Komoly feszültség tapasztalható az Egyesült Államok és Irán vezetése között, amely rejtélyes incidensek sorozata nyomán bontakozott ki az elmúlt hetekben. A két állam viszonya sosem volt rózsás, a hajókat ért támadások óta azonban kifejezetten válságos helyzetbe jutott.
Két bajba jutott tartályhajó kért segítséget június 13-án az Ománi-öbölben reggel hat, illetve hét órakor. Az egyik tanker a japán vállalati tulajdonú, panamai felségjelzésű Kokuka Courageous, a másik áldozat a norvég Frontline vállalat tulajdonát képező, marshall-szigeteki felségjelzésű Front Altair volt. Mindkét hajó az iráni partoktól mintegy 14 tengeri mérföldre, azaz 26 kilométerre tartózkodott, nem messze a Hormuzi-szorostól. A norvég hajót rejtélyes eredetű robbanás rázta meg, ezt követően jobb oldalán tűz ütött ki. A japán tanker sem úszta meg sérülések nélkül: a hajótesten két látványos nyílás keletkezett, amelyet a legénység lövésnek értelmezett. A közeli Bahreinben állomásozó ötödik amerikai flotta azonnal a megtámadott hajók segítségére sietett. A két tanker összesen 44 fős személyzetét sikerült épségben kimenekíteni, majd a dél-iráni Dzsászk kikötőjében szárazföldre tenni – egyetlen karcolás nélkül. Károsodás szerencsére egyik hajó rakományát sem érte.
Továbbra sem ismeretes azonban, mi váltotta ki a történteket – eddig igen ellentmondásos vélemények láttak napvilágot. A Front Altair diszpécsere szerint torpedótámadás történt, később a norvég vállalat véletlenszerű robbanással magyarázta a tüzet. Egyesek előre elhelyezett aknákra gyanakszanak, mások felszíni fegyveres támadást sejtenek az incidens mögött. Az Egyesült Államok Iránt teszi felelőssé a történtekét, a perzsa állam azonban tagad. További gyanakvásra ad okot az incidens politikai háttere: az eset éppen akkor történt, amikor Irán legfelsőbb vezetője, Ali Hamenei ajatollah Abe Sindzo japán miniszterelnököt fogadta. Egy biztos: a baleset után az olajárak rögtön 4%-kal emelkedtek.
Nem ez az első példa hajó elleni támadásra a térségben: május 12-én kettő szaúdi, egy norvég és egy emírségekbeli teherhajó vált szabotázsakció áldozatává a Hormuzi-szoros bejáratánál. Az Egyesült Arab Emírségek kormányzata szerint erősen valószínű, hogy valamely állam követte el a szabotázst – e kijelentéssel Szaúd-Arábia és Norvégia képviselete is egyetértett. A Hormuzi-szorosról meg kell jegyeznünk, hogy a hajók egy alig 3 km széles sávon belül közlekedhetnek. A tengerszoros lezárása hadászati szempontból gyerekjáték volna, ugyanakkor az egész világgazdaságot képes lenne megbolygatni. A világ olajforgalmának hatoda és cseppfolyósított földgáz készletének harmada ugyanis éppen itt halad át. A stratégiai fontosságú tengerszoros már a '80-as években dúló iraki-iráni háborúban is meghatározó szerepet kapott. Csak fokozta a feszültséget, amikor az iráni Forradalmi Gárda idén június 20-án lelőtt egy amerikai drónt az említett szoros felett.
Az Egyesült Államok csakis Iránt hibáztatja a májusban és a júniusban történtekért. Később már a szaúdi, a brit és a német vezetés is felsorakozott az USA mögött, bár az Európai Unió óvatosságból nem kívánt állást foglalni. Ez már a sokadik eset, hogy az amerikai vezetés kétes valóságtartalmú bizonyítékokat hoz fel saját igazának alátámasztására, Washington hitelessége tehát erősen megkérdőjelezhető. Irán nagyon jól tudja ezt: még az is elképzelhető, hogy valóban ők tették azzal a szándékkal, hogy lejárassák az amerikai vezetést. Az amerikai külpolitika ráadásul látványosan határozatlan: Donald Trump hol támadni készül, hol meghátrál. Háború egyelőre nem fenyeget, a szövetségi rendszerek azonban már körvonalazódnak: az USA oldalán áll Szaúd-Arábia és Izrael, míg Iránt Oroszország és Törökország támogatja. A japán vezetés az USA és Irán közti feszültség megfékezése mellett tört lándzsát.
Eddig még nem fejtették meg az incidens valódi kiváltó okát, bár a körülményeket mérlegelve erősen valószínű, hogy előre kitervelt támadás történt. A történteket azonban egyetlen szervezet sem vállalja magára, a nemzetközi feszültség pedig csak eszkalálódik. Lehetséges, hogy Uncle Sam áll az incidens hátterében, miközben Teheránt igyekszik befeketíteni, esetleg megtámadni? Vagy tényleg a perzsa ország követte el a támadásokat, hogy diszkreditálják régi ellenlábasukat? Bármi is történt az Ománi-öbölben, még nem éri el a casus bellit – hacsak nem követik további meggondolatlan lépések. Reménykedjünk benne, hogy a konfliktust sikerül békés módon megoldani.
