Az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről (Eütv.) által felsorolt egyik legfontosabb betegjog a tájékoztatáshoz való jog. Ez azt jelenti, hogy a betegnek joga van ahhoz, hogy értelmi szintjének, egészségi állapotának, lelkiállapotának és életkorának megfelelően egyéniesített módon tájékoztatást kapjon betegségével kapcsolatosan.
Ez a tájékoztatás kiterjed a beteg egészségi állapotára, a javasolt vizsgálatokra vagy beavatkozásokra, ezek időpontjára, illetve elmaradásuk lehetséges következményeire, az alternatív ellátásokra, az ellátás folyamatára, továbbá a javasolt életmódra. Mindezen felül a betegnek joga van az állapotával, az ellátással vagy a beavatkozással kapcsolatos kérdések feltételére, illetve a számára nem világos információ tisztázásának kezdeményezésére. Továbbá, szabadon kérdezhet az ellátó szakképesítésével, tapasztalataival kapcsolatban. A tájékoztatáshoz való jog a cselekvőképtelen, a korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében valamely ügycsoport tekintetében részlegesen korlátozott személyt is megilleti. Ezen jog gyakorlásáról a cselekvőképes betegnek lehetősége van lemondani attól az esettől eltekintve, ha betegsége természetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne veszélyeztesse. Ha a beavatkozásra nem terápiás célzattal kerül sor (például szépészeti beavatkozás esetén), a jogról való lemondást írásba kell foglalni.
Az ellátás sikerének érdekében a beteg köteles tájékoztatni az ellátásában részt vevő orvosokat és ápolókat korábbi betegségeiről (különösen fertőző betegségeiről), múltbeli gyógykezeléséről, az általa szedett gyógyszerekről, továbbá egészségkárosító kockázati tényezőiről.
Az orvos a tájékoztatáshoz való jog érvényesítése érdekében köteles tájékoztatási kötelezettségének eleget tenni. Célszerű a fokozatos, lépcsőzetes tájékoztatás elvét követni. Ez azt jelenti, hogy a beteget tájékoztatni kell az egyes vizsgálatok, beavatkozások elvégzését követően azok eredményéről vagy esetleges sikertelenségéről, illetve új körülmények felmerüléséről. Ennek során tekintettel kell lenni a beteg állapotára és körülményeire és meg kell győződni arról, hogy a beteg a tájékoztatást megértette. Az általános ismertető anyagok nem alkalmasak az egyéniesített tájékoztatás kiváltására, így azokon felül szükséges a beteg figyelmét felhívni a kezeléssel kapcsolatos kockázatokra, lehetséges következményekre, mindezen felül a beteg által feltett kérdések megválaszolására is figyelmet kell szentelni.
Amennyiben valaki nem részesült megfelelő tájékoztatásban és ebből kára keletkezett, kártérítési pert indíthat az egészségügyi szolgáltató ellen. Érdekes, hogy jelenleg a magyar egészségügyi szolgáltatók nagy részének felelősségbiztosítása a tájékoztatáshoz való jog megszegéséből eredő károkra nem terjed ki, illetve az ezzel kapcsolatos perekben a szolgáltató kimentési lehetősége is igencsak csekély.
Mindössze két esetben maradhat el az orvos részéről a tájékoztatás, elsősorban ha a cselekvőképes beteg lemond ezen jogáról, másodsorban amennyiben sürgős szükség áll fenn. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a beteg az azonnali ellátás hiányában életveszélyes állapotba kerülhet, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedhet.
