Kétségtelen, hogy az ipari forradalmak nagyméretű változást hoztak az emberek életében. A XVII. századi gyarmati terjeszkedések nyomán a kiszélesedett kereskedelmi kapcsolatokat, a tőkefelhalmozást és a „tudományos revolúció” joggal tekinthetjük e forradalomnak nevezett és egész világra kiterjedő felvirágzásnak.
Az „klasszikus” ipari forradalmat - amely a könnyűipar fellendítésében játszott nagy szerepet - 1780 és 1860 közé lehet datálni. E korszak legnagyobb áttörésének a James Watt által elkészített gőzgép tekinthető (1769), emellett láncreakció szerűen jöttek létre egyéb más találmányok, többek között a szövő- majd a fonógép. A második ipari forradalmat az 1870 és 1914 közti időszakra tehetjük, amikor is új találmányok jöttek létre többek között az acéliparban, vegyiparban és a tömeggyártás területén, aminek szignifikáns hatása volt az új munkahelyek teremtésében. Ez a kor hozta meg az első változást a „pólusok” között, ugyanis az átrendeződő világgazdaság új, nagy súlyú nagyhatalmai Németország és az Egyesült Államok lettek. Az első kettő ipari forradalommal egy időben a régi munkahelyek feleslegessé váltak, viszont ezzel párhuzamosan az igény az újabbakra gyorsan keletkezett. A harmadik ipari forradalom elhelyezése a világtörténelemben nehézkes feladatnak bizonyul, hiszen többen is más-más időszakra teszik ennek a lefolyását, de elmondható, hogy a többség szerint 1970-es években kezdődött és valahol a közelmúltban ért véget.
A negyedik ipari forradalom céljai
A negyedik ipari forradalmat az „automatizáció” korszakának lehetne titulálni, mivel ennek az időszaknak a hatása a robotika területén lesz majd a legfőképp érezhető. Ez az új éra a harmadik szakasz „digitális forradalmára” épít, de mégis attól egy élesen elkülönült korszakot képez az eddigi találmányok erőteljes továbbfejlesztésével. Ezen felül az „új forradalom” másik célja, a mindennapi életünk komfortosabbá tétele a mindennapi készülékeink kezelhetőségi, tárolási szempontól való fejlesztései által, amik elsősorban az új technológiákban manifesztálódnak. A számottevő különbséget az előző és az új éra között a robotika és ebből adódóan a mesterséges intelligencia, nanotechnológia jelenti. Klaus Schwab – a Világgazdasági Fórum atyja – szerint azonban, a negyedik ipari forradalom nem csak az intelligens csatlakoztatott gépekről és rendszerekről szól, hanem sokkal széleseb hatáskörrel fog rendelkezni. Az előző hárommal ellentétben a napjaink „forradalma” a tudomány számos területének, többek között a génszekvenálásnak, nanotechnológiának vagy éppen a kvantumszámításnak a fúzióját jelentheti.
A negyedik ipari forradalom támasztotta gazdasági kihívás
A technológiai újítások, az emberiség életminőségének és kényelmének növelése mind kellőképpen elegendőnek bizonyulhat ahhoz, hogy hátradőljünk és abban a tudatban éljünk, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Ez korántsem ilyen egyszerű, ugyanis ennek is megvan a hátulütője. A technológiai fejlődés gazdaságra gyakorolt hatása kapcsán a legnagyobb veszélyforrás az emberi munkaerő széleskörű helyettesítése a robotikai innovációk által. A Világbank egy friss tanulmánya szerint, a fejlődő országok munkahelyeinek kétharmada veszélybe kerül és az „ipari forradalom 4.0” a munkanélküliség ugrásszerű növekedéséhez fog vezetni. Ezen belül is a változás elsőszámú célpontjai az olcsó munkaerőt igénylő munkahelyek, elsősorban az Egyesült Nemzetek Szervezete által az Emberi Fejlettségi Index alapján a „fejlődő országok” csoportjához tartozó államokban.
Csak szemléltetés céljából, ez megközelítőleg az Etióp munkaerőpiac 44%-át veszélyeztetné, ugyanakkor az Ázsiai kontinensen ez a mutató jóval kisebb. Ezen változás végzetes következményekkel járna az Afrikai kontinensen, hiszen annak ellenére, hogy az emberiség élelmiszer-termelő képessége hatalmas mértékben megnőtt, mégis családok millió éheznek minden egyes nap. Ugyanerre figyelmeztetett az Egyesült Nemzetek Szervezete is 2017-ben, hogy a földünkön olyan mértékű éhínség van kilátásban, mint ami legutoljára a második világháború befejezése után alakult ki. Ezt az emberi munkaerő robotokkal való helyettesítése csak tovább súlyosbítaná.
Összegzésképpen megállapíthatjuk: bár az ipari forradalmak az emberiség történelmében jelentős mértékben hozzájárultak az ipar fejlődéséhez, aminek a pozitív hatásait a fejlett országok élvezték leginkább, ugyanakkor kijelenthető, hogy mindennek a fejlődő országok a legnagyobb károsultjai. A fejlődő országok munkaerőpiacai azzal szembesülhetnek, hogy nincs megfelelő képesítésű ember az újonnan létrehozott munkahelyek feltöltésére, se megfelelő technikai infrastruktúra, amely a fejlesztések hozadékaként jellemezhető változásokat támogatni tudná. Ahogy Klaus Schwab is kijelentette, „a változások annyira mélyrehatók, hogy az emberiség történelmének szemszögéből soha nem volt ilyen nagyméretű ígéret és egyben potenciális veszély.”
