A.B.CHRONOS
Véget ért az utolsó idei fesztivál, a Szegedi Ifjúsági napok is, mely úgy tűnik egyben időjárás szempontjából is lezárta a nyarat. Kint volt az Ítélet is és a korábbi és más fesztiválokhoz képest határozottan pozitív élményekkel gazdagodott.
Bár korábban nagyrészt hegyaljás voltam – a fesztivál területétől tíz perc sétára lévő borospincék határozottan csábítóak tudnak lenni; kár, hogy idén már második alkalommal képtelenek voltak megrendezni – időnként (leginkább egy-egy külföldi zenekar miatt) azért lerándultam szinezni is. A SZIN fesztivál nekem mindig inkább hazainak tűnt, ahova „a helyi srácok” mennek szórakozni egy jót… és összetörni magukat. Szerencsére ez utóbbival idén nem találkoztam.
Ennek két oka lehetséges: egyrészt időben igencsak későn van – augusztus utolsó hetében – a SZIN, másrészt baromi messze Budapesttől. Így a közönséget szinte kizárólag csak magyarok alkotják, egy külföldi hangot nem hallottam végig – sajnos meglehetősen rövid – ott tartózkodásom alatt. Családias volt a fesztivál, nem voltunk sokan, de éppen elegen ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát. No meg a szervezés is kicsit máshogy alakult. A sokadik éve – erre sajnos nem találtam pontos számot, de az biztos, hogy több mint egy évtizede – megrendezett fesztivált valószínűleg ugyanaz a brigád rakja össze minden évben, így a sok éves tapasztalat igencsak meglátszott a szervezésen. Az évente más egyetem által megrendezésre kerülő EFOTT (amin idén Egyetemünk is kint volt, olvassátok erről Hoffmann Zsolt írását) pont emiatt tele volt problémákkal, melyeket időközben orvosoltak ugyan, de így a fesztivál végére lett csak működőképes az egész dolog. A SZIN-en semmi baj nem volt a bejutással (a sajtósoknak külön bejárata volt, így nem akadályozták a többi embert), a karszalag meglepően egyszerű volt (a külföldi filmekből jól ismert gyorsbilincs mintájára a műanyag gumóban lévő kis tüskék megakadályozták, hogy le is lehessen szedni a szalagot, így annak szorosságát mindenki maga állíthatta és nem kellett külön sorba állni a plombálás miatt). A fesztivál területén lévő medencéket jól körbebarikádozták, így már nem lehetett beléjük esni (ez okozta sokaknál a fent említett töréseket), illetve mindenhol őrök vigyázták azokat, hogy ennek ellenére se legyen, aki túl bátorra issza magát.
A bódék és színpadok minden évben ugyanoda kerülnek, így aki már volt egyszer a fesztiválon, az elég gyorsan megtalálja, amit keres: a nagyszínpad a fesztivál híd felőli végén van, ahol viszonylag nagy táncteret tudnak kialakítani, illetve az ottani bódék asztalokkal és székekkel voltak körülvéve, így aki nem érezte ugrálós hangulatban magát nyugodt lélekkel tudta ülve is végigélvezni az egyes koncerteket – úgy, hogy közben látta is a fellépőket. Az ellenkező végletben a másik nagyobb – Mizo – színpad volt, a kettő között pedig sátrakban a többi kisebb színpad. Ezeket egy körútként szolgáló járda vonja egységbe, melynek a két oldalán vannak a bódék.
A kevesebb ember miatt szerencsére sorban állás sem nagyon volt sehol annak ellenére, hogy azért elég sokan – a hírek szerint több, mint 90 ezer ember – voltak még ezen a fesztiválon is. Ahogy egy ott megismert társaság egyik tagja mondta már kissé nem szomjas állapotban, akik szintén voltak EFOTTon: - Nézd meg b&#@meg, látsz te itt sort? – mutatva a pultnál álló két emberre – EFOTT-on másfél órát álltam sorban egy sörért! Pedig itt is péntek este van, b&#@meg, érted?
