A modern társadalmakban a szólásszabadság elidegeníthetetlen alapjognak számít, azonban vannak olyan esetkörök, amikor a korlátozhatósága megalapozott. Amerikában a First Amendment, vagyis az Amerikai Alkotmány első kiegeszítése, azonban olyan egyedi és szinte feloldozhatatlan védelemben részesíti azt, hogy szűk körben beszélhetünk olyan esetekről, amikor nem a szólásszabadság győzött.
Magyarországon a Btk. tényállása szerint rágalmazást követ el az, aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. A bűncselekmény megvalósulásához szükséges az alanyi oldalon a szándékosság fennállása, azonban az alapeset megállapításához nem kell vizsgálat tárgyává tenni a motívumot, azaz az alapeset megállapítása szempontjából közömbös, hogy milyen célzattal követte el. A minősített esetnél viszont relevanciával bír az aljas indok vagy cél, ugyanis ha ez megállapítást nyer, súlyosabban értékelendő és növekszik a büntetési tétel.
Ezzel ellentétben Amerikában az alapeset megállapításához szükséges fennállnia az actual malice-nak, ami tényleges rosszindulatot, rosszhiszeműséget jelent, de azt csak akkor kell vizsgálni, ha egy tisztségviselő indít pert egy sajtótermék ellen. Ezzel a jogalkotó egy olyan többletkritériumot adott a bűncselekmény megállapításához, amit rendkívül nehéz bizonyítani, és emiatt Amerikában az ügyvédek többsége nem is vállalja a rágalmazás sértetti képviseletet. További különbség, hogy az itthoni joggyakorlásban a valótlan tényállítás bármely esetben megalapozza büntethetőséget, és a valós tényállításoknál is bizonyítani kell, hogy közérdek, vagy lényeges magánérdek állt fenn. Az amerikai joggyakorlatban azonban szűkebb a büntethetőségi kör, és a valótlan tényállítás még nem feltétlen alapozza meg a büntethetőséget. A szólásszabadság előrébb valósága miatt nagyobb védelemnek részesítik az egyén kijelentését, annak tartalmától majdhogynem függetlenül, mint a másik oldalt, aki ezt offenzívnek találja, emberi méltóságában megsértik, vagy kihatással van a közvetlen megítélésre.
A fordulópont a jogfejlődés során, aminek során bevezették az actual malice követelményt, a New York Times v Sullivan esetnél következett be. Az 1960-as években civiljogi mozgalmak közepette a New York Times egy civil szervezet hirdetését publikálta. A cikkben a szervezet a helyi rendőrséget vádolja azzal, hogy civiljogi mozgalomban részt vett diákokat terrorizálták és lelakatolták az étkezőjüket, hogy az engedelmességet kikényszeríthessék – akár éheztetés árán is. Az igazság az, hogy ezek soha nem történtek meg, és minden, ami a hirdetésben szerepelt, az ferdítés, vagy hazugság. Sullivan, mint Montgomery államügyekért felelős biztosa is kifogásolta a kijelentések valóságtartalmát, és bár nem volt megemlítve neve, de minekután az ő hatáskörébe tartozik a rendőrség irányítása, így az ő hírnevének ártottak ezzel. Sullivan ezért be is perelte a New York Times-t, majd az Alabama Állam Bírósága megállapította, hogy ez rágalmazás per se, ami azt jelenti, hogy Sullivannak nem kell bizonyítania, hogy ez közvetlen negatívan hatott a hírnevére, majd 500.000 $ pénzbüntetésre ítélte az újságot. A Szövetségi Bíróság helybenhagyta a döntést, elutasítva a New York Times érveit, miszerint a First Amendment értelmében ők csak a szólásszabadsághoz való jogukat gyakorolták.
Amikor a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálta az ügyet, a kérdés eldöntése abban állt, hogy a First Amendment megengedi-e, hogy egy tisztségviselő rágalmazásért pert indítson a közügyek hibás közvetítése miatt. Majd a Bíróság egyhangúlag kijelentette, hogy a First Amendment védelem alá helyezi a valótlan állításokat is, és a veszélye egy polgári kártérítési keresetnek korlátozza a szólásszabadságot. Ugyanakkor kiemelték, és ezzel rést ütöttek a First Amendmenten, hogy lehet pert indítania tisztségviselőnek olyan valótlan állítások ellen, amiknél megállapítható az actual malice. Ennek értelmében a felperesnek kell bizonyítania, hogy a tényállítást közzé tevő tudott arról, hogy az állítás nem igaz, vagy pedig súlyos gondatlanságból nem győződött meg az állítás igaz vagy nem igaz voltáról.
Ezek alapján megállapították, hogy a New York Times nem tudott arról, hogy az állítások ellentmondanak a valóságnak, nem volt rosszhiszemű Sullivannal szemben, így nem lehet a perben marasztalni.
Így ezt az esetet tekinthetjük a sajtószabadság mérföldkővének, aminél hatalmas előnyben részesítették a sajtó által közölt állításokat, még akkor is, ha az nem rendelkezik igazságtartalommal.
