HOFFMANN ZSOLT 

Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, el kell, hogy mondjam, ez volt az első EFOTT ( Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója) fesztivál, amin részt tudtam venni. Kezdetben nem tudtam, hogy egy sima nyári, tóparti fesztivállal kell majd számolni, vagy esetleg egy tematikus, eredeti névre felépített "találkozóra". A cikk elolvasása után, ennek eldöntését rád fogom bízni kedves olvasó.

Helyszín

A fesztivál elvileg Velence településen volt található, bár 3,5 km-re feküdt Velence vasúti megállótól a tó északi partján, sőt az egyik bejárata már a híres Sukoró településhez tartozott. Ha már a távolságoknál tartunk, akkor meg kell említeni, hogy a fesztiválon belül is hatalmas távok voltak, aki a kemping közepén rendelkezett sátorhellyel, az 20-35 perc között tudott eljutni a főszínpadhoz, a városban legközelebb lévő ABC is 3 km-re esett a sátramtól. Ezek a számok nagyban köszönhetőek a végtelen mennyiségű kerítésnek, illetve a fesztiválozók számára rendelkezésre álló be-, és kijáratok alacsony számának (1db).

Ennél a résznél mindenképpen meg kell említenem, hogy a szervezés kifelé elég kaotikusnak tűnt, melyből a biztonsági szolgálat is bőven kivette a részét. Kezdjük rögtön a karszalagokkal. A heti bérlettel rendelkezők egy narancs színű textil szalagot kaptak, amivel ingyen használhatták a kempinget, már ha be tudtak jutni, ugyanis a 0. napon a biztonsági személyzet közölte, hogy ez a szalag nem jó nekik, egy másik fajta, papír narancs színű kell (utólag megtudva, az a kemping területén dolgozó büféseknek, egyéb alkalmazottaknak volt a jogosítványa), ezért újabb kilométereket gyalogoltunk, és újabb biztonsági emberekkel beszélgettünk, míg sikerült bejutnunk. Civil téren kiállítóként kaptam egy fehér színű CIVIL karszalagot, mellyel reméltem, hogy az 1 db főbejáraton kívül a kempinghez közeli civil bejáratot is használhatom, sajnos erre csak a 0. napon volt lehetőségem, utána se ki, se be. Tekintettel, hogy fényképeket, videókat készíthessek, ezért a szokásos engedélyek beszerzése után egy újabb, PRESS/PHOTO szalag büszke tulajdonosa lettem.

Ez a kicsike megnyitotta számomra a civil teres bejáratot, illetve a kemping végében lévő, valamint a fesztivál végén lévő bejáratokat, tehát összesen 4 helyen járhattam ki és be, bár így sem lettek valahogyan kisebbek a távolságok. Ellenben fotózni a megszokott formában, a színpad előtti kordon mögül nem sikerült, melyre 3 esetben, 3 külön biztonsági, 3 külön magyarázatot adott:

1.) Csak az első három fotós mehet be, és én nem vagyok már benne, jöjjek korábban.

2.) Csak az első három lejátszott szám alatt lehet bemenni, mivel az már elmúlt, így nem mehetek be.

3.) "Hol a pass ? Hülye vagy, ezzel mit akarsz ? Nem engedlek be"

Erre való tekintettel (valamint, egy nagyobb értékű fényképezőgép tomboló tömegben való használatának mellőzése miatt) itt egy mobilos kép:

Hideg zuhany

Negatív csalódásból nem volt hiány, pedig nem vagyok az a szenzitív és magas igényű fesztiválozó. Az első sokk rögtön az első nap reggelén ért zuhanyzás közben. Csak egy ember állt előttem a sorban, a többi helyen javában tusoltak már a kemping zuhanyzóiban, szépen belépek a megüresedett kabinba, lepakolok, beállok a zuhany alá, megnyitom, és #&@{&#{ !!!!!!!!!!!!!!! Egyből jégcsap szőnyegbombázás áldozata lettem. A legérdekesebb a dologban, hogy nem is gyanítottam, hogy hideg víz fog folyni a csapból, melynek hőfokát sehol sem lehetett állítani, mindenhol egy szusszanás nélkül folyt a víz, a letusoltakon sem látszott semmi, ami a problémára utalt volna. Persze másnap reggel a sátorban arra ébredtem, hogy a zuhanyból egy ordító hang szűrődik ki, és a "Jéééégből vagyoook, talán fel sem olvadok !" dallal próbálja a víz hőfokát kompenzálni, melynek az eredménye az lett, hogy a tusolni indulók hivatalos himnuszaként szolgált Demjén Ferenc slágere, amit utána minden nap vagy tucatnyian kiabáltak sarki körülmények között.

