A 2018-as felvételi statisztikák szerint a felsőoktatásba felvett jelentkezők több, mint ötven százaléka nő volt. Azonban nem mindig adatott meg a hölgyeknek, hogy egyáltalán képviseltessék magukat az egyetemek világában. Csupán száz évvel ezelőtt nyílt meg számukra ez a lehetőség-akkor is csak korlátozottan.
Az első világháború alatt a hölgyeknek is aktívan ki kellett venniük a részüket a kenyérkeresésből, így bizonyítást nyert, hogy helyet érdemelnek a munka világában, s így a felsőoktatásban is.
A bölcsész – és az orvosi kar, illetve a gyógyszerésztanfolyam már 1895 óta nyitva állt a női hallgatók előtt, s a háború éveiben létszámuk itt folyamatosan növekedett. Ám a jogi és a műszaki karok – a kitartó petíciók ellenére – még sokáig „tiltott gyümölcsnek” számítottak.
Az áttörést az őszirózsás forradalom hozta meg, melynek következtében 1918. december 7-én megnyílt a nők előtt minden, a Vallás-és Közoktatási Minisztérium felügyelete alá tartozó egyetem. Ez az állapot azonban meglehetősen rövid ideig tartott. A kommün bukása (1919. augusztus) után felülbírálták a nők felsőoktatási részvételét, mivel a konzervatív visszarendeződés érdekében minden téren a hagyományos nőképet igyekeztek hangsúlyozni.
Leggyorsabban az orvosi kar vezetett be feltételeket a hölgy hallgatók felvételét illetően, majd az 1920-as numerus clausus bevezetését követően már egyáltalán nem fogadták jelentkezésüket.
Ezt követően a jogi és a műszaki egyetem sem habozott becsapni kapuit a szebbik nem képviselői előtt. Azonban az 1920:XXV. tc. 2. paragrafusa szerint a tiltások„az előző tanévekben már beiratkozva volt rendes hallgatók […] további beiratkozási jogát nem érintik”. Így azok a diákhölgyek, akik 1918-ban megkezdték tanulmányaikat, be is fejezhették azokat.
Érdekesség, hogy a vidéki egyetemek sokkal kevésbé voltak szigorúak a numerus clausus rendelkezéseinek betartásában, így a pesti egyetemekről kizárt diákok Pécsett, Debrecenben, vagy éppen Szegeden tudták folytatni tanulmányaikat. Így összesen négy hölgy maradhatott a budapesti jogi karon, köztük Ungár Margit is, aki 1928-ban kitüntetéssel tette le ügyvédi szakvizsgáját, s így ő lett az első magyar ügyvédnő. Diplomáját rózsaszín selyembe burkolva, aranyszalaggal átkötve adták át.
Ügyvédi praxisa mellett tagja lett a Feministák Egyesületének, s részt vett azon parlamenti előterjesztések megszövegezésében, melyek a házasságon kívül született gyermekek, illetve a női választójog érdekében születtek.
A jogászi pályát választó hölgyekre hamarosan újabb megpróbáltatások vártak. 1937-ben fogadták el ugyanis azt a törvénytervezetet, melyben deklarálták, hogy nő nem lehet az ügyvédi kamara tagja. Az addig felvettek azonban ismét kivételt képeztek.
Láthatjuk, hogy a nők tanulásért és egyenjogúságért folytatott harca a jogi területen is küzdelmes volt, de kitartásuk eredményét a mai kor hallgatói is élvezik.
