A „szükségállapot” kifejezésről leghamarabb talán Donald Trump és a mexikói fal építése körüli intézkedések jutnak eszünkbe, mivel ez az eset volt az utóbbi időben a jogintézmény leghíresebb alkalmazása. És valóban, a szükségállapot bonyolult kérdésének megértéséhez fontos állomás az eset vizsgálata. De hogy lehet, hogy egy ilyen objektív szükséghez kapcsolt intézményhez egy politikai csatározást kapcsolunk?
A szükségállapot pontos szabályai országok jogrendjeiként különböznek, de általánosságban elmondható, hogy egy különleges jogrendbeli állapotról van szó. A különleges jogrend lényege, hogy szabályokat szolgáltasson olyan állam-, illetve alkotmányveszélyeztető helyzetekben, amelyeket nem – vagy legalábbis nem a szükséges gyorsasággal – lehet elhárítani az alkotmány által biztosított keretek között. E szabályok feladata egyrészt a cselekvés alkotmányos kötöttségein lazítani, másrészt viszont védelmet biztosítani a lazításokkal való esetleges visszaélésekkel szemben. Kulcsfontosságú a megfelelő egyensúly megtalálása. Az intézmény lényege a gyors és erős reagálás, ezért az egyensúlyhoz szükséges mérlegelésre nincs lehetőség sok időt hagyni.
Egyszerűbb elfogadni a különleges jogrend szükségességét egy már meglévő probléma kezelésének céljából, hiszen a hétköznapi esetben alkotmányellenesnek minősíthető intézkedések szükségességét nem a hatalom, hanem az adott helyzet diktálja. Például egy, az országot ért támadás vagy természeti katasztrófa a legtöbb esetben mindenkiben automatikusan előhozza az ellenintézkedések igényét, azonban a problémák elleni leghatékonyabb védekezés az azok bekövetkeztének megelőzése, és ez szüli a szükségállapot körüli legtöbb problémát. Ugyanis gyakorlatilag nincs olyan állapot, amikor egy országot egyáltalán nem fenyeget semmilyen veszély. Bizonyos mértékű fenyegetettség folyton fennáll, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az államnak permanensen különleges állapotban kellene léteznie. Ezért lényeges kritérium egy különleges jogrendbeli állapot, például a szükségállapot felállításakor, hogy a veszély egy bizonyos valószínűségi fokot is elérjen, és a különleges állapotnak azzal arányosnak kell lennie. Ezen kritérium figyelmen kívül hagyásával végzetes kár keletkezhet a jogállamiságban, hiszen az intézkedéssel kvázi „felfüggesztjük az addigi jog uralmát”. A helyes alkalmazás során a különleges állapotokra vonatkozó jog tulajdonképpeni céljának a „normális” alkotmányos állapotba történő visszatérés biztosítását kell tekintenünk.
Az arányosság elvének megfelelően a különleges állapotnak különböző fokozatai, illetve típusai vannak. Ennek értelmében a hatalomkoncentráció, a hétköznapi élet jogszabályainak megváltoztatása, a hatalom feletti kontroll gyengítése csak olyan mértékben valósítandó meg, amennyire az adott helyzet megoldásához feltétlenül szükséges. Azaz egyensúlyt kell találni a hatékonyság és a visszaéléstől való félelem között.
A különleges jogrendben rejlő „hatalomkoncentrációs lehetőségeket” a történelem során több diktátor is a maga javára fordította a jogállamisággal szemben. Ezért is aggasztja a közvéleményt az, amikor a szükségállapotot nem egyértelműen olyan okból hirdetik ki, amely látható veszéllyel fenyeget. A mexikói fal miatti szükségállapot például még csak nem is a fal építésének engedélye miatt került kihirdetésre – az építésre ugyanis egy, az Obama-adminisztráció során született jogszabály felhatalmazza az elnököt – hanem az ahhoz szükséges pénzek más, igen fontos területekről történő átcsoportosítása miatt. Ráadásul Trump elnök ideje alatt nem ez az egyetlen szükségállapot, amelynek gazdasági okai vannak. Szükségállapot került kihirdetésre azért is, hogy az Egyesült Államok több milliárd dollár értékben fegyvert adhasson el az Irán legnagyobb regionális vetélytársának számító Szaúd-Arábiának állítólagos iráni „rosszindulatú aktivitás” okán. Ennek ismeretében joggal merülhet fel, hogy a szükségállapot szabályozása talán túl nagy teret enged az orvosolandó problémák körében, de a gyakorlat bebizonyította, hogy sokszor még a legvalószínűtlenebb különleges szabályozást igénylő esetek is bekövetkezhetnek.
Nemrég Louisianaban kellett szükségállapotot kihirdetni egy zsarolóvírus miatt. A vírus az állam három iskolakörzetét támadta meg, ami teljesen ellehetetlenítette a munkát. Elveszett 17 év teljes iskolai adminisztrációs anyaga, beleértve a tanárok saját, személyes dokumentumait is, valamint a vírus megbénította az oktatási intézmények hálózatát és telefonrendszerét . A szükségállapot kihirdetésére azért volt szükség, mert ez lehetővé teszi a hivatalok és az államigazgatás számára, hogy külső szövetségi szervezetek - mint pl. a Nemzeti Gárda - segítségét is bevonják az elhárítási munkálatokba.
A különleges jogrend intézkedéseinek tehát a legkülönfélébb helyzetekre kell reagálniuk, leginkább azok bekövetkezése előtt, megelőzéssel. Alkalmazásuk csak felelősségteljes módon, indokolt esetben és indokolt mértékben engedhető meg.
