Sokszor hallunk vagy olvasunk cikkeket a videojátékoknak a gyermeki szervezet fejlődésére ható ártalmasságáról és gyakran kapcsolják össze az erőszakos viselkedésformák kialakulásával is. Terjedésükkel párhuzamosan egyre több kutatás foglalkozik komolyabban is a számítógépes játékok befolyásoló hatásával és bár egyelőre a negatív eredményeket jobban felkapja a sajtó – ezzel is erősen befolyásolva a kérdéskörről kialakult képet – mégis sokan úgy látják, hogy a virtuális valóság akár „a jövő gyermekének iskolája is lehet.”
Ez az utópisztikus, sci-fi-hoz hasonlatos kijelentés nem is olyan meglepő napjainkban, mint mondjuk 5-10 éve lett volna, ugyanis a népszerű feszültség levezető és sokak által túl erőszakosnak vélt „lövöldözős” játékok mellett rengeteg olyan is elérhető már a videojáték-piacon, amelyek bizonyos készségek elsajátítását és fejlesztését szolgálják. Annak ellenére, hogy sok szülő ártalmasnak gondolja, nem szabad lebecsülnünk az akciójátékokat sem és ténylegesen is fel kell mérnünk, hogy egyes játékok pontosan milyen képességeket is fejleszthetnek. Ezzel a felvetéssel foglalkozott Rolf Nelson, a Wheaton egyetem egyik professzora, aki azt vizsgálta, hogy a különböző mechanizmuson alapuló játékok mely agyi folyamatokra vannak hatással. A kísérletéhez 20 hallgató járult hozzá, akiknek egy térbeli tájékozódási feladatot követően egy órán át logikai vagy akciójátékkal kellett játszaniuk, majd a játékidő leteltével meg kellett ismételniük az első feladatot. A kutatás a következő eredményre vezetett: „a játékok, amelyek a vizuális figyelem és a motoros működések gyors mozgósítását igénylik, a gyorsaságot fejlesztik a pontossággal szemben, míg a lassabb, gondolkodtatóbb jellegűek éppen fordítva. A különféle játékok különféle képességeket igényelnek, és a hatásukban már rövidtávon is mérhető a különbség.”
Hasonlóan áll a kérdéshez Peter Grey, a Bostoni egyetem pszichológus professzora is. Szerinte a gyerekek tudat alatt felismerik, hogy a videojátékok a valós világban is szükséges készségeket fejlesztenek, ezért a szülőknek nem kéne egyből a legrosszabbra gondolniuk amikor játékokról van szó, sőt, épp ellenkezőleg, engedniük kéne azt gyermeküknek, szabadon. Merész kijelentését, kutatása támasztja alá, mely szerint játék közben észrevétlenül dolgozunk ki különböző taktikákat, vagy veszünk észre ok-okozati összefüggéseket, amelyeket később az élet más területeire is átvetíthetünk.
Ezek az eredmények mind-mind azt támasztják alá, hogy a videojátékok önkéntelen tanulásra is késztetnek a fokozatosan nehezedő kihívásokkal, amelyeken csak állandó odafigyeléssel és folyamatos gyakorlással lehet túllendülni, a különböző akciójátékok javítják a koncentráció képességét, valamint a rövidtávú memóriát, így előfordul, hogy a játékosok a munkájuk során jobban képesek figyelmük fókuszálására és megosztására, valamint könnyebben tudnak váltani a különböző feladatok között. Nem mellékesen hiába tűnik egyszerűnek a billentyűzettel, egérrel, vagy akár kontrollerrel való mozgatás, ez valójában egy rendkívül összetett feladat, amely a finommotoros mozgásokra kifejezetten fejlesztő és jótékony hatással van. Ezen felül az is bizonyított tény, hogy számos kezdeményezés és szélesebb körben elterjedt alkalmazás vagy játék segítségével egy alapfokú nyelvtudást könnyedén el lehet akár otthon is sajátítani. Épp ezért egyre több állam gondolkodik azon vagy vezette már be a videojátékokkal egybekötött készségfejlesztést az oktatásba is.
Ezek alapján levonhatjuk a konzekvenciát; a „modern gyermekek” – gen Z és társaik – olyan technikai eszközök és körülmények között nőnek fel, ahol a számítógép és az okostelefon használat az egyik, ha nem a legtermészetesebb dolgok közé tartozik, ezen tények ellen hadakozni pedig hiábavaló és miért ne lehetne inkább kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket?
Ez természetesen semmiképpen sem azt jelenti, hogy a videojátékoknak ne lennének szép számmal negatív hatásai vagy hogy ezeket figyelmen kívül kellene hagynunk, csupán azt, hogy a mértékletesség megtartásával és kellő nyitottsággal számos lehetőség nyílna meg az oktatás és a képesség fejlesztés előtt.
