BÜKI BETTINA

A program Rotterdami Erasmus németalföldi humanista tudós, és Ágoston rendi szerzetesről kapta nevét.

Az egyik oldalon állva megadatik, hogy külföldön tanuljunk, valamint szakmai gyakorlatot szerezzünk, míg a másik szemszögből nézve egy kiváló módja annak, hogy más országok diákjainak segítsünk, jelen esetben a Pázmányon. A legjobb talán mégis az, ha valaki már mindhárom formájába belekóstolt, és van összehasonlítási alapja, látva annak minden előnyét és hátrányát.

Bőhm Attila az egész Erasmusos kalandját tutorként kezdte, majd Portóban tanult egy évet, ezt követően folytatta a külföldi diákok mentorálását az egyetemen, jelenleg szakmai gyakorlattal Lisszabonban van a magyar nagykövetségen, szeptembertől pedig e sorok szerzője mellett főtutorként vezeti majd az Erasmus Tutori Szervezetet.

B:Ati, a kezdetek kezdetén, hogy jött az ötlet, hogy csatlakozz a szervezethez, és azóta is állhatatosan segíts a beérkező hallgatóknak?

A: Mindig is szerettem utazni, új embereket megismerni, voltam a gimnáziumban cserediák Franciaországban, ami nagyon pozitív volt, mivel a mai napig tartom az ottaniakkal a kapcsolatot. Első évben láttam a felhívást, hogy lehet jelentkezni Erasmus tutornak, és gondoltam ez pont jó lenne nekem. Először azonban nem kerültem be, mert a jelentkezésem elkeveredett, de azért a következő alkalommal újra megpróbáltam, és akkor már rendben volt minden. Nyugodtan mondhatom, hogy az egyetemmel kapcsolatban ez volt a legjobb döntésem, mert ennek köszönhetően olyan élményekben volt (és van) részem, amelyeket soha nem fogok elfelejteni és olyan emberekkel találkoztam, akiktől nagyon sokat kaptam és bármikor hívhatjuk egymást, ha valamelyikünk országába utaznánk.

B: Sokan megdöbbennek azon, hogy milyen jó kapcsolatot alakítasz ki a diákokkal. Áruld el kérlek, mi a titkod?

A: Nincsen titkom, egyszerűen csak próbálom őket minél jobban bevonni a saját dolgaimba, illetve amennyire az időm engedi, megyek velük én is ide-oda, próbálok nem csak a tutorszervezet által szervezett programokon találkozni velük. Úgy vettem észre, hogy az Erasmus hallgatók részéről nagy az igény arra, hogy a helyieket is megismerjék, ezért is fontos a mi munkánk.

B: Mit remélsz a főtutorságtól és milyen elvárásokkal vágsz neki a következő szemeszternek?

A: Azt remélem, hogy egy nagyon jó közösséget fogunk kialakítani, és az erasmusosok majd úgy gondolnak majd erre a féléve vissza, hogy életük legjobb időszaka volt. Sőt, ne is akarjanak hazamenni! Szeretnék továbbá a tutoroknak is minél többet segíteni abban, hogy átéljék azt, hogy miről is szól ez az egész és megtapasztalják, hogy mennyi pozitív hozadéka van annak, hogy Erasmus tutor vagy. Emellett jó lenne, ha minél többen megismernék az egyetemen a szervezetet és kedvet kapnának hozzá a későbbiekben.

B: Voltál már erasmusos diák Portóban, most pedig szakmai gyakorlattal vagy szintén Portugáliában. Mi a két mobilitási lehetőség között szerinted a legnagyobb különbség, mind az előnyöket, mind akár a hátrányokat figyelembe véve?

A: A sima Erasmus során egyetemen tanulsz, más Erasmus hallgatókkal a világ minden tájáról legalább fél évig. Ez egy sokkal szabadabb történet, mivel tudvalevő, hogy ez alatt azért nem tanulja halálra magát az ember, sokkal több idő jut a szórakozásra, utazásra. A szakmai gyakorlat már egy kicsit kötöttebb, hiszen itt általában minden nap be kell menni az adott helyre dolgozni. Ide legtöbbször rövidebb időre szoktak menni a hallgatók, két-három hónapra, és lényegesebben kevesebb embert lehet megismerni, de szakmai szempontból mindenképpen kiemelkedő lehetőség, hiszen a külföldi munkatapasztalat rendkívül hasznos, nagy előnyt jelenthet a későbbiekben és (joghallgatók esetében) talán egy soha vissza nem térő alkalom.

B: Hogy érzed most magad kint, mivel telnek a napjaid?

A: Lisszabonban vagyok gyakorlaton, a magyar nagykövetségen, és nagyon jól érzem magam! A feladatom elsősorban az, hogy a portugál sajtót figyeljem, és ha van valami fontos esemény Portugáliában, vagy megjelenik valami Magyarországról, arról összefoglalót írjak a többi nagykövetségnek. De szoktam fordítani portugálról vagy angolról magyarra, és a konzuli ügyintézésekbe is bevonnak. Elmondhatom, hogy mindenki nagyon kedves és segítőkész, hamar meg lehet szokni az ottani légkört. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a diplomácia vagy a nemzetközi jog. Ha nem dolgozom, akkor pedig élvezem Lisszabont. Mást nem is lehet itt csinálni, hiszen meleg van, folyton süt a nap, az óceán 15 percre van, az emberek kedvesek és Lisszabon tipikusan az a város, ami sosem alszik.

B: Melyik a legnagyobb élmény szerinted? Tutorság, tanulás vagy a szakmai gyakorlat?

A: Szerintem ezt a három dolgot úgy lehet levezetni (most csak saját tapasztalatból beszélek), hogy a tutorkodás egy nagyon jó előkészítő az Erasmusra, mivel itt szinte Budapesten vagy Erasmuson, és a vendéghallgatók szemével látod és fedezed fel a várost. Ha pedig kimész Erasmusra mindezt már egy másik országban teheted meg, ahol minden és mindenki új, de pont ez a legjobb benne. Én ezt nevezném a legnagyobb élménynek, mert gyakorlatilag az egész világ kinyílik ilyenkor és sokkal nyitottabban, más szemlélettel érkezel vissza. A szakmai gyakorlat pedig egyfajta kiegészítése ennek, amely már az egyetem utáni életre készít fel, de mint mondtam ez is sokat ad szakmai fejlődés szempontjából.