Minden ember életében fontos szerepet tölt be a ruhavásárlás, pontosabban maga az öltözködés. Az az elsődleges, amit észreveszünk a másikon, hogy éppen mit visel, és ebből ösztönösen is levonunk valamiféle következtetést. Jogászként különösen nagy elvárás az illő öltözék, a jó megjelenés, akár nőként, akár férfiként akarunk jelen lenni a szakmában.
Éppen ezért elterjedt manapság az, hogy ha meglátunk egy „Made in China” címkéjű ruhadarabot, akkor nem szívesen vesszük meg, vagy húzzuk a szánkat, mert ugyebár annak megvan a híre, hogy nem minőségi. Azonban, ha esetleg „Made in Bangladesh” szerepel feliratként, már kevesebben kapják fel rá a fejüket, pedig ugyanúgy súlya van.
A gyermekmunka korunkban is égető problémának számít, mivel körülbelül 170 millió érintettje van szerte e világon. Ahhoz viszont, hogy jobban bele tudjuk ásni magunkat a témába, először is definiálnunk kell magát a fogalmat. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének álláspontja szerint ez olyan tevékenység, amelynek végzéséhez egy gyermek túl fiatal, vagy éppen olyan körülmények között kell dolgoznia, amelyek egy ilyen fiatalkorú számára
veszélyesek, esetleg tiltottak is. Ha földrajzilag el szeretnénk helyezni a jelenséget, akkor főként a közel-keleti térségben kell gondolkoznunk, azaz olyan országokban, mint Egyiptom, Üzbegisztán, Pakisztán, India, valamint Banglades és Thaiföld, hiszen ezeken a területeken gyakori leginkább a mélyszegénység. Sajnálatos módon a mai "fast fashion" („gyors divat”) cégek arra specializálódtak, hogy minél több ruhát minél olcsóbban és minél rövidebb idő alatt állítsanak elő, így ezeknek a népeknek a textil- és ruhagyártása tálcán van kínálva számukra. Nagyon sok fiatalt, főképp lányt képesek magukhoz csábítani azokkal az ígéreteikkel, hogy kiemelik őket az aktuális környezetükből, kényelmesebb szállás jár nekik, napi háromszor kapnak étkezést, sőt akár még tanulásra is kaphatnak lehetőséget. A rideg valóság azonban az, hogy olyan körülmények között dolgoznak éhbérért, amelyek gyakorlatilag a modern kori rabszolgaságnak feleltethetők meg.
Maga a ruhagyártás és a textilipar azért tekinthető a gyermekmunka melegágyának, mert az egyes részfeladatokhoz elégséges az alacsony szakértelem (festés, gombvarrás, ruhahajtogatás, szövés), valamint bizonyos tevékenységeknél, például pamutszedésnél előnyösebb a kisebb kéz, hogy ne sérüljön meg a növény. Ezenkívül a kiskorúak sokkal szófogadóbbak, csöndesebbek, valamint könnyebben irányíthatóak, és pont emiatt válnak védtelen célponttá munkaerőként. Mivel a gyermekmunka egy elterjedt és illegális jelenség, felmerülhet a kérdés, hogy azok a nagyvállalatok, amelyek ezt alkalmazzák, vajon direkt cselekszenek így, vagy esetleg
tudomásuk sincs arról, hogy náluk ilyesmi zajlik. A helyes válasz az utóbbi: olyan multinacionális cégekről beszélünk, ahol egy hosszú gyártási folyamatnál szinte lehetetlen minden egyes lépést szigorúan ellenőrizni. Így fordulhat elő a fiatalkorúak dolgoztatása, hiszen Európában és az Egyesült Államokban gyakran azt sem tudják, pontosan honnan jön a textil, legfeljebb a legelső kapcsolattartót ismerik. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne kellene lépéseket tenniük a gyermekmunka visszaszorítására. Szerencsére napjainkban egyre több olyan alapítvány jön létre (Fair Wear Foundation, Fairtrade Label Organisation), ahol szigorú feltételrendszerek és ellenőrzési folyamatok mellett kell működnie egy cégnek, így biztosak lehetnek abban a vásárlók, hogy olyan terméket emelnek le a polcról, amiért nem kellett egy tízéves kislánynak robotolnia a gyárban.
A gyermekmunka azonban csak egy része egy összetettebb problémának. Amíg van mélyszegénység, addig mindig lesznek olyanok, akik hajlandóak a legalacsonyabb fizetésért is megszakadni. Hiszen akinek nincs végzettsége, kénytelen elfogadni a minimális pénzt fizető munkát, ami miatt a megszületendő gyermekére is terhet rak, hiszen neki is dolgoznia kell majd kiskorától kezdve a család fenntartásáért. Ezek a gyermekek így már korán
belekerülnek a szegénység ördögi körébe, ami generációkon keresztül „öröklődik”, ezzel szinte ellehetetlenítve a kitörést. Mit is tehetünk akkor mi ez ellen a jelenség ellen? Alapvetően nem fogjuk tudni egyedül megváltani a világot, de ha sok ember figyel oda egy picivel jobban és vásárol tudatosabban, már elérhető látványos különbség.
