Szinte nem telik el nap anélkül, hogy ne hallanánk, hogy egyes országok, nemzetközi szervezetek, azoknak a szervei – ritkán természetes személyek – ne állnának vitában más alanyokkal. Mivel a nemzetközi jog nem rendelkezik egy, az összes alanytípusra kiterjedő hatáskörrel rendelkező bírósággal, a világban számos a nemzetközi jog különböző rezsimjeivel, alanyaival foglalkozó bíróság jött létre. Ezen cikknek nem az a célja, hogy teljeskörű tájékoztatást adjon az egyes bíróságok felépítésére és azok működésére, hanem hogy egyfajta térképként segítsen eligazodni a nemzetközi elemmel rendelkező bíróságok alkotta komplex rendszerben. 

Viták békés rendezésének az elve

Ha el szeretnénk helyezni ezt az elvet a nemzetközi jog rendszerében valahol, akkor az alapelvi szinten tudnánk ezt elképzelni. Több nemzetközi jogi alapelvből is levezethető, de főleg az erőszak tilalmához kapcsolható. A tárgyalás a legkézenfekvőbb vitarendezési mód. A XIX: század második felében többször is előfordult, hogy az államok az egymás között kialakult vitákat bilaterális vagy multilaterális tárgyalásokkal, néhol közvetítés bevonásával igyekezték elintézni. Az 1928-as Briand-Kellog paktumban is rögzítették, hogy bármely természetű vagy eredetű vitáknak vagy nézeteltéréseknek megoldását vagy elrendezését mindenkor csak békés úton szabad keresni. Az elvre vonatkozó addigi fejleményeket az ENSZ alapokmány 2. cikk (3) bekezdése rögzíti, mely szerint „A Szervezet összes tagjai kötelesek nemzetközi viszályaikat békés eszközökkel és oly módon rendezni, hogy a nemzetközi béke És biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe.”

Az viszont, hogy mit is takar ez az elv leginkább az Állandó Nemzetközi Bíróság (ÁNB) ítélkezési gyakorlatában körvonalazódott ki. Az ÁNB szerint a bírói vitarendezés „csak pótlása a felek közötti konfliktusok közvetlen és baráti rendezésének.” Az elv tartalommal való feltöltése az ÁNB elé került ügyekben kezdődött meg, melyek során tisztázták többek között, hogy „mielőtt egy jogvita bírósághoz folyamodás tárgyát képezné, fontos, hogy tárgyát pontosan meghatározzák diplomáciai tárgyalások révén” vagy hogy „ a felek kötelesek úgy viselkedni, hogy a tárgyalásoknak értelmük legyen” vagy hogy „ a tárgyalások értelme nem csak abban áll, hogy kezdjenek tárgyalásokba, hanem abban is, hogy azokat úgy folytassák, hogy amennyire csak lehetséges, megállapodásra jussanak.” Az ÁNB fogalmazásaiból egyértelműen kitűnik, hogy a vitás kérdés békés rendezése csak tevési- és nem eredmény kötelezettség, melynek akár informális vitarendezési eszközökkel is eleget lehet tenni.

Nemzetközi Bíróság

A Hágában (hágai Béke palota) székelő Nemzetközi Bíróság az Állandó Nemzetközi Bíróság utódaként jött létre 1945-ben. Az ENSZ hivatalos bírói szerve, amelynek joghatósága csakis azokra az államokra terjed ki, melyek elfogadták ennek joghatóságát. A joghatóságot el lehet fogadni egyedi ügyekre, illetve általánosságban is. A Bíróság ítéleteinek betartattatására az ENSZ Biztonsági Tanácsa van feljogosítva (Alapokmány XIV. fejezet), ha annak valamelyik fél nem tesz eleget és a Biztonsági Tanácshoz fordul. Tagságát tekintve 15 bíróból áll, akiket 9 évre választanak (a bírák semmilyen más foglalkozást nem űzhetnek hivatali időszakuk alatt). A bíróságnak 1993 és 2003 között magyar bírája is volt Herczegh Géza személyében. Fő feladataik közé tartozik a tagállamok által eléjük vitt jogviták eldöntése, de a Közgyűlés és a Biztonsági Tanács is bármely jogi kérdésben tanácsadó véleményt kérhet.

