Amerikai filmekben, sorozatokban gyakran merül fel központi problémaként az egészségügyi biztosítás. A főhős, vagy egy közeli hozzátartozója beteg lesz, és nincs pénzük a kezelésre, vizsgálatokra. De hogyan is működik külföldön az egészségügyi finanszírozás, és mennyiben térnek el a különböző biztosítási rendszerek?
Alapvetően három fajtáját különböztethetjük meg az egészségügyi biztosításnak: a társadalombiztosításon alapuló, a költségvetésen alapuló, és a magánbiztosításon alapuló rendszert.
Magyarországon, a társadalombiztosításon alapuló rendszer működik, tehát elsősorban az államra hárul ennek fedezése. Ahogy az 1997. évi LXXX. törvény is kimondja, Magyarország állampolgárait, valamint az országban munkát végző más természetes személyeket foglal magába a társadalombiztosítási kockázatközösség és: „A törvényben meghatározott járulékfizetési kötelezettség alapján szerezhet jogot saját maga és törvényben meghatározott hozzátartozója javára az egyes társadalombiztosítási ellátásokra.”
Tehát törvényileg szabályozott a járulékfizetés módja, és az is, hogy a biztosítás mely szolgáltatásokra terjed ki, függetlenül a biztosított egészségügyi állapotától. Mindenki csak fizetése arányában járul hozzá az egészségügy finanszírozásához – ezáltal kiegyensúlyozva a kevesebbet és többet keresők közötti hozzájárulás különbséget. A társadalombiztosítás többek közötti fedezi az egészségügyi szolgáltatásokat, és a baleseti ellátásokat, illetve pénzbeli ellátásokat is nyújt.
Angliában és a skandináv országokban a költségvetésen alapuló rendszer dominál, ami nagyon hasonló az itthon is található társadalombiztosítási rendszerhez, hisz itt is a befizetett adókból finanszírozzák az egészségügyi ellátást. A különbség csak a fizetés módjában nyilvánul meg, így gazdaságilag érzékelhető az eltérés. Példának okáért a teherviselés itt progresszív módon érvényesül, illetve a költségvetési bevételek ebben az esetben nem a bér jellegű költségekhez kötött, hanem a fogyasztáshoz kapcsolódik.
A harmadik rendszer pedig, a fent is említett amerikai struktúra, ami a magánbiztosításon alapul. Számottevően ezt a munkáltatók biztosítják, csoportos biztosítást kötnek az alkalmazottakra, - melyet törvényileg szabályoznak hány fő alkalmazottól kötelesek egészségügyi biztosítást kötni a dolgozókra. Azonban hogy milyen a biztosítás jellege ez teljes mértékben a munkáltatókon múlik, ebből adódóan nagyon vegyes biztosítási háttérrel rendelkeznek a dolgozók. Ha ez nem lenne elég, egy adott biztosító csak a csak az úgynevezett providerek, a különböző felszereltséggel rendelkező szakorvosok, kórházak, diagnosztikai laborok stb. egy részével egyezik meg. Ez alól a vészhelyzetekben történő ellátás kivételt képez. Tehát a munkáltató által kötött biztosítás fedez egy bizonyos összeghatárig, azon felül viszont individuálisan kell kifizetni a fennmaradó költségeket. Felmerülhet a kérdés, hogy mi a helyzet azokkal, akiknek nincs munkáltatója: ebben az esetben államilag finanszírozott rendszerek a Medicare – az idősek számára, és a Medicaide – a szegények számára fedezi az egészségügyi ellátásokat. Azonban az USA lakosságának 15%-ának még így sincs biztosítása.
Ahogy a fentebbi összefoglalóból kitűnik, alapvetően egyféle rendszer tölt be meghatározó szerepet egy országban, de ez nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag az a rendszer van jelen. Gyakori hogy keverednek a különböző biztosítási formák például, ahogy a Medicare és Medicaide által Amerikában is megjelenik az államilag finanszírozás, úgy Magyarországon is köthetünk magánbiztosítást a társadalombiztosítás mellett.
