A mai információs társadalomban, ahol a magánéletünket részben akarattal, részben kevésbé tudatosan tesszük egyre védtelenebbé, szükségessé vált a fokozott jogi védelem megteremtése. Ahhoz azonban, hogy valamit védeni tudjunk, meg kell határozni, hogy mit értünk pontosan a védendő érték alatt, így érdemes feltenni a következő kérdést: mit jelent a jogi értelemben vett „magán”?
Nos, erre nincsen egyértelmű válasz, ugyanis nem definiálható egy általános meghatározással. Ennek oka, hogy az egyén társadalmi részvételének formái folyamatosan változnak. Ez a változás a napjainkat jellemző technikai fejlődés következtében egyre gyorsabb, így egyre csekélyebb az esély arra, hogy konkrét meghatározás szülessen. A pontos definíció hiánya azonban semmiképp nem jelenti azt, hogy a magánélethez való jog ne lenne védendő érték.
Ahhoz, hogy a védelem szükségességéről érdemben szólni lehessen, fontos megemlíteni a magánszférához való jog, valamint a magánélethez való jog közti fogalmi eltérést, melyhez segítséget nyújt az amerikai jogrendszerben használat privacy fogalom. Samuel D. Warren és Louis D. Brandeis „The Right to privacy” című műve alapozta meg a mai privacy fogalmat, mely a sajtófotó védelméből ered és szabadságjogként került rögzítésre. Tartalmi alapja az emberi szabadság és az autonómia, melynek oka, hogy az amerikai jogrendszerben rendkívül szoros az alkotmányos és a magánjogi védelem kapcsolata. Ezzel szemben a kontinentális, így a hazai jogrendszerben a „magán” védelmi alapja az emberi méltóság személyiségvédelmi funkciójából ered. Ebből is következik, hogy míg az amerikai jogrendszerben az egyén állammal szembeni védelmére fókuszálnak, hazánkban elsősorban az magánszemélyek egymás közötti viszonyaiban jelenik meg a magánélet sérülékenysége, így a védelmi igény is. Az említett magánszférához való jog, valamint magánélethez való jog fogalmai tisztázásának nehézségét adja, hogy az Alaptörvényt tekintve alkotmányjogilag is magánélethez való jog védelméről beszélünk, azonban ez nem egyezik meg a polgári jogi értelemben vett magánélethez való joggal.
Álláspontom szerint hazai szinten a védelem szükségességéről elsősorban polgári jogi értelemben érdemes beszélni, tekintettel a már korábban említett magánszemélyek közötti viszonyrendszerre. Ez esetben elengedhetetlen megemlíteni a magánélethez való jog „hézagkitöltő szerepét”, mely alatt értendő, hogy nevesített személyiségi jogsérelem esetén akkor beszélhetünk magánélethez való jog sérüléséről, ha a többi nevesített személyiségi jog nem alkalmazható. Amennyiben a sérelem bírósági megállapítást nyer, sérelemdíj követelhető. Ennek jelentősége, hogy bár a kár erkölcsi, a megtérítés vagyoni.
Összegzésként elmondható, hogy a már említett információs társadalom, az egyre táguló világ és az ebből következően egyre szűkülő magánélet megalapozza a fokozott védelmi igényt, tökéletes megoldás azonban egyelőre nincs. Véleményem szerint a Polgári Törvénykönyvben történt nevesítés pozitívan értékelendő, azonban semmiképp sem támasztja alá azt, hogy az Alaptörvényben deklarált magánélet védelem és a Polgári Törvénykönyvben rögzített magánélethez való jog alatt ugyan az értendő. A védelem megteremtése a jog feladata, éppen ezért szükséges ezekről a kérdésekről beszélni, így idővel talán egy átláthatóbb fogalmi rendszer kidolgozására is sor kerülhet.
