Az Ítélet Szerkesztősége úgy gondolta, hogy a századunkban egyébként is igen nagy gondokat okozó, túlzott mértékű szemetelés problémaköre – mely Fővárosunkat kifejezett mértékben érinti – vajon 100 évvel ezelőtt miként realizálódott a magyar társadalom körében. Erre figyelemmel – a tér-idő kontinuum meghajlításának fizikai lehetetlenségétől nem rettenve – hallgatói-kari lapunk főszerkesztője furcsa módon, azonban mégis ellátogatott egészen pontosan 1899-be, s az utca népét kérdezte, hogyan vélekednek a köztisztaságról.

I. Czikkely

Ügetö lóverseny tér (kelt Vasárnap, január 5. napján, az Ur 1899. esztendejében)

Kedves Lajos (bányász), hogyan tekint Ön a Budapest utcáin fennálló tisztaságra?

A mikor az egészségnek nevezetes faktora a tisztaság, a közegészség sem lehet meg köztisztaság nélkül. Ha a higiénia egyébre nem jó, csak arra, hogy a közpiszok megapadjon: már is nagyon jó. A főorvos alaposan tisztogatja azt a sok szennyet és rondaságot, a melytől nyilvános helyeink jórésze még mindig ragad. Egy kis nagytakarítás az utczákon és a közhelyeken elkél ott, a hol olyan sokan az utczát szemetes ládának tartsák.

Mik az impressziói, mi lehet az oka a lakosság ezen magatartásának?

Talán a török világbul maradt reánk az a vélekedés, hogy az utcza olyanformán mindenkié, hogy mindenkinek külön-külön sajátja. A melyen azt teheti az ember, a mit akar. A szemetet is kilökheti az utcára, a port is kirázhatja, a dinnyehéjat is eldobhatja benne. A szivarcsutak egyenesen az utcára való, köpködni pedig sehol sem lehet akkorát, mint a gyalogjáróuton. Budapesten is csupa nedves pont és vessző az aszfaltos gyalogut. Az volt nemrég még a vasut és az omnibusz is. Szerencsére nagyon megijedt a világ a sorvadás bacillusától s hamarosan eltiltani kezdte a köpködést. Az illedelem hiába tiltotta volna el, nem birt volna azzal a nembánom-gondolkozással, a mely a mások tetszésével, jólérzésével semmit sem törődik.

II. Czikkely

Deák Ferencz tér (kelt Hétfőn, február 14. napján az Ur 1899. esztendejében)

Igen tisztelt Mátyás (tischler), Ön szerint a Fővárosunk hogyan igyekszik védekezni a túlzott mértékű szemetelés ellen?

A főváros most szabályrendeletet készit az utcza tisztántartásárul. A rendelet tele lesz tilalommal és sok bajt fog okozni. Ugy hat majd, mint a hamis pénz verésének megbüntetése a vidékünkön, a hol minden valamirevaló lakatos vagy kovácsember virtusnak tartotta a németet rászedni.

Mit gondol, hogyan fogja befolyásolni a lakosokat az Ön által említett rendelet?

Bizonyos, hogy az uj szabályrendelet az utczák népét zaklatni fogja. De az is, hogy valamelyes nevelő hatással lesz rá. Ott, a hol a közönség olyanynyira fegyelmezetlen, mint mifelénk, a nevelés ráfér az emberekre. Maholnap a budapesti ember egyebet sem tesz, csak arra ügyel, hogy mi tilos és mi muszáj. Minden helye tele van tiltó és parancsoló szabálylyal, most az utczára is rászabadul a sok tilalom. Nem baj, még ha baj is lesz belőle. A közilledelem szükséges dolog ott, a hol háromfertály millióra rug az emberek száma.

III. Czikkely

kir. törvénykezési palota (kelt Pénteken, március 20. napján, az Ur 1899. esztendejében)

Kedves Flóris (bíró), a budapesti szemeteléssel összefüggésben mi a véleménye, külföldön megtalálták a tökéletes megoldást a probléma orvoslására?

Londonban a közcsend okoz a hatóságnak gondot. Az, hogy hogyan lehetne a rettenetes lármát elcsititani. Nálunk még nem ordit az utczai élet. Csak mosdatlan. És kiméletlen. Az uj szabályrendelet talán tisztaságra fogja. Ha nem elégszik meg azzal, hogy megvan a papiroson. Egy kissé megnyirbálja ugyan a szabadságot, de a szabadságnak is csak az a virága szép, a mely nem a szemétdombon nyilik.

 Konklúzió

Szentkirályi utca 28, Ítélet Szerkesztőség (2019. 04. 25.)

Fentiek alapján (forrás: Pesti ujság 1899. IX/18.), valamint azok olvasása során a Kedves Olvasó bizonyára összevetette a mai, illetőleg az akkori, több mint 100 évvel ezelőtti társadalmi-morális viszonyokat, melyek alapulvételével aztán tökéletesen világos képet kapott arról, hogy vajon voltak-e olyan jellegű, hasonló problematikák a budapesti utcákon fennforgó szemetelés vonatkozásában a jóval korábbi évszázadunkban is, mint a jelenkori XXI. században.

Alappal tehetjük fel tehát a kérdéseket: lehet-e, illetőleg érdemes-e harcolni a tökéletes tisztaság eléréséért? Látunk-e reális lehetőséget arra vonatkozóan, hogy majd valamiféle törvényi szabályozás lehetővé teszi e törekvés megvalósulását? Mit lehet az ellen tenni, ami nemhogy az 1890-es években, de még a 2019. évünk modern technológiai lehetőségei mellett sem bizonyult – egyelőre – kivitelezhetőnek?