kapcsolatáról tartott előadást, amelyben szó esett a Habsburg-magyar viszonyról is.

Hadd kezdjem ez utóbbival. A Habsburg-magyar viszonyt szinte kizárólag Bécs viszonylatában szokták értelmezni, amely alapvetően egy konfliktusokkal meglehetősen terhelt kapcsolat volt. A konfliktusnak számos kiváltó oka volt, ezek között hazai- és nemzetközi politikai, alkotmányjogi, pénzügyi, katonai stb. található szép számmal. Érthető, hiszen a Magyar Királyság Mohácsot követően a Habsburg-jogar alatt kialakult birodalomnak lett a része, ahol az uralkodó a magyar királysági, a német birodalmi, az osztrák örökös tartományok valamint a cseh királysági rendek – sokszor egymásnak ellentmondó – érdekei között kényszerült egyensúlyozni. A magyar király alapvetően a rendekkel együtt kormányzott, és alapvetően kiegyensúlyozott viszonyról beszélhetünk a Habsburg-uralkodó és a magyar rendek között a korszakban, a fegyveres megmozdulásokra (Bocskay, Báthoryak, Bethlen vagy a Rákóczyak) csak akkor került sor, amikor a király és a nemzet közötti konfliktust nem sikerült politikai úton rendezni.

Persze, hiszen velük együtt éltünk. És mi a helyzet a „spanyol ággal”? Velük nem voltak surlódások?

Nem. A „spanyol ággal” kitűnő volt a magyar vezető réteg viszonya, úgy a 16. mint a 17. században. A magyar egyházi és világi vezető réteg számos tagja a legszorosabb (több esetben személyes) összeköttetésben állt a madridi udvarral, a tizenötéves háború híres magyar hadvezére, Pálffy Miklós országbíró több magyar arisztokratával együtt az 1560-as 70-es években II. Fülöp spanyol király madridi udvarában nevelkedett Rudolf, Ernő, Albert és Vencel főhercegek társaságában. A harmincéves háború időszakában Esterházy Miklós nádor gyermekeinek keresztapaságát maga IV. Fülöp spanyol király vállalta el. A magyar arisztokraták közül számosan megkapták a spanyol királyoktól az Aranygyapjas rendnek a tagságát, még Zrínyi Miklós is a török ellen vezetett híres téli hadjárata (1664) után, amelytől egész Európa zengett akkoriban. A spanyol uralkodók egyébként milliós összegekkel segítették a bécsi rokonságot, hogy a magyarországi védelmet fenn tudják tartani, illetve hogy a Magyar Királyságot felszabadíthassák az oszmán megszállás alól, amely azonban nagyrészt a nemzetközi politikai körülmények miatt csak a 17. század végén sikerült. És ebben a legnagyobb ludasok a franciák voltak…

mariaanna.jpg

Habsburg Mária Anna főhercegnő, spanyol királyné (1634-1696) a spanyol birodalom gyámkormányzója (1665-1675)

Ez viszont a szoros összeköttetés szükségességét feltételezte Madrid és Bécs között.

Kétségtelenül. És ez meg is volt. Ugyanis annak ellenére, hogy a hazai- és a nemzetközi irodalom is a „két, egymástól független, önálló ág” elméletét vallja, a főhercegek és infánsnők, valamint a főhercegnők és infánsok között 1548 és 1666 között megkötött hét (!) frigy éppen a dinasztia egységet mutatja… Spanyolországban a trónt nem csak férfiak örökölhették, hanem a nők is, elsőszülöttségi sorrendben. Így a leányági leszármazáson keresztül könnyen kikerülhetett volna a Habsburgok kezéből a spanyol örökség, ha a fiág kihalt volna. Éppen ezért Madrid házasságpolitikája a 16-17. században végig arra irányult, hogy a legidősebb leányokat valamelyik főherceggel házasítsák össze, így biztosítva a spanyol örökség családon belül tartását arra az esetre ha a spanyol fiág kihalna. És még inkább alátámasztja ezt a politikát a gyermekáldás alakulása. Ugyanis amíg az infánsoktól 1516 és1700 között 36 gyermek született, ugyanezen időszak alatt a főhercegektől 1521 és 1705 között 96, jóval több, mint a kétszerese. Valószínűleg ezzel összefüggésben állhat az, hogy minden spanyol Habsburg uralkodó végrendeletében a fiág kihalása esetére azt az infánsnőt (és mindkétnemű törvényes leszármazóit) jelölte meg örökösének, aki valamelyik főhercegnek volt kandidálva vagy már hozzá is ment feleségül…

Ne maradj le hasonló tartalmakról,

kövess minket Facebook-on és Instagram-on!

A bejegyzés trackback címe:

https://masodfok.blog.hu/api/trackback/id/tr6915511476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
A PPKE JÁK HALLGATÓI LAPJÁNAK BLOGJA