Számos történetet hallunk, esetleg ismeretségi körünkben is találkozunk olyan személyekkel, akik életét a hozzátartozók közötti erőszak árnyékolja be. Ezen emberek számára azonban van egy lehetőség arra, hogy a mindennapos rettegés a múlté legyen: a távoltartás elrendelése.
A távoltartás a kényszerintézkedések fajtái közé sorolható. A hatóság a távoltartásra kötelezett számára előírja, hogy meghatározott ideig egyes személyektől távol maradjon. Három fajta távoltartás létezik, az ideiglenes megelőző távoltartás, a megelőző távoltartás és a távoltartás.
Az ideiglenes megelőző távoltartás elrendelésére a rendőrség jogosult, ha hivatalból vagy harmadik személytől (tanár, családsegítő szolgálat, gyámhatóság, háziorvos stb.) olyan megalapozott jelzést kap, hogy nagy eséllyel hozzátartozók közötti erőszak elkövetőjével állnak szemben. A távoltartás ezen formája 72 órára rendelhető el. Az ideiglenes megelőző távoltartást elrendelő határozatot a bántalmazóval és a bántalmazottal közölni kell és azt részükre át kell adni vagy kézbesíteni. A határozat ellen nincs mód fellebbezni. Megelőző távoltartás elrendelésére a bíróság jogosult polgári nemperes eljárásban az ideiglenes megelőző távoltartást elrendelő rendőrség vagy a bántalmazott kérelmére. A kérelemnek a következőket kell tartalmaznia: „az eljárás lefolytatására irányuló kérelmet, a kérelem előterjesztésének indokait, a rövid tényállást és az előzményeket, a kérelmező nevét, lakóhelyét, a bántalmazó azonosítására és elérhetőségére vonatkozó, rendelkezésére álló adatokat.”
Az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek területén a bántalmazott életvitelszerűen tartózkodik. A felek személyes meghallgatását a bíróság köteles megkísérelni, azonban nem minősül akadálynak, ha a bántalmazott nem jelenik meg.
Mindkettő elrendelése után a kötelezett köteles távol tartani magát a bántalmazottól, annak lakóhelyétől vagy szokásos tartózkodási helyétől, köteles távol maradni az esetlegesen megjelölt más személyektől, továbbá tilos érintkezésbe lépnie az előbb felsoroltakkal. Kizárólag hozzátartozók közötti erőszak fennállásakor alkalmazhatók. A hozzátartozók közé sorolható az egyeneságbeli rokon, a házastárs, az élettárs, az örökbefogadott/ mostoha/ nevelt gyermek, az örökbefogadó/mostoha/nevelőszülő, a testvér, az egyeneságbeli rokon házastársa, továbbá a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére.
Mint már fentebb is említettem, a távoltartás egy kényszerintézkedés, amelyet a bíróság határozatban rendel el, mint az előzetes letartóztatás alternatíváját. Ennek elrendelésekor a bíróság előírja, hogy a meghatározott személlyel - közvetlenül vagy közvetve - ne lépjen kapcsolatba, illetve ettől a személytől tartsa távol magát. A terhelt szabad mozgáshoz és tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát korlátozza. Előfeltétele a feljelentés megtörténte és a folyamatban levő büntetőeljárás. Elrendelése esetén, amennyiben a terhelt és a védett személy lakóhelye azonos, a terhelt a bíróság által meghatározott módon köteles a lakást elhagyni és onnan távol maradni. Ezen kívül ugyanez vonatkozik a sértett által látogatott egészségügyi intézményre, munkahelyre vagy oktatási intézményre, illetve a vallásgyakorlás során rendszeresen látogatott épületre. Továbbá, telekommunikációs eszköz alkalmazásával sem léphet kapcsolatba a védett személlyel.
Magyarországon a hozzátartozók közötti erőszak áldozatai legfőképpen a nők és a gyermekek. A WHO statisztikája is riasztó, ugyanis azt tartalmazza, hogy minden 5. nőt bántalmaztak már élete során. Sajnos még mindig sokan nincsenek tisztában a törvény által biztosított lehetőségekkel, a probléma lehetséges orvoslásával.