Nemzetközi Büntetőbíróság

A Nemzetközi Büntetőbíróság a Nemzetközi Bírósághoz hasonlóan potenciálisan az egész világra kiterjedő joghatósággal rendelkezik, viszont nem az államok közti vitákat hivatott megoldani, hanem az egyéni büntetőjogi felelőséggel foglalkozik. Egy meglehetősen új intézményről van szó (2002, Római statútum), mely a hatásosságát számos kritika érte. A kritikák leginkább a tagságban gyökereznek, miszerint a részes államok köréből hiányzik több nagyobb hatalom, mint például az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Izrael, India és Kína (Amerika és Izrael bár aláírta, de a mai napig nem ratifikálta, míg Kína és India esetében még aláírásról sem beszélhetünk). Oroszország 2016 novemberében jelentette be, hogy visszavonja a Nemzetközi Büntetőbíróság 2002-es római alapító statútumának aláírását, mivel a Bíróság az orosz annexióról készített jelentésében az Ukrajna és Oroszország között történteket fegyveres konfliktusnak minősítette (előttük addig Burundi, Gambia és a Dél-afrikai Köztársaság jelezte visszalépését a statútumtól).

A bíróság csak akkor gyakorolhatja joghatóságát egy eset felett, ha a vádlott egy, a szerződéshez csatlakozott ország állampolgára, vagy ha a feltételezett bűncselekmény egy ilyen állam területén történt vagy ha az esetet az ENSZ Biztonsági Tanácsa utalja a bíróság elé. A bírói testületnek tagja Kovács Péter, egyetemünk nemzetközi közjogi tanszékének alapító tanszékvezetője.

Nemzetközi Törvényszékek

Már a Nemzetközi Büntetőbíróság satútumának hatálybalépése elött felmerült az igény arra, hogy a háborús bűnök elkövetői ne kerülhessék el az igazságszolgáltatást. Felismervén azt, hogy a felállítandó Nemzetközi Büntetőbíróság csak lassan fog tudni reagálni ezekre az ügyekre, különböző ad hoc törvényszékeket állítottak fel. Ezen bíróságok részben a nemzetközi jogon, részben pedig az adott állam belső jogán alapulnak. Közös jellemzőjük, hogy az adott állam már meglévő bírósági rendszerébe építették be az ügyeket. Ilyen törvényszéket állítottak fel például Ruandában, Sierra Leonéban, Kelet-Timorban, Libanonban vagy éppen Kambodzsában.

Választottbíráskodás

Ez a legrégebbi vitarendezési mód, amely egészen az ókorig nyúlik vissza, a középkorban pedig, az államok közötti vitás kérdéseket a Pápa vagy a császár elé terjesztették. Az igazi áttörést az első hágai békekonferencia hozta meg (1899), mikoris a nemzetközi viták békés rendezéséről szóló Egyezménnyel létrejött az Állandó Választottbíráskodás. Fontos azonban megjegyezni, hogy jelen esetben az „állandó” jelző csak a hágai székhelyére vonatkozik, ugyanis a Nemzetközi Bírósághoz hasonlóan, ennek a székhelye is a Békepalotában található. Célja, hogy az államok között felmerülő vitás ügyekben a felek szabadon válasszák meg az ügyben eljáró bírákat.  6 évre választják őket, melyek aztán bekerülnek a bírói névjegyzékbe, amely magába foglalja a bíróvá választható személyeket, egyben rögzítik az eljárási szabályokat.

Az Állandó Választottbíróság mellett létezik az úgynevezett ad hoc (eseti) választottbíráskodás, amikor nem egy adott szervezeten belül felállított Állandó Választottbíráskodás végzi az igazságszolgáltatói munkát, hanem a felek a választottbíróság létrehozására irányuló akaratával hoznak létre egy igazságszolgáltatói fórumot és az eljárási szabályokat is maguk állapítják meg. Az ítélet meghozatalát követően meg is szűnik. Nemzetközi kereskedelemben gyakran használják ezen vitarendezési módot. 

Európai Unió Bírósága (EUB)

Az 1952-ben alapított Luxemburgi székhelyű EUB – a Nemzettközi Választottbíróságokhoz hasonlóan – különleges helyet foglal el a bíróságok között, mely a nemzetközi jog és az Európai Uniós jog között kapcsolatból eredeztethető. Feladata többök, hogy gondoskodjon arról, hogy az Európai Unió tagállamai az uniós jogi aktusokat azonos módon értelmezzék és alkalmazzák, illetve, hogy betartsák azok rendelkezéseit.

