Borosjenői és szegedi gróf Tisza István (1861. április 22. –1918. október 31.), a Tisza családból származó magyar politikus, országgyűlési képviselő, előbb a Magyar Királyság miniszterelnöke először 1903 és 1905 között, majd 1913 és 1917 között, továbbá a Képviselőház elnöke 1912 és 1913 között. A Szabadelvű és a Nemzeti Munkapárt kiemelkedő tagja. Az időszakra jellemző liberális-konzervatív irányzat képviselője. A haza bel- és külpolitikai történései miatt a történelemtudósok is megosztóan vélekednek róla.
Alapvetően négy dolog juthat eszébe az embernek, ha Tisza Istvánra gondol. Ez a gondolat zavaros kicsit logikailag, inkább egyszerűbben fogalmaznám meg, mondjuk: Ilyen eset például a zsebkendőszavazásként ismert politikai csel.
Első minisztersége alatt a házszabályt szigorítani akarta a Szabadelvű Párt, ami akkorra már igen gyengévé vált. Tudták, hogy a szabályt nem fogják tudni átvinni, ezért cselhez folyamodtak. A korban a szavazási szokás hasonlóan a maihoz igen-nem-tartózkodom alapon ment. Egy parlamenti heves vita közben Perczel Dániel halkan azonnali szavazást rendelt el, majd zsebkendőjével jelzett a kormánypárti képviselőknek, hogy álljanak fel. Miután felálltak a Szabadelvű Párt politikusai, az ellenzék semmit sem sejtve szintén felállt, hiszen azt hitték, hogy csak provokációról volt szó. Az eset után sokan lemondtak, a kormány megbukott, az ellenzéki összefogás nyert, Tisza lemondott a parlamenti és utcai események után.
A volt pártból újra szerveződő Nemzeti Munkapárt 1910-ben hatalomra került, viszont társadalmi és politikai nyomásra nem lett miniszterelnök, de elnyerte a másik közjogi méltóságnak posztját, házelnök lett. Külpolitikai meggyőződése miatt került sor a véderőtörvénnyel kapcsolatos botrányra. A háborútól tartva/arra készülve mindenképpen átakarta vinni a törvényt az országgyűlésen. A vitánál nem engedte felszólalni az ellenzéki képviselőket, illetve több ellenzékit kivezetetett, ezért a törvény végül át is ment. Az ellenzék ezen és Tisza megválasztásának körülményein felbuzdulva, hevesen tiltakozott, amire Tisza végleg kitiltott több képviselőt. 1912 június 7-én merényletet kísérelt meg egy ellenzéki politikus ellen, ami nem volt sikeres, de máig megtalálhatók a lövések nyomai az ülésterem faburkolatán. 1913 június 7-én egy évre a merényletre miniszterelnökké vált.
Első rendelkezései a sajtó- és gyülekezési jogok szigorítása volt. Javítani próbálta a magyar-horvát viszonyt, amiben kisebb-nagyobb sikereket ért el. Bár eleinte háború ellenes volt, úgy vélekedett, hogy a Monarchiának meg kell védenie magát, de támadnia nem szabad. Azonban később német, politikai és társadalmi nyomásra kiállt a háború mellett és támogatta a Magyar Királyság részvételét a háborúban. Nagy szerepe volt a románok elleni ellentámadásban. Később saját maga is részt vett a harcokban huszárezred élén. 1917-ben IV Károly felszólította a lemondásra, mert Tisza reformtörekvéseinek gátja volt.
Még a világháború vége előtt, de már Magyarország gazdasági és fronton való összeomlása után, az őszirózsás forradalom közbeni politikai zűrben újabb merényletet követtek el ellene. Bár számos kísérlet előzte meg, de 1918 október 31-én merénylői sikerrel jártak. A Róheim-villában, a mostani Hermina út 45 épületében tartózkodott, amikor egy kisebb tüntetés bontakozott ki háza előtt. Ekkor még a rendőrség emberei a háznál voltak, de később a központból őrségváltásra hivatkozva parancsba kapták az őrök, hogy menjenek el. Ezután két teherkocsi jelent meg. Az ezekből kiszálló katonaruhás személyek elfoglalták az ingatlant, majd neje és unokahúga előtt, kisebb dulakodást követően többször meglőtték, majd elmentek. Tisza pár perc után belehalt sérüléseibe. Tisza Istvánt november 3-án helyezték örök nyugalomra a geszti családi sírboltban. Később a Horthy rendszer elején felelősségre vonták mind a katona mind a polgári résztvevőket/felbújtókat.
