Július elején a New York-i fellebbviteli bíróság helyt adott a Fritz Grünbaum képeinek visszaadásáról szóló ítéletnek, amely többek közt a 2016-ban elfogadott HEAR (Holocaust Expropriated Art Recovery) törvényen alapult.
Fritz Grünbaum, a két világháború közti Bécs híres kabaréénekese 449 műtárgyból álló gyűjteményt tudhatott magáénak. 1938-ban azonban a dachaui koncentrációs táborba internálták, képeit a nácik elkobozták és értékesítették, így a gyűjtemény szétszóródott. A leszármazottak évtizedek óta kutatnak az alkotásokért, melynek felbukkanó darabjaiért gyakran több éves pereskedés folyik.
A mostani per tárgyát képező két Schiele-festményt („Nő fekete kötényben” és „Arcát eltakaró nő”) 2013-ban vette meg a magyar származású londoni műkereskedő, Richard Nagy. Ám amikor New York-ban értékesíteni kívánta a képeket, kellemetlen meglepetés érte. A bíróság leállíttatta az eladást. Richard Nagy álláspontja szerint a németek nem rabolták el, csupán leltárba vették a festményeket, s a két Schiele-képet a művész sógornője értékesítette a háború után. Ezt azonban nem tudta egyértelműen bizonyítani, így a bíróság a leszármazottaknak ítélte a műkincseket.
Az indoklásban megjelenik a már említett 2016-os HEAR törvény, amely kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy a holokauszt során elkobzott értékek eredeti tulajdonosaikhoz vagy leszármazottaikhoz való visszajutását segítse.
Az USA tagállamainak többségében ugyanis az elrabolt műkincsek visszaigényelhetőségének elévülését az eredeti tulajdonfosztás időpontjától számították. Így előfordult, hogy mire az eredeti tulajdonos, vagy annak leszármazottai a műtárgy nyomára akadtak, azt az elévülés miatt jogi úton már nem lehetett visszaszerezni.
A HEAR törvény bevezetésével azonban a felperesnek a műtárgy azonosításától, vagy annak hollétéről való megbizonyosodástól számított hat év áll rendelkezésére a peres eljárást megindítani.
