Chile Latin-Amerika egyik leggazdagabb, de egyben legegyenlőtlenebb országa. A Pinochet-diktatúra után (1990) a jobbára baloldali kormányok által fenntartott neoliberalizmus következtében a chileiek számára ugyan elérhetővé vált a jó közoktatás, a stabil egészségügyi ellátás és a közszolgáltatások széles köre, de mindezt nagyon magas áron kínálták számukra. A latin-amerikai országokra egyébként is jellemző társadalmi egyenlőtlenség tovább mélyült, mely a médiából megismert tüntetésekbe torkolt. A probléma gyökerét és a tüntetések célját, illetve kimenetelét az egyik chilei unokatestvéremmel, Javierával fogom az alábbiakban megvitatni, aki politológiát tanult.

Mikor, miért és hogyan lázadtak fel Chile lakosai?

A válság akkor robbant ki, amikor – a Tömegközlekedési Bizottság szakértőinek javaslatára – Sebastián Piñera kormánya a metró jegy árának felemelése mellett (30 pesos=12 forint) döntött. Ennek hatására 2019. október 18-án diákok százai rohamozták meg az aluljárót, akik felháborodásuk kifejezéseként a forgóajtókat felfeszítették, szétverték és megtagadták a fizetést.

Mit követelnek a kormánytól a tüntetők?

A metró jegy árával kapcsolatos elégedetlenség, szociális követelésekké erősödött. Chile az egyik legnagyobb egyenlőtlenségekkel bíró ország, ami megmutatkozik az egészségügyben, az oktatásban és a nyugdíjban is. Tulajdonképpen a követelések sokrétűek, de lényegük ugyanaz: az 1980-ban, Pinochet-diktatúrája alatt hozott alkotmány megváltoztatása az emberek életszínvonalának javítása érdekében.

A tömegek elégedetlenségének másik kiváltó oka a chilei politikusok átlagot meghaladó magas fizetése. Így lehet azt mondani, hogy egyben politikaiak is ezek a követelések?

Igen, az embereknek elege lett a korrupcióból, a visszaélésből. Amíg Chile leggazdagabb emberei felett elnéznek, ha nem fizetnek adót házaikra, addig a szegényebbek félelemben élnek, hiszen, ha elmulasztják a fizetést, az ő esetükben fennáll a veszély, hogy elveszítik otthonukat. A jelenlegi elnökről is kiderült például, hogy évekig nem fizetett adót tóparti házára. Pedig egy chilei képviselő csaknem harmincnégyszer keres többet a minimálbérnél.

A tüntetők zöme a kormányzat leváltását követeli. Szerinted a demonstrációk hatására történhet politikai fordulat?

A tüntetők véleménye szerint a chilei elnök, Sebastián Piñera része a problémának, de nem ő a probléma teljes egészében. Így csupán azzal, ha leváltanák, nem oldódna meg a helyzet. Az elnök leváltásánál fontosabb lenne egy kötelező népszavazást indítani az alkotmány megváltoztatásáról és egy új szociális paktumról.

A fővárosban elindult tüntetés nemzeti lázadássá nőtte ki magát, de nem éppen a legbékésebb módon. A több millió tüntető közül emberek ezreit tartóztatták le, a kormány kijárási tilalmat is elrendelt, és sajnálatos módon már legalább húszan elhunytak. November elsején az emberek feketébe öltözve, csendesen meneteltek a tüntetés közben életüket vesztett társaikért.

Mi az erőszakos felvonulásokról a véleményed? Valóban csak ez szolgálhat eszközül bármilyen cél elérése érdekében?

Fontos kihangsúlyozni, hogy a demonstrálók erőszakoskodásának nagy része válasz a rendőrök agresszív repressziójára, amit békés, családi tüntetéseken alkalmaznak. Természetesen nem kellene, hogy az erőszak legyen a „kulcs”, de sok chilei szerint ez az egyetlen eszköz, ami maradt. Az előző évek követeléseit figyelmen kívül hagyták a politikusok, most pedig úgy tűnik, hogy a kormány végre először figyel.

A rendőrök válaszolnak a tüntetők erőszakoskodásaira, könnygázt és vízágyút vetnek be. Ezen kívül számos más, emberi jogot sértő eszközt alkalmaznak, ahogy azt a médiából is tudjuk. Vizsgálni fogja az állam, hogy a tüntetőkkel szembeni rendőri fellépés szükséges és arányos volt-e?

Eddig több, mint 200-an vesztették el a szemüket, körülbelül 2000-en sérültek meg és legalább 40 bejelentés volt szexuális bántalmazásra. Az Emberi Jogok Amerikaközi Bíróságára be is érkezett egy panasz Chile-állam ellen, miszerint folyamatosan megsértik a tüntetők jogait.

Tudom, hogy te magad is szíveden viseled országod sorsát. Miután már részt vettél néhány tüntetésen, meg tudnád velünk osztani tapasztalataidat?

Október 26-án én is részt vettem a Plaza Italián tartott tüntetésen több, mint másfélmillió emberrel együtt. Természetesen volt bennem félelem, főleg amikor a rendőrség elkezdte bevetni a könnygázt és a vízágyút, pedig mi csak énekeltünk, ugráltunk, edényekkel csörögtünk. Azóta a helyzet kétségtelenül csak rosszabbodott, és aggódom a barátaim épségéért, akik továbbra is részt vesznek a tüntetéseken.

Az interjút követően jutott tudomásomra, hogy a kormány megállapodott a kongresszussal egy új alkotmány alapjainak a letételéről.

Ne maradj le hasonló tartalmakról,

kövess minket Facebook-on és Instagram-on!