Liktor Attila Tanár Úr magyar alkotmánytörténetet és magyar jogtörténetet tanít a Pázmányon. Akik a szemináriumaira járnak, vagy jártak, tapasztalhatták, hogy a tudás érthető és érdekes átadása mellett az órák interaktívak, nagyon jó hangulatban telnek. Az alábbi cikkben viszont nem ő az, aki kérdez, hanem válaszaival segít, hogy kicsit jobban megismerhessük.

Hol él most, milyen szerepet tölt be jelenlegi életében Eger?

Egerben, nagyon szeretem a várost, ami egyébként tele van történelmi emlékekkel. Az egész család Egerhez és környékéhez kötődik.

Miért lett jogász? Hogyhogy ezt a szakmát választotta?

Mindig is érdekelt a jog, ami szerintem az egyik legszebb a társadalomtudományok közül. Szerettem a történelmet, amely a jog számos területétől – alkotmánytörténet, alkotmányjog, nemzetközi közjog – sem áll messze. A jogtörténet kutatása-oktatása keretében e kettő ötvözésére lehetőség van.

Miért pont a Pázmány, miért pont Budapest?

Tanultam volna én nagyon szívesen jogot Egerben is, de mivel nem volt, így maradt Budapest. Csak zárójelben teszem hozzá, hogy Egerben korábban volt jogászképzés, de az 1740-ben alapított egri jogoktatást a második világháború után megszüntették. Úgyhogy, amikor felvételi jelentkezést töltöttem ki csak Budapestben gondolkodtam, mert – és ez tetszik vagy sem, de tény, hogy a jogi szakma tekintetében, mint ahogyan számos más vonatkozásában is – a legtöbb lehetőség itt van. 2010-ben érettségiztem, és a felvételinél első helyen egy másik jogi kart jelöltem meg, mint akkoriban nagyon sokan az ismerőseim közül. Bár nem ismerem az akkori jelentkezők számát, csak azt tudom, hogy 10 évvel ezelőtt – legalábbis a baráti-ismerősi körben – a Pázmány még nem volt olyan ismert, mint ma. Érettségi után nem vettek fel a jogra, még fizetősre sem! Ezért 2011-ben újra érettségiztem magyarból és felvételt nyertem a Pázmányra, ahol 2016-ban végeztem.

Milyen volt diákként az egyetem, illetve hogyan változott meg a véleménye azóta, mióta itt oktat?

Fantasztikus volt a közösség, de gyorsan elteltek azok az évek. Gyakorlatilag az utolsó évfolyamok egyike voltunk, akiknek még megadatott, hogy az egyetemalapítóktól tanulhattunk. 10 év alatt persze sok minden megváltozott, a jogi kar – köszönhetően az alapítók kitartó munkásságának – azóta az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb helye lett. A Jog- és Államtudományi Kar igen magasan jegyzett fakultás a „piacon”. Úgyhogy aki itt van, jó helyen van!

Milyen érzés a régi oktatóit kollégákként/munkatársakként kezelni?

A kollegiális viszony jóformán kizárólag a tanszéken belül érvényesül, de azért számomra mindig is a tanáraim lesznek.

Miért/hogyan lett oktató a Pázmányon? Mióta tanít?

Szabó István dékán úr írta alá 2016-ban a PhD-képzésre való jelentkezéshez szükséges papírt, és az oktatásra is ő adott lehetőséget. 2016 októberében spanyol nyelvet kezdtem tanulni a Budapesti Cervantes Intézetben heti 15 órában, ezért csak a következő tanévtől kezdtem az oktatást a jogtörténeti tanszéken.

Miért tartja fontosnak a magyar jogtörténet és alkotmánytörténet tanítását, miért fontos ez a jogászok számára?

Azért, mert a jogászság lenne az (vagy legalábbis kellene, hogy az legyen) amely az ország értelmiségének egy jelentős súllyal bíró részét adja. És ahhoz, hogy ezt a szerepet betöltse, nem ártana „otthon lennie” az ország alkotmánytörténetében. Ami nem évszámok és történések átláthatatlan halmaza, hanem szorosan egymásba fonódó folyamatok láncolata. Amely eszköz is arra, hogy megértsük a jelent és építhessük a jövőt. Különösen igaz ez a politikusok esetében, akik igen nagy számban kerülnek ki jogászok közül. A második világháború előtt a jogászok és a politikusok valóban az értelmiség – a szó legszorosabb értelmében vett – vezető elitjét tették ki. Ha fellapozzuk az akkori jogászok, ügyvédek, bírák, politikusok által írott (tudományos) cikkeket, vagy akár a képviselők parlamenti beszédeit kétség nem fér a klasszikus műveltségükhöz és az ezeréves alkotmányban való jártasságukhoz. Deák Ferenc a Pragmatica Sanctióra építette a kiegyezés közjogi rendszerét, nem utolsó dolog tehát, ha egy politikus otthon van az alkotmánytörténetben, és tudja, mire lehet építeni egy állami berendezkedést vagy politikai egyezséget.  De hogy említsek három példát a jelenből is: Az új polgári törvénykönyv (2013) megalkotásakor vita volt, hogy a családjogi rész bekerüljön-e a Ptk.-ba vagy sem, és az Alkotmánybíróság már nem tudom melyik számú határozatában Werbőczy Hármaskönyvéhez nyúlt vissza, mint történeti példához, amely egyben tárgyalja a magánjogi szabályokat. A bírák jogállása, nyugdíjazása tekintetében szintén az alkotmány vívmányának tekintett 1869. évi IV. törvénycikkre hivatkozva semmisített meg egy rendelkezést az Alkotmánybíróság. A közigazgatási bíráskodást – amelynek a „bevezetése” jelenleg fel van függesztve, de – szintén nagyban a történelmi hagyományokra kívánja építeni a jogalkotó. Ezek a mai példák ugyancsak az alkotmánytörténet ismeretének fontosságát igazolják.

