A Szent István Bazilika Budapest egyik legjelentősebb egyházi és idegenforgalmi nevezetessége, amelyben az országalapító, névadó szent király, a történelmi múlt, maga az épület műemléki és művészeti mivolta egyaránt közrejátszik. A templom, amely megépüléséhez kétszer adakozott egy ország egésze, építése során három tervezőt emésztett fel, s a mai helye tulajdonképp egy árvíznek köszönhető.
A mai bazilika helyén a 18. században a Hetz-Theater állt, amely állatviadaloknak adott otthont, ám az akkoriban alkulóban lévő Lipótváros egyik gazdag polgára, Zitterbarth János - a jelenséget felszámolván - kis, ideiglenes templomot építtetett ide. A gyarapodó plébánián hamarosan felmerült az igény arra, hogy helyére komolyabb templom épüljön. Hosszas gyűjtés és több terv után a tényleges építkezésre csak 20 évvel később, 1838-as nagy árvíz kapcsán került sor. A mai Szent István tér közepén egy kis, természetes kiemelkedés képződött, ahol több száz lakos lelt menedékre az ár elől, míg csónakkal kimentették őket. A túlélők adományokkal támogatták, hogy isteninek vélt megmenekülésük helyszínén templom épülhessen.
Az építkezés azonban nem volt zökkenőmentes. Hidl József tervei alapján épült klasszicista stílusú istenháza munkálatait többek között az 1948-49-es szabadságharc, valamint az építőanyag minősége és kivitelezési hibák is hátráltatták. Az 1851-es alapkőletétel után 17 évvel a már felfalazott kupola beomlott, visszabontása újabb 5 évvel hátráltatta az építkezést. Az időközben elhunyt Hidl Józseftől Ybl Miklós vette át a tervezést-kivitelezést, aki innentől neoreneszánsz stílus által vezérelve végezte ezen feladatait egészen 1891-ben bekövetkezett haláláig. A végső kialakítást, díszítőmunkálatokat és az épületbelső befejezését ezt követően a hátralévő 14 évre Kauser József vette át.
Az elkészült templomot 1905. november 9-én szentelték fel, noha az eredeti szándék szerint az új templom Ausztria védőszentjének, Szent Lipótnak a nevét viselte volna, még elkészülte előtt, a millenniumi ünnepségek kapcsán, 1897-ben az érseki főhatóság Szent István király védelmébe helyezte, és ezen a néven is szentelték fel.
Második világháborús bombázások során a bazilika jelentős károkat szenvedett, szükségessé vált a tetőszerkezet tejes cseréje. A munkálatok során a kupola leégett, ismét országos adakozásból teremtették elő a helyreállításhoz szükséges pénzt. A 80-as években egy erős vihart követően az épületet életveszélyessé nyilvánították, így végül 1983-ban nekifogtak a bazilika teljeskörű felújításának, amely 2003. nyarára fejeződött be. Ennek során nemcsak az épületet varázsolták újjá, hanem renoválták a templom valamennyi műtárgyát, a mozaikokat, a képeket, a szobrokat, valamint az ólomüveg ablakokat. Az épület új díszkivilágítást kapott és közvetlen környezetét, a Szent István teret is felújították. Emellett a bazilika kupolájában körkilátó létesült, ahonnan azóta is csodálatos panoráma nyílik az egész fővárosra. A 96 méteres magasságba érdemes nem lifttel, hanem lépcsőn érkezni, s közben azon elmélkedni, vajon ez-e az egyedül temploma világon, amely megépüléséhez kétszer adakozott egy ország egésze, építése során három tervezőt emésztett fel, s mai helye tulajdonképp egy árvíznek köszönhető.