Civil tér

Pozitívumként kell értékelni, hogy a szervezők gondoskodtak a színes nappali programokról, melyen akár fizikailag, akár szellemileg megpróbáltathatták magukat a fiatalok. Nagyon tetszett, hogy kötetlenül lehetett beszélgetni és játaszani a NAV, a Magyar Honvédség, a KEKKH, vagy számtalan minisztérium képviselőivel. Nyilván sokak számára ez csak reklámajándék gyűjtés formájában maradt meg, de szerencsére azért minden nap akadt pár kompetens érdeklődő.

Szolgáltatások

Felemás érzésekkel gondolok vissza, mert ténylegesen mindent, amire szüksége volt az embernek meg lehetett venni a fesztivál területén belül. Volt trafik, drogéria, pékség, street food, strand büfé, abc, bár, lacikonyha, sőt még Tibi atya is. A fesztivált támogató sörgyár, az olcsóbb termékének korsóját (0,5 liter) 400 Ft (fesztiválkártyával) / 350 Ft (érintős bankkártyával) áron kínálta, a prémium terméke is 400 Ft volt, de az csak 4 dl volt. Szintén a támogató üdítőital márka termékei (0,5l) 380 Ft-be kerültek, az olcsóbb vodka is 400 Ft volt. Péksüteményt 250 forintért lehetett kapni. A sörök csak visszaválthatós korsókban voltak kaphatóak. A közlekedést tekintve volt külön buszjárat ami 250 Ft-ért szállította a fesztiválozókat a fesztivál és a vasútállomás között, valamint volt külön taxi szolgáltatás, melynek az árai pesti szemmel az elmegy kategóriába tartoznak. Aki mégis a fesztiválon kívüli vásárlást favorizálta, a fentebb említett távolságokkal kellett megküzdenie a nagy hőségben, az kisboltoktól eltekintve, a szabad strandon a sört 450 Ft-ért mérték, ergo megérte fesztiválozni.

Sajátos kis történet, de egy misét megér, ezért leírom. A fesztivál második felében, a hétvége miatt megnőtt a forgalom, ezzel együtt a bárpultoknál a sorban állással töltött idő is. Végre én következtem, mondom a felszolgáló kisasszonynak, hogy egy korsó sört szeretnék. (A kérés elég egyértelmű volt, mert csak 1 féle sör volt, ami megfelelt a kérésnek, ugyanis a vörös csillagos sör 4 dl-es kiszereléssel állt csak rendelkezésre.) Fizetés után veszem észre, hogy ami a kezemben van, az tulajdonképpen éppen megvan 4 dl. A felszolgáló nem érti a problémát, mentségére közli, hogy itt csak a prémium típusú sör van, amit 4 dl-ben mérnek. Természetesen ez nincs kiírva, nem tájékoztatott előre, valamint még a csapoló gépen sem szerepel, melyik sör van benne. Tekintettel arra, hogy Magyarországon a helyi szokás szerint, a korsó mértékegységnek minősül (mint ahogyan a sör tekintetében a pohár = 3dl és a pikoló = 2dl), így kértem a problémám orvoslását. Főnökét segítségül hívta, aki utasította, hogy a jövőben tájékoztassa a fogyasztókat, valamint megoldásként kaptam még a műanyag 4 dl-es repoharamba egy kis sört, ami még belefért. Azt sosem tudtam meg, hogy ténylegesen milyen sör van csapra verve, a magyar lager, vagy a prémium vörös csillagos.

Szól a rádió

Kifejezetten megemlítésre méltónak tartom az EFOTT Rádió, azaz a Baross Rádió munkáját. Reggel jó volt velük ébredni, egy-két fontos információt meghallgatni. A megszokott országos kereskedelmi rádiók színvonalát tudták folyamatosan hozni, változatos műsorokkal, zenékkel. Az eltűnt/megtalált dolgokat bejelentették, nyitva álltak a fesztiválozók számára mindenféle kéréssel. Remélem ezt a jó szokásukat sokáig meg fogják tartani, és jövőre is a következő számmal fognak ébredni a fesztiválozók (vagy jobbal):

Summa summarum

Egyetemistának és Főiskolásnak kiváló, Országosnak országos, Turisztikainak kellően túrázós, Találkozónak pedig megfelelő. A nagy távolságot és a terelő kordonokat, valamint rendezők és a biztonsági személyzet profizmusát leszámítva, egészen kellemes kis fesztiválon vagyunk túl 2015-ben. A kérdésre, hogy elmennék-e a jövőévi EFOTT-ra, jelenleg a három betűs szóval válaszolnék, ami nem a kék és nem a ződ.

Fotók: A.B.Chronos, Pozsonyi Roland