A jogtörténeten belül mik azok a témák, amik különösen közel állnak a szívéhez és miért?

A PhD dolgozatom témája a rendi alkotmányosság garanciái a 16-17. században és a Habsburg-magyar kapcsolatok. Az elmúlt évtizedben jelent meg egy új álláspont – eredeti, elsődleges forrásokra építve –, hogy le kell számolni azzal a hamis képpel, miszerint csupán „Bécs gyarmata lettünk volna”. Ráadásul van egy irányzat, amely a Habsburg-magyar viszonyt az egész Habsburg-ház (tehát az „osztrák” és a „spanyol” ág) vonatkozásában értelmezi, a dolgozatomban én magam is ezt az irányt tartom helyesnek, ehhez pedig elengedhetetlen a spanyol nyelv. A mai politikai-történeti köztudatban egyáltalán nincs benne a spanyol-magyar viszony, amely egyébként jóval szorosabb volt, mint azt általában gondolnánk. Az utóbbi időben gazdasági-kulturális összeköttetés terén számos előrelépés történt. A politikai-gazdasági-kulturális kapcsolatok (újjá)építése mellett azonban a történelmi kapcsolatok feltárása is fontos.

Miért kezdett spanyolt tanulni? Ezen kívül beszél más idegen nyelvet?

A PhD miatt. Megkerülhetetlen ugyanis a spanyol nyelv a 16-17. századi Habsburg-téma kutatásához. Aztán nagyon megtetszett, ahogyan a kultúra is. Aki beszél spanyolul, az előtt tényleg egy világ nyílik ki, felfoghatatlan az a kulturális gazdagság, amely Spanyolországot és Hispano-Amerikát jelenti. A gasztronómia, az építészet, a festészet, a zene kiismerhetetlen tárháza. Ma a világban közel 600 millióan beszélnek spanyolul, az Egyesült Államokban több, mint 60 millióan. Habsburg V. Károly császár mondta azt, hogy „a spanyol nyelv oly szép és nemes, hogy az egész kereszténységnek ismernie kellene”. Egyetértek vele. Jó lenne tanulni olaszul, ami a spanyol után nem lenne annyira nehéz, de erre most nincs kapacitás. Beszélek angolul és valamikor beszéltem németül, de a német tudás az elmúlt 10 évben igencsak elkopott…

Miért tartja fontosnak, hogy egy jogász beszéljen nyelveket?

Nem is azt mondanám, hogy fontos, hanem azt, hogy a nagy része úgyis rákényszerül. Ügyvédi irodákban, multinacionális cégeknél, minisztériumokban e nélkül ma már nehezebb „labdába rúgni”. Budapest a nyelvtanulás szempontjából a legjobb hely az országban, anyanyelvi környezetben lehet nyelvet tanulni a különböző országok ittlévő kulturális intézeteiben, és a más országból érkezett diákokkal építhető barátság olyan lehetőség, amit kár kihagyni.

Mit javasolna a hallgatóknak most?

Mindig azzal kezdem a félévet, hogy felhívom a figyelmet arra, hogy az egyetemen tanulni kell, anélkül nem megy a dolog. Nem szabad felülni annak a hazugságnak, hogy ne ismeretet adjon az oktatás, hanem gondolkodást tanítson. Meggyőződésem, hogy e kettőnek együtt kell lennie, ugyanis, ha nincs meg a tárgyi tudás, akkor miről gondolkodjon a diák? Az órán ez vissza is igazolódik. Arra próbálom a diákok figyelmét felhívni, hogy a jog tárgyi tudása elengedhetetlen, a megoldáshoz viszont a tárgyi tudás birtokában való gondolkodással lehet csak eljutni. Bár a számokat itt sem ismerem, csak a hallgatók félév eleji megkérdezéséből tudom – és nagyon pozitív dolognak tartom –, hogy a döntő többség emelt szintű érettségivel, és több (akár felsőfokú) nyelvvizsgával lép be az egyetemre. Itt Budapesten szakmai tekintetben a joghallgatók számára minden lehetőség rendelkezésre áll, tucatnyi rendezvény, konferencia, kerekasztalbeszélgetés, szakmai est. Ezeket ki kell használni, mert nemcsak a látókört szélesíti, a kapcsolatok építésének is kiváló terepe.

Ne maradj le hasonló tartalmakról,

kövess minket Facebook-on és Instagram-on!