Maga a fesztivál egyébként a többihez hasonlóan igyekezett minden igényt kielégíteni: itt is megtalálhatóak voltak a civil sátrak, egyes iskolák is képviseltették magukat (mondjuk leginkább a helyi szegedi egyetemek), voltak különböző szabadtéri társasjátékok, az izmozni vágyóknak mindenféle mászóka, hátul volt házasságkötő sátor is (amit jómagam is kipróbáltam volna, de sajnos egyik Ballantine’s sátornál ajándékot osztogató fürdőruhás hölgyemény sem akart hozzám jönni), Tibi atya a Fröccskocsmás skizma miatt pedig két standnál is megtalálható volt (a kiátkozott Humbákfalvi Fröccskocsmánál már csak képen, illetve nem sokkal arrébb Tibi atya Humbák művek Toborozójánál) és még vidámpark is volt a strand végén (akinek új lenne, maga a fesztivál területe az Újszegedi Partfürdő és Kemping, így saját strandja is van, lehetőséget biztosítva a fesztiválozóknak a Tiszában is megmártózni, amit a meleg miatt elég sokan kihasználtak), bár nem tudom mennyire működött, mire én odaértem késő délután, már használaton kívül volt. És természetesen itt is megvolt a kötelező felirat, amivel mindenki szelfizhetett. Meglepő módon azonban a bazi nagy SZIN felirat helyett egy SZEGED felirattal találkoztam, ami számomra sokkal pozitívabbnak tűnik, mivel így nem csak magát sztárolja a fesztivál, hanem az egész várost is. Egyébként itt kell hozzátennem, hogy mivel csak egy híd választja el a fesztivált Szeged történelmi belvárosától, akinek mégis herótja lett volna a strandon maradni nap közben, az nyugodtan tölthette a délelőttöt a kis utcákon sétálgatással, megnézve a híres Szegedi Dómot, a Polgármesteri Hivatalt (ami szombaton tele volt menyasszonyokkal és vőlegényekkel, akik egész nap a parkban fotózkodtak), a fesztiválról is jól látható Móra Ferenc Múzeumot, a Víztornyot, a Hősök Kapuját vagy bármi mást (megjegyzem a park mellett található a Szegedi Ügyvédi Kamara, a Tisza parton a gyönyörűen felújított Ügyészség és kb. húsz perc sétára van a Csillag is, bár az kívülről nem nagy élmény), Szeged igencsak bővelkedik látványosságban.
A fellépők a fent leírtakhoz viszonyítva – akárcsak a Strand fesztiválon, ahol szintén 99% magyar volt a közönség, mivel a külföldiek a közvetlenül mellette lévő, azzal egy időben rendezett B my Lake-en voltak – javarészt magyarok voltak, ami sok szempontból nagyon jó, de aki egyetlen fesztiválon is volt ezen kívül a nyáron, az nem miattuk fog menni kizárólag (a 30Y, Ganxta Zolee, a Cloud9+, a Fish!, vagy a Brains mind-mind nagy bulit csinálnak, de sokadszorra ugyanaz a felhozatal már nem annyira vonzza az embert), külföldiből csak kevesebb, szám szerint hat fellépő volt, ha jól számoltam. Ezek között volt az idősebbek számára inkább már nosztalgikus hangulatot keltő (és mára elég cikivé váló) Scooter, illetve a szombat este fellépő Russkaja, ami viszont hatalmas bulit csapott!
Végül külön kiemelném, hogy a SZIN a tipikus régimódi fesztiválok közé tartozik még mindig, így legnagyobb örömömre híján volt olyan mostanság egyre elterjedő jellemzőknek, mint a külön kemping, ahova csak két napijeggyel lehet bemenni (tudom, hogy biztonságosabb ott hagyni a cuccot egy őrzött kempingben, de ez ritka kellemetlen tud lenni, mikor az ember csak egy napra menne le és az alternatíva az éjszakával kapcsolatban a vasútállomáson alvás…), valamint a fesztiválkártyás fizetés (amivel a letéten és minimum két sorban álláson túl a pultosokat is jól megszopatják, akik így nem tudnak borravalót elfogadni).
Mindent összevetve a SZIN fesztivál olyan, mint egy afterparty. A hangulat megmarad, de csak a keménymaggal vagy körbevéve, akikkel adott esetben jobb szórakozni, mint egy nagyobb tömeggel, ami tele van műmájerrel. Csak ajánlani tudom mindenkinek!
