Ma Magyarországon több mint 80.000 kóbor kutya éli mindennapjait a szabad ég alatt, otthon és család nélkül. A hasonló helyzetben lévő macskák száma pedig a kinti tartás miatt megbecsülhetetlen, de akár a milliós nagyságrendet is elérheti. Hazánkban a tudatos állattartási kultúra hiánya, valamint az örökbefogadás népszerűtlenségének eredményeként évente körülbelül háromezer kutyát altatnak el mindenféle egészségügyi ok nélkül ebrendészeti telepeken.
Az állatmenhelyek saját erejük és képességeikhez mérten igyekeznek védenceiket ellátni, rehabilitálni, majd újra családi környezetben elhelyezni. Sajnos lehetőségeik igencsak korlátozottak, így teljes mértékben ránk, civilekre vannak utalva, ezért érdemes megismerni milyen módokon segíthetjük munkájukat.
A hazánkban működő állatmenhelyek alapítványi formában működnek, így minden állatvédő szervezet számára a legnagyobb segítség az anyagi támogatás. Aki aktívan szeretne részt venni az állatvédelemben, nyugodt szívvel válogathat az alapítványok közül, mivel mindenhol tárt karokkal fogadják az állatbarát magánszemélyeket. Az önkéntesség szolidaritáson alapuló, ellenszolgáltatás nélkül végzett tevékenység. 2005 óta ezt törvény szabályozza; ide tartozik a civil szervezeteknél végzett önkéntes alapú segítségnyújtás is.
Az önkéntesség két fajtáját különböztetjük meg; az ideiglenes, illetve határozatlan időre szóló önkéntes jogviszonyt. Az alkalmi önkéntesség során többnyire eseti jellegű tevékenységről van szó, a hazai menhelyeken ennek közkedvelt formája a kutyasétáltatás vagy a még nem gazdisodott négylábúak kézhez szoktatása. Határozatlan időre szóló jogviszonynak minősül minden olyan önkéntes tevékenység, amely 10 napnál hosszabb időtartamra szól. Az ilyen típusú szerződéseket már írásba kell foglalni, időtartamuk pedig általában meghatározatlan, erre is utal az elnevezés. Ha huzamosabb ideig szeretnénk segíteni egy-egy alapítvány munkásságát, olyan feladatkörökre számíthatunk, mint például kennelek karbantartása, védencek rehabilitációja vagy a be nem fogadott állatok számára megfelelő otthon keresése.
A legnemesebb gesztus a menhelyek és az állatok felé az örökbefogadás. A lelkes gazdijelöltek elsőre rengeteg összemosódó fogalommal és még több otthonra vágyó négylábúval találják szembe magukat. Számos helyről van ugyanis lehetőségünk befogadni legújabb családtagunkat, Magyarországon ebrendészeti telepek, menhelyek és fajtamentések tárházára lelünk rá, ha elkezdünk keresgélni.
Aki ebrendészeti telepről fogad örökbe két kutya életét menti meg. Hazánkban rendkívül negatív hírnévnek örvendenek ezek az önkormányzati fennhatóság alá tartozó létesítmények, amiket az utca embere gyepmesteri- vagy sintértelepnek hív. A közhiedelemmel ellentétben itt sem cél az utcára került állatok tucatszámra való leölése, viszont valóban van rá jogi lehetőség, hogy a „gyepire” került kutyákat elaltassák abban az esetben, ha az állat gazdája 14 napon belül nem jelentkezik érte. Bár az ebrendészetnél dolgozók hivatalból járnak el, fontos számukra, hogy csak súlyos helyhiány esetén altassanak és akkor is beteg, idős vagy huzamos ideje a telepen tartózkodó ebeket. Ugyan az állatvédő civilek által működtetett menhelyek teljes mértékben elzárkóznak az indokolatlan altatástól, sajnos az ő kapacitásuk is véges, így megesik, hogy már nem tudnak több állatot befogadni. A legszerencsésebb helyzetben talán az egy-egy fajtára specializálódott szervezetek vannak, hiszen az ő leterheltségük nem olyan súlyos és ezekre a kutyákra és macskákra sokkal nagyobb az igény is. Ha megtaláltuk álmaink fajtáját mindenképp keressük fel a hivatásos tenyésztőket vagy a fajtamentőket. Magyarországon hatalmas népszerűségnek örvend a megbízhatatlan forrásból származó, áron aluli állatok adásvétele. Ebben az esetben nem a pedigréről van szó és bárhonnan is szereztük kedvencünket ugyanúgy fog rajongani értünk törzskönyvvel vagy anélkül, de itt is érvényesül az olcsó húsnak híg a leve mondás. A tudatos vásárlással nem csak hosszú és egészséges élet reményét vesszük meg ebünknek, de ezen felül nem is támogatjuk azokat a szaporítókat, akik más kutyák életét nyomorítják meg.
Miután megtaláltuk a leglelkesebb farokcsóválást vagy a legbarnább bociszemeket azt hinnénk túl vagyunk a dolgok nehezén, viszont az örökbefogadás nem gyerekjáték. Ez a folyamat általában többlépcsős és teljes mértékben a befogadni kívánt állat érdekeit tartja szem előtt. Ennek nincs kötelező menete, menhelyek esetenként eltérhetnek az általuk a leendő tulajdonos irányában támasztott követelmények esetén. Általánosságban elmondható, hogy egy-két alkalmas ismerkedés előzi meg az örökbefogadást. Ha mindkét fél úgy ítéli meg, hogy az esetleges gazdi és kedvenc kompatibilisek, akkor megtörténhet az adoptációra irányuló szerződés megkötése. Az örökbeadók kötelezettségek elé állítják az újdonsült tulajdonost, ezek az elvárások pedig általában az ivartalanításra, orvosi kezelésre, valamint a kötelezően betartandó életkörülményekre irányulnak. Hagyományosan az örökbefogadás ingyen történik, viszont bevett gyakorlat a menhelyek részéről, hogy az állat addigi tartási, illetve kezelési költségeinek egy részét meg kell téríteni, de itt valóban jelképes összegről van szó.
Abban az esetben, ha fontolóra vesszük az új családtag érkezését, de még nem vagyunk biztosak magunkban vagy már vannak házi kedvenceink, de mégis szeretnénk segíteni egy szervezet munkáját, számos helyen van lehetőség ideiglenes örökbefogadásra. Itt sem megegyező a menhelyek gyakorlata, de az a jellemző, hogy ilyenkor az alapítvány vállal felelősséget a kiadott kutyák és macskák ellátásáért. Így lehetőséget nyújtunk, hogy védencünk családi körülmények között élje mindennapjait és lehetőséget nyújtunk egy másik állatnak az biztonságos helyen történő elhelyezésére.
Ne maradj le hasonló tartalmakról,
kövess minket Facebook-on és Instagram-on!
