Az ember ösztönösen kíváncsi, és ez a tulajdonság a szomszédi viszonyokban nagyon jól tetten érhető: ha egy szűkebb közösségben mondunk valamit, beszélünk valamiről, az információ könnyen átkerülhet illetéktelen személyekhez is, kíváncsi szomszédjaink vagy társaságunk révén. Ám amíg ezek az információk az előző esetben legfeljebb a szomszédunkéhoz hasonló érdeklődésű ismerősökhöz jutnak el, a helyzet egészen más, ha az, aki hallgatózik, talán több száz kilóméteres távolságban, egy adatelemző központban ül.
Persze az utóbbi esetben már nem a szomszéd hallja meg a kérdéses mondanivalót, hanem adott esetben egy saját magunk vásárolt eszköz vagy használt szolgáltatás: a virtuális asszisztens. Ezek azok az eszközök – például Apple Siri vagy Amazon Alexa – amik hangalapú kommunikációval segítik a felhasználót lehetőleg minden olyan dologban, amit az okostelefonon is meg lehetne csinálni. Csak egy szavunkba kerül, és az asszisztens zenét kapcsol, vezérli a házat, megkeres adatokat az interneten, vagy akár viccet mond.
A szolgáltatás rohamosan terjed, egyre integráltabb az operációs rendszerbe, egyre jobban használja az internetet és ezzel párhuzamosan napról napra jobban érti felhasználóját, köszönhetően a gépi tanulásnak. Ezen folyamatot megfigyelve egyértelmű, hogy a leghatékonyabb használat érdekében legjobb, ha az asszisztens felhasználóval egyfajta „szimbiózisban él”. Ott van mindenhol, ahol a felhasználó él és tartózkodik, minél több személyes preferenciát ismer és a legfontosabb: azonnal és pontosan reagál a felhasználó minden szavára. Ahhoz viszont, hogy ez a szimbiózis, legfőképpen a megfelelő értés és reagálás létrejöhessen és működhessen, folytonos fejlesztésre és tanulásra van szükség az algoritmus és az azt fejlesztők részéről, és ez az a pont, ahol a legutóbbi adatvédelmi probléma jelentkezett.
Kiderült ugyanis, hogy a különféle hallott szövegek megértésének javításához nem csak gépi tanulást, hanem az azt ellenőrző emberi tevékenységet is használnak. A Bloomberg információi szerint az asszisztensekkel folytatott kommunikációk egy részét emberi elemzésre küldik ki anonimizálva, amely során egy alkalmazott meghallgatja a hanganyagot és lejegyzi az ott elhangzottakat, illetve összeveti, hogy az asszisztens ténylegesen azt értette-e meg, amit a felhasználó szeretett volna mondani. Ezt a munkát legtöbbször alvállalkozók végzik, az Amazon esetében sokszor Romániában és Indiában.
Mivel a virtuális asszisztensek az okoshangszórók, telefonok, okosórák és egyéb eszközök által sokszor a nap 24 órájában a felhasználóval vannak, és hallgatóznak a hívó szóra várva – pl.: Hey Siri! – nemegyszer fordul elő, hogy tévesen hiszik, hogy hozzájuk beszélnek és olyan hangfelvételeket rögzítenek, amelyek a felhasználó legbelsőbb privátszférájába tartoznak. A Bloomberg által megkérdezett alkalmazottak beszámolói alapján nem egyszer hallottak érzékeny információkat a felhasználókról, amik segítségével beazonosíthatókká váltak, illetve sokszor szexuális aktusra, akár erőszakra és egyéb bűncselekményekre utaló hanganyagokkal találkoztak. Mivel a hatékonyabb munka érdekében az alkalmazottak közös kommunikációs hálózaton dolgoznak, lehetőségük van közzétenni egymás között hanganyagokat. A beszámolók szerint sokszor kérik egymás segítségét egy nehezen kivehető szófoszlány értelmezésében, de bőven akad olyan eset is, amikor csak szórakozásból küldenek egymásnak humoros vagy személyes tartalmú hanganyagokat.
Az Amazon azt állítja, hogy a hanganyagok csupán elenyésző részét küldik el emberi vizsgálatra, és ez a szám a jövőben tovább fog csökkenni, illetve mindent megtesznek annak érdekében, hogy a felhasználók privátszférája és adatbiztonsága ne sérüljön.
Az Apple esetében talán még nagyobb az esélye annak, hogy az asszisztens kéretlenül aktivizálódon, ugyanis az okosórában is működő Siri-nek elég egy bizonyos mozdulatsor ahhoz, hogy azt higgye, szükség van rá, és hallgatni kezdjen. És míg az Amazon és a Google megadja a lehetőséget a hanganyagok emberi elemzésének letiltására, az Apple nem kínál ilyen adatvédelmi funkciót.
Az ilyen és ehhez hasonló kérdések eddig soha nem látott komplexitású problémák elé állítják a jogalkotást, amelynek azért is nehéz a feladata e téren, mert az egyik leginnovatívabb szektor lévén ezen a területen szinte nap-mint-nap fejlődés és változás történik. A tech-cégek szabályozás alatt tartásának igényét jól mutatja, hogy ez évben került kiszabásra a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) által a legnagyobb – 5 milliárd dolláros – bírság, ami egy technológiai céget valaha is súlytott.
Összességében elmondható, hogy a fenntartható működés érekében az innováció mellet jelentős erőfeszítéseket kell tenni az érintett vállalatoknak az adatvédelem terén, a jogalkotásnak pedig szorosan a vállalatokkal együttműködve, a folyamatoktól nem lemaradva kell szabályoznia a kérdést.
