Talán nem túlzás azt állítani, hogy a 20. század a történelem egyik legmeghatározóbb korszaka. A nagy háború – mai nevén az első világháború –, valamint a második világháború, a diktatúrák valamint az ezekkel együtt járó tragédiák a mai napig meghatározzák az emberek gondolkodását.
Az emberi sorsokat sújtó szörnyűségek mellett a háborúk nem kímélték a kulturális értékeket sem. A világ nyolcadik csodájaként is emlegetett Borostyánszoba a mai napig az egyik legismertebb eltűnt kulturális kincs. Nagy Péter orosz cár a 18. század elején felesége, Katalin cárnő részére építtette ezt a fenséges szobát a Szentpéterváron található nyári rezidenciában, ritka, I. Frigyes porosz királytól ajándékba kapott berendezésekből. A elkészítéséhez 450 kilogramm borostyánt használtak fel. Ez a lenyűgöző szoba túlélte az 1917-es bolsevik forradalmat, azonban a második világháború már itt is maradandó pusztítást okozott. A Szovjetunióba bevonuló náci Északi Hadseregcsoport lebontotta a Borostyánszobát, ezt követően Königsbergbe szállították az elemeket. Ez az utolsó ismert hely, ahol darabjait látni vélték.
A háborút követően sokáig úgy gondolták, hogy sok más pótolhatatlan műkinccsel együtt ez is megsemmisült. Később különböző teóriák születtek azzal kapcsolatban, hogy a szobát mégsem semmisítették meg, hanem darabjait elrejtették.
Egy friss kutatás szerint részei egy egykori náci bunkerben találhatóak a lengyelországi Mamerki területén, amely ma múzeumként működik. A kutatók apró kamerák segítségével igyekeznek feltárni a bunkert, ezt követően pedig azt tervezik, hogy átfúrják a betonfalat.
Felmerül a kérdés, mit jelentene a világ számára, ha előkerülnének a Borostyánszoba eredeti darabjai?
Hazánkban korábban a Forster Központ foglalkozott a Kulturális örökségvédelemmel, mely 2016. december 31-én jogutódlással megszűnt feladatait pedig az Örökségvédelmi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkárság vette át. 2019 július 5. napjától azonban a Miniszterelnökség szervezeti rendje megváltozott. A jövőben, az ingatlan örökség vonatkozásában az Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkárság, az ingó örökség vonatkozásában a közigazgatási államtitkár irányítása alatt álló Műtárgyfelügyeleti Hatósági Főosztály felel a kulturális örökségvédelemért.
Műkincsvédelem szempontjából rengeteg egyedi esettel szembesülhetünk, különösen izgalmas, mikor egy, a második világháború alatt elrabolt műkincs bukkan fel a világ egy teljesen másik pontján, mint ahol évtizedekkel ezelőtt nyoma veszett. Gyakran az állam, melynek területén egy-egy nyoma veszett kulturális kincs előkerül, ragaszkodik ezekhez. Probléma abban az esetben adódik, ha egy másik állam – értelemszerűen az, amelyik területéről elrabolták a kincseket – vagy egy magánszemély – sok esetben olyan emberek leszármazottai, akiknek tulajdonában voltak az érintett tárgyak – tart jogos vagy jogosnak vélt igényt az adott műkincsre. Ilyen esetekben sokszor a nemzetközi jog szabályainak alkalmazására van szükség. A legismertebb nemzetközi egyezmények között szerepel az 1954. évi Hágai Egyezmény, valamint ennek kiegészítő Jegyzőkönyve, az 1970. évi UNESCO Egyezmény és az 1995. évi UNIDROIT Egyezmény.
Amennyiben előkerülnek a Borostyánszoba darabjai, akár egy másik – példának okáért a lengyel – állam területén, könnyen lehet, hogy a tulajdoni viszonyok rendezése komoly, nemzetközi konfliktust kavarna. Azonban ezzel a kérdéssel kapcsolatban egyelőre minden csupán “ha”, hiszen sajnos az is csak feltételezés, hogy a szoba napjainkban egyáltalán még létezik.
Ha azonban egyszer előkerül, minden bizonnyal egy újabb csodával gazdagítja majd világunkat.
