Úgy tartja a mondás: fénylik, mint Salamon töke. De mit is jelent ez a gyakran félrehallott mondat? Ki ez a Salamon és mitől fénylik az ő töke? Azoknak, akik egy bizonyos testrészére asszociálnak, elöljáróban elmondhatom, tévúton járnak.
Salamon, Árpád-házi magyar királyi herceg, I. András és Anasztázia kijevi hercegnő gyermeke. Már apja életében, 1057-ben ifjabb királlyá koronázták Székesfehérváron, azonban miután atyai nagybátya, I. Béla megdöntötte apja hatalmát, családjával menekülni kényszerült. Hat évvel később, német csapatokkal karöltve visszatért Magyarországra, 1063-ban pedig - csupán 10 évesen - hetedik magyar királlyá koronázták. Az ország ugyan nem lett német hűbéres, de erős német hatalmi szférába került, amely befolyást csak erősítette, hogy Salamon megkoronázása alkalmából az uralkodó német-római császár, IV. Henrik húgát, Juditot is feleségül vette. Gyermekük nem született, sőt, a ránk maradt német források alapján nyilvánvaló, hogy a házasságuk közel sem volt idilli. Az egymástól gyakran távol töltött idő alatt „a hitvesi hűséget (..) egyikőjük sem tartotta meg, hanem restelkedés nélkül kölcsönösen megcsalták egymást”.
Koronázását követően Béla fiai, Géza és László lengyel segédcsapatokkal az országra támadtak. Csatlakoztak hozzájuk azok a főurak is, akik korábban Béla hívei voltak, ám az új uralkodó alatt háttérbe szorultak. Salamon a túlerő miatt a nyugati határszélre menekült, és az újabb polgárháború kitörésének megakadályozása kizárólag az egyházi főnemesek diplomáciai készségének volt köszönhető. Az egymással szembenálló unokatestvérek 1064. január 20-án Győrben kötötték meg a viszályt lezáró békét, melynek értelmében elismerték Salamon uralmát, cserébe pedig megkapták az ország harmadát kitevő hercegséget, a dukátust. A megbékélés látványos megnyilvánulásaként Salamont Pécsett húsvétkor újra megkoronázták, s a koronát maga Géza helyezte a fejére.
A béke azonban nem tartott sokáig. Az ekkoriban még mindig gyermek, csupán 11-12 éves Salamon kezdetben unokatestvéreivel közösen lépett fel a csehek és a kunok ellen, viszonyuk az 1070-es évre azonban megromlani látszott. Trónviszályok és csaták évei kezdődtek meg ezzel. Az 1074. március 14-én vívott mogyoródi csatában Géza és László, valamint a segítségükre siető Ottó morva herceg győzelmet arattak Salamon felett, ezt követően pedig sorra foglalták el a várakat, s hamarosan az ország nagyobb hányadának uraivá váltak.
Ezzel az országnak két uralkodója lett: Salamon, aki a nyugati határszélen csak egy keskeny sávot birtokolt és Géza, az ellenkirály, aki az ország nagy részét uralta. Salamon nem nyugodott bele országa elvesztésébe, sógorához, IV. Henrikhez fordult segítségül, aki 1074 nyarán meg is indult csapataival Magyarország felé, de sikeres csatát végül nem aratott. Ettől kezdve mindkét király gőzerővel azon munkálkodott, hogy hatalmát kizárólagossá tegye. A következő években folyamatos harcokkal és tárgyalásokkal próbálták hatalmukat legitimálni, de az anarchikus helyzetben évekig csak a szemben álló felek változtak, ugyanis Géza halála után László lett az új ellenkirály.
Salamon helyzete napról-napra egyre kilátástalanabbá vált, ugyanis Henriket saját belügyei kötötték le, így csupán 1079 tavaszán küldött újra csapatokat, de az sem offenzív jellegű volt, mindössze a birtokolt országrész megtartására irányult. Salamon feleségén, Juditon keresztül megkereste a pápát is, aki 1075. január 10-én kelt levelében arról értesítette Salamont, hogy ha neki fogad hűséget számíthat támogatására.
1081 tavaszán Salamon kilátástalan helyzetében úgy döntött, hivatalosan is lemond a trónról. Ebbéli elhatározása nem minősült tartósnak, hiszen egy éven belül már összeesküvést szőtt László ellen. Terve azonban László tudomására jutott, aki elfogatta Salamont és Visegrádon börtönbe záratta. Az ajtókat és ablakokat befalaztatta, László parancsára pedig éjszakánként az őrök töklámpásokkal világították ki a tornyot, hogy okulásként mindenki messziről lássa: kit tartanak ott fogva, mit tesznek az árulókkal. A töklámpások a Dunán hajózóknak is támpontként szolgáltak, hiszen már messziről fénylettek, Salamon tökei.
