„A fürdők, a borok és Venus [a szerelem istennője] teszik tönkre testünket, ám [éppen] a fürdők, a borok és Venus teszik az életet [életté]” – hirdeti egy híres római sírfelirat. Eszerint tehát a rómaiak nagy borivók voltak?
A Kr. e. 2. századra a rómaiak – a Makedóniával, Illíriával, Karthágóval és Hellásszal folytatott háborúik eredményeként – uralmuk alá hajtották a Mediterráneum egészét. Az expanzió során azonban nem csak arra ügyeltek, hogy katonai téren megsemmisítő vereséget mérjenek ellenfeleikre, hanem arra is, hogy azok kulturális szokásaiból és hagyományaiból a számukra hasznosnak vélt elemeket saját életük részévé tegyék. Ily módon került át a Római Birodalomba a görög kultúra számos összetevője: az istenek, a mítoszok, az ábécé, az építészet, a törvénykezés bizonyos szokásai, az irodalom – és a híresen finom hellászi bor.
A Római Birodalom Kr. u. 117-ben
Az újfajta kedvtelés, a borivászat, idővel a társadalmi differenciáció szimbólumává vált. Jól mutatja ezt a római lakoma, a convivium „etikettje”, ahol a résztvevőket csak a társadalmi rangjuknak megfelelő minőségű borral kínálták. A Rómától meglehetősen távol fekvő Britannia provincia tehetősebb lakosai között is – a kor viszonyai között relatíve hamar – elterjedt az itáliai bor híre, s többen közülük készek voltak felhagyni a mézsör-ivással egy számukra addig elérhetetlen nedű kedvéért. Nem csak a britonokra volt azonban jellemző ez a fajta váltás: Hispánia, Gallia és Észak-India lakosainak is jutott a Földközi-tenger partvidékének legfinomabb boraiból.
A Krisztus születését megelőző kétszáz évben minden kétséget kizáróan a falernusi bor (vinum Falernum) volt a római elit legkedveltebb bora, amely egy legenda nyomán kapta nevét. A történet szerint Bacchus, a bor és a mámor istene – miután egy Falernus nevű parasztember megvendégelte őt házában – hálából szőlőtőkékkel borította be a környező hegyet, amely később ager Falernus néven az antik világ leghíresebb borvidékévé vált. A vinum Falernum legelőkelőbb évjárata a Kr. e. 121-es, amelyet az aktuális consul, Opinianum után vinum Opinianumnak neveztek el. Később ebből kortyolgatott maga Julius Caesar, s a rettegett Caligula császár is.
A rómaiak magas, bő szájú cserépedényekben, amfórákban tárolták a bort.
A rómaiak borkultúrájáról tehát elmondható, hogy az a görög módszerek és szőlőtőkék alkalmazása révén vált halhatatlanná. Ami a teljes képet illeti, arról érdemes Tom Standage Hat pohár világtörténelem című munkájából tájékozódni. A történelem iránt fogékony olvasóknak ajánlom e művet, amelyből többek között az is kiderül, hogy miként tehetett szert a bor olyan nagy jelentőségre Rómában, hogy egy civis Romanus egyenesen azt írattatta a sírjára, hogy „Balnea, vina, Venus corrumpunt corpora nostra, sed vitam faciunt balnea, vina, Venus.”
