Szerencsére egyre többen válnak tudatos állattartóvá, ennek ellenére itthon továbbra is komoly problémát jelentenek a helytelen tartási körülmények, az elhajtások, túlszaporítások és a bántalmazások, pedig állatainknak is vannak jogaik, illetve ránk, a gazdikra is vonatkoznak jogszabályok, hiszen állatainkért felelősséggel tartozunk. Fontos kiemelni, hogy a jog nem ismerete ez alól nem mentesít.
„Az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége”. (részlet az 1998. évi XXVIII. törvény szövegéből)
Az állatkínzást kifejezetten két jogszabály tilalmazza, bünteti: az 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről, amely megteremtette a magyar állatvédelem jogi rendjét, valamint a 2004. évi X törvény.
Az állatok jogi védelméről érdemben 2004 óta beszélhetünk, ugyanis ebben az évben szavazta meg az Országgyűlés azt az 1978. évi Btk.-t szigorító törvényjavaslatot – név szerint: 2004. évi X. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok módosításáról - amelynek értelmében az állatkínzás már bűncselekményként kezelendő, ezt megelőzően csupán a közrend elleni szabálysértések körében került szabályozásra. Ezt a törvényt jelenleg, az új, 2012. évi Büntető Törvénykönyv foglalja magába.
A törvény megfogalmazása szerint csak gerinces állatokkal szemben követhető el a bűncselekmény. A bántalmazásnak pedig az állattal szemben indokolatlannak és olyan mértékűnek kell lennie, hogy maradandó egészségkárosodást, vagy az állat pusztulását okozza. Ugyanakkor az is bűncselekménynek minősül, ha valaki az állatát – különösen, ha veszélyes – elűzi, elhagyja vagy kiteszi, valamint a vadászatról szóló törvény által tiltott vadászati eszközzel vagy tiltott vadászati módon vadászik, illetve a halászatról szóló törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászik. Az olyan beavatkozások, amelyek nem az állat egészségét szolgálják, vagy nem a károsodástól óvják meg, nem jogszerűek, ennek értelmében a törvény tiltja a kutyák farkának vagy fülének méretre vágását, illetve bármilyen szépészeti/sebészeti beavatkozást, ide nem értve természetesen az ivartalanítást.
A bevezetés óta folyamatosan nő az ilyen ügyekkel kapcsolatos bejelentések száma. Állatkínzásos ügyekben rendőrségi eljárás 2010-ben 1156, 2011-ben 836, 2012-ben 814, 2013-ban pedig 715 esetben indult, és durván 50 százalékban vádemeléssel zárult. Az állatok ellen elkövetett ilyen jellegű cselekedet akár 3 évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható, ha a bűncselekményt olyan módon követik el, hogy az az állatnak különös szenvedést okoz. Az elmúlt években több száz ilyen esetben hoztak ítéletet, mégis többségében csak felfüggesztett szabadságvesztést szabtak ki. A lakossági feljelentések 61%-a irányult kutyákra, 24%- sertésre és lovakra, a többi elenyésző.
Ezzel a problémával azért is (lenne) lényeges komolyabban foglalkozni, mivel számtalan, az USA-ban és Nyugat-Európában végzett kutatás mutatta ki, hogy az állatkínzók jó része később embertársai ellen is bűncselekményt követhet el.
Milyen esetben beszélhetünk állatkínzásról vagy gondatlan állattartásról?
Amennyiben egy kutya tartósan van láncra kötve vagy kenelben tartva illetve kutyaház és friss víz nélkül van a szabadban, akkor már gondatlan állattartásról beszélünk. Ha ellátatlan sérülése van vagy csontsovánnyá éheztette a gazdája, már megvalósul az állatkínzás bűncselekménye, hiszen maradandó egészségkárosodás, esetleg a halál lehetősége is fennáll. A lehetséges következmények miatt állatkínzás vádjával indul meg az eljárás. Attól még, hogy nincs közünk az állathoz, nem kell közönyösen elsétálnunk mellette a bajban, segíthetünk is, ha meggyőződtünk arról, hogy a bűncselekmény tényleg fennáll; ilyen esetekben érdemes felkeresni segítségért az Országos Állatvédőrséget is, ide kattintva . Állatkínzás esetén a rendőrséget kell értesíteni.
Az 1998. évi XXVIII. törvény értelmében a gazdára vonatkozó jogszabályok a következők; „Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni." A jogszabály értelmében a “jó gazda gondossága” kiterjed arra, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára, nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, valamint tartási, takarmányozási igényeit kielégíti. Gondoskodni kell az állat megfelelő elhelyezéséről, tisztán tartásáról, felügyeletéről, legalább napi egyszeri ellenőrzéséről. Ezek bármilyen elmulasztása pénzbírságot von maga után.
Manapság a felelős állattartás elengedhetetlen része a mikrochip és az ivartalanítás, mégis komoly és általános probléma ez utóbbi elmaradása. A legtöbb esetben a gazdák nincsenek felkészülve a nem kívánt szaporulatokra ezért a kölyköket egyszerűen leadják egy menhelyen - vagy előtte leteszik - rosszabb esetben agyoncsapják vagy kirakják őket az utcára, ezzel is csak növelve a kóbor állatok eleve magas számát. Hazánkban a becslések szerint körülbelül kétmillió kóbor kutya él. A macskák számát a gazdás, ám kertekből kijáró egyedek miatt megtippelni is nehéz, de akár az előbbi többszöröse is lehet. Az ivartalanítás hiánya miatt pedig ez a szám csak tovább nő.
Sokan nem értik meg, hogy a leadás nem megoldás. Bár jónak tűnik, a gyakran amúgy is túlterhelt menhelyek és telepek képtelenek az állatok ellátására, sőt, kifejezetten veszélyesek lehetnek az apróságok számára. Az igazi megoldás az ivartalanító műtét lenne, mégis sokan tudatlanságból vagy nemtörődömségből nem foglalkoznak ezzel. Annak ellenére sem, hogy sok helyen a műtétek költségének egy részét átvállalta az önkormányzat az ún. ivartalanítási programok keretein belül, továbbá rengeteg állatorvosi rendelő hirdet ivartalanítási akciókat és az állatvédő szervezetek is készségesen állnak segítségünkre, ha anyagi nehézségekbe ütköznénk.
Ezek alapján elmondhatjuk, hogy egy jó gazda számtalan kritériumnak és szabályozásnak kell megfeleljen. Az állat egy felelős döntés, csak akkor vállaljuk hát, ha ezt tudatosítottuk magunkban és meg tudunk felelni mindennek, ami ezzel jár.
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” / Antoine de Saint-Exupéry/
