Az American Airlines felfüggesztette a venezuelai járatait, napok óta áramkimaradások vannak országszerte, Juan Guaido ellenzéki vezetőt 15 évre eltiltotta a kormányzat a közhivatalok ellátásától ráadásul az egész országban élelmiszer és áruhiány van. Nyugodtan ki lehet mondani, hogy Venezuela a totális csőd felé halad. Mik lehetnek azok a lehetséges alternatívák, amik segíthetnek a dél-amerikai országnak elkerülni a legrosszabbat? Fontos azt látni, hogy Venezuela alatt található a világ egyik legnagyobb ki nem termelt kőolaj készlete, ez pedig egyértelművé teszi azt, hogy a világ nagyhatalmai árgus szemekkel figyelnek minden történést, hiszen mindenkinek a fekete arany kellene.
Bár a historikus tapasztalat egy országok közötti fegyveres konfliktust vetíthetne előre, egyelőre még nincs erről szó. Az Amerikai Egyesült Államok és más európai országok inkább a háttérben maradva, Maduro ellenzékét támogatva próbálnak befolyást szerezni a térségben. Itt a politikai kommunikáció az elsődleges fegyver, hiszen a készlethiányon és a folyamatos áramkimaradásokon keresztül akarják a lakosságot a kormány leváltására ösztökélni. Természetesen ezt a másik oldal is felhasználja a retorikájában, Guaidot és szövetségeseit már-már terroristának bélyegezik, akik szándékosan szabotálják az ország ellátását. Az államfő egyenesen odáig ment, hogy az USA elektromágneses támadással szabotálta az áramellátást az országában. Fontos azt látni, hogy Maduro ellenzékének a külföldi segítség egy kétélű fegyver. Nem tudni, hogy mekkora segítséget kap Juan Guaido a határon túlról, de az biztos, hogy Dél-Amerikában sose szimpatikus az, ha valaki az USA segítségével szerzi meg a hatalmat. Pontosan ezért van szüksége az ellenzéknek arra, hogy amennyire lehet, fenntartsák a függetlenség látszatát. Guaido egyébként a 2018-as választások illegitim voltára helyezi a retorikai hangsúlyát. Szerinte a jelenlegi kormányfő megválasztása alkotmányellenesen történt, ezzel pedig legitimitását veszti, ami azt jelenti, hogy az argentin nemzetgyűlés elnökének kell átvenni az ország vezetését, aki maga Guaido.
Lappangó betegség
Nem szabad abba a tévedésbe esni, hogy a jelenlegi venezuelai válság egy új keletű történet, hiszen az ország már 2009 óta küzd ellátási gondokkal. Akkor még az előző kormányfő, Hugo Chávez vezetése alatt indult el a lejtőn a dél-amerikai ország, amin Maduro elnöksége csak lökött egyet és 2018-tól kezdve gyakorlatilag zuhan a mélybe. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy Venezuelában nincsen elegendő élelmiszer, gyógyszer vagy áram. Nincs tömegközlekedés, a kórházak leálltak, telefon is csak elvétve akad. Szinte középkori szintre süllyedt az ország. Ezt jól reprezentálja az az adat is, hogy 2013 óta Venezuela gazdasága 50 százalékot zuhant. Leállt az ország kitermelése, ami az elavult infrastruktúrával és a szakemberek hiányával magyarázható. Amikor még voltak hozzáértő dolgozók, akik ellátták a szaktudást igénylő feladatokat, akkor is havi 4 dolláros bérekért dolgoztak. Nem lephetett meg senkit az, hogy aki tehette az még időben elhagyta az országot. Nélkülük pedig a megfelelő infrastruktúra kiépítése gyakorlatilag lehetetlen.
Régiós krízist hoz magával a venezuelai helyzet
Természetesen le kell szögezni, hogy a venezuelai válság kihat a térség többi államára is. Gazdasági, politikai és demográfiai válság előtt áll Dél-Amerika, de lehet, hogy ezek már mind el is kezdődtek. Eddig 3 millió ember hagyta el Venezuelát, ebből az embertömegből Kolumbia egyedül 1 millió főt fogadott be, Peruba 500 ezren mentek, az USA-ba pedig nagyjából 300 ezren. Érdekesség, hogy a szintén jelentős gondokkal küzdő Argentínába is majdnem 150 ezren emigráltak. Ennyi ember elhelyezése komoly gondot jelent a környező országoknak, az ellátásuk, elszállásolásuk és hosszabb távon a munkába állásuk is gazdasági nehézségeket jelent majd.
Az országot elhagyók közül sokan a szíriai példát követték. Itt az volt a stratégia, hogy a családok a legképzettebb tagjukat közösen kiküldték külföldre dolgozni, hogy a „kiválasztott” a hazaküldött fizetésből tartsa el a többieket. Venezuelában ez még problémásabb, hiszen a bankrendszer akadozik, ráadásul az áramhiány miatt a bank automaták sem üzemelnek. Sokan attól is tartanak, hogy a hazautalt pénzek sosem jutnak el a szeretteikhez, hanem az állam lefoglalja a folyószámlákat a szükségállapotra hivatkozva. Többen próbálkoztak azzal, hogy kriptodevizákban juttatják haza a segélyt, azonban menet közben ezeknek az értéke is annyit zuhant, hogy sok ilyen pénz szinte teljesen értéktelenné vált.
Lélegeztető gép
A venezuelai belpolitika jelenlegi állása miatt nehéz megmondani, hogy az ország már most gazdasági válságban van, vagy egyelőre csak az összeomlás szélén egyensúlyozik a rendszer. Egyes szakértők úgy fogalmaznak, hogy Venezuela „lélegeztető gépen van”, amit Oroszország és Kína tart működésben. Ezeknek az országoknak azért is érdeke a felszínen tartani a gondokkal küzdő dél-amerikai államot, hiszen annak van egy 150 milliárd dolláros adóssága, amit a hitelezők szeretnének vissza kapni. Ráadásul ott van a nagy mennyiségű kőolaj is, amit mindenki szeretne megszerezni. Szakértők szerint a világ legnagyobb kitermelésre váró kőolaj készlete pont Venezuela alatt van, csak a helyi infrastruktúra hiánya miatt nem tudta az ország kitermelni a kincset. Egyelőre úgy áll a helyzet, hogy Oroszország a végsőkig hajlandó támogatni Madurot és kormányát, bízva abban, hogy a jelenlegi vezetés marad és ez a jövőben egy kifizetődő „barátság” lesz. Kína ezzel szemben már kezdi elveszíteni a Maduroba fektetett bizalmát és próbálja kiépíteni a kapcsolatot Guaidoval, hogy ha változik a széljárás az országban, akkor se kelljen keresztet vetnie az eddigi befektetéseire.