Az EUB alatt egy többszintű rendszert értünk, ugyanis alapvetően 2 részből épül fel: Európai Törvényszékből (1988-ban hozták létre annak érdekében, hogy a kevésbé fontos ügyekben a Bíróság helyett elsőfokon járjon el) és a felette álló Európai Unió Bíróságából, mint a hierarchia csúcsán álló szervezeti egység. Minden tagállam 1 bírót küldhet, emellett 11 főtanácsnokból áll, míg a Törvényszékbe a minden tagállam 2 tagot küld. A Lisszaboni Szerződés szerint bíróvá csak az válhat, aki az adott államban megfelel a legfelsőbb bírói tisztségekre történő kinevezéshez szükséges feltételekhez, vagy elismert rendelkező jogtudós.

A bíróság előtt alapvetően öt fajta ügytípust különböztetünk meg. Az előzetes döntéshozatali eljárásban a tagállami bíróság intézhet kérdést az EUB részére az uniós jog meghatározott részének értelmezésére vonatkozóan. Kötelezettségszegési eljárás csak azon tagállami kormányok ellen indíthatók, melyek nem teljesítik az uniós jogszabályokból eredő kötelezettségeket. A semmisségi eljárás keretében meghatározott uniós aktusok megtámadására van lehetőség, ezáltal ez a kereset mondhatni egy kvázi alkotmánybíráskodás, aminek a célja annak vizsgálata, hogy az adott aktus elfogadási módja vagy tartalma elsődleges jogba ütközik-e. A mulasztási eljárás során a tagállami kormányok, más uniós intézmények vagy bizonyos feltételek mellett magánszemélyek panaszt emelhetnek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottsággal szemben. Végül a kártérítési kereset keretein belül a magánszemélyek és a cégek keresetet indíthatnak a Bíróságon, ha érdekeik sérelmet szenvedtek az uniós intézmények intézkedései vagy éppen elmulasztott intézkedései miatt. 

Regionális Bíróságok

Már a Nemzetközi Büntetőbíróság felállítása előtt elkezdtek erősödni a nemzetközi közösségen belül azok az érvek, melyek szerint sokkal hatásosabbnak bizonyulhatnak egyes meghatározott területre kiterjedő regionális bíróságok. Számunkra az egyik legjelentősebb ilyen típusú bíróság az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB),  melyet a politikai, kulturális és emberi jogi együttműködés fejlesztésére létrehozott Európa Tanács állított fel. Ezen bíróság felépítése és működése fennállása alatt folyamatos változás alatt volt, mely többek között az Európa Tanács tagjainak bővülésével magyarázható. A Strasbourgi székhelyű EJEB bíráinak a száma megegyezik az Európa Tanács tagállamainak számával. Az aláíró felekkel szembeni emberi jogi sérelmekkel kapcsolatos kereseteket a többi aláíró állam és magánszemélyek nyújthatják be. A kérelmeket Strasbourgban lehet a nemzeti, magyar nyelven írásban, ingyenesen benyújtani, a szóbeli meghallgatás rendkívül ritka. Az eljárás során használt nyelv az angol vagy a francia és az eljárás akár évekig eltarthat.

Európán kívül is találhatunk több hasonló regionális bíróságot, mint például az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság és a Közép-amerikai Bíróság, vagy éppen az Emberi Jogok Afrikai Bírósága. 

Tengerjogi vitarendezési fórumok

Az 1994 novemberében hatályba lépett ENSZ Tengerjogi Egyezmény (Montago Bay) bevezette a tengerjogi viták kötelező bírói rendezésének az elvét, annak érdekében, hogy gátat vessenek a tengerek és erőforrásaik birtokbavételére irányuló egyoldalú lépéseknek. A vitarendezésnek alapvetően 4 eleme van: ENSZ Nemzetközi Bírósága, Nemzetközi Tengerjogi Törvényszék, az Egyezmény VII. melléklete alapján létrehozott általános választott bíróság, valamint az Egyezmény VIII. melléklete alapján létrehozott különleges választott bíróság.

Az Egyezmény kötelező hatályának elismerésével az állam köteles nyilatkozni arról, hogy melyik bíróság joghatóságát fogadja el (Magyarország is ezt tette lásd. 91/2001. (XII. 21.) Országgyűlési határozat). Ha két olyan állam áll egymással szemben, melyek más bíróság joghatóságát választották, akkor mindig az általános választott bíróságnak lesz joghatósága.