SZILÁGYI ILDIKÓ
Vizes széles vállak, heves küzdelem és gól. Lányok a lelátóról nem is kívánhatnának ennél szebb látványt, a fiúk pedig ennél jobb csapatszellemet, mint ami a Pázmány Péter Katolikus Egyetem égisze alatt működő vízilabda-csapatban megvan. Az elmúlt hónapban megrendezésre kerülő vízilabda-mérkőzés kapcsán merült fel bennem e buzgó csapatszellem történetének felkutatása. Nagy megtiszteltetésemre, kérdéseimre a csapat három kiemelkedő szervezője – Tóth Szabolcs, Kőszegi Bendegúz, Sirola Simon – adott választ:
Honnan eredt az ötlet, hogy csapatot alakítsatok?
Bendegúz: Az elmúlt pár évben a csapat nagy része több sportágban is kipróbálhatta magát, hála az egyetemi sportszervezésnek. Így külön kiemelendő, hogy mind a Pázmány Labdarúgó Liga, mind az egyéb sportágak edzései, mérkőzései táptalajt adtak csapatunk játékosainak, hogy a korábbi utánpótlás vízilabda után felszabadult energiáikat leköthessék. Bár az is igaz, hogy ez mégsem tudta pótolni senki számára igazán a vízilabda hiányát, de nagy örömünkre Tóth Szabi vette a fáradtságot és összehozta a kallódó homokszemcséket, ezáltal lehetőséget kínálva számunkra szeretett sportágunk műveléséhez.
Mikor ültetek össze először, és mik volt az alaptervek ekkor?
Szabolcs: Először egy esős kedden találkozott a csapat magja, több mint két éve, 2012. november 27.-én. Abban az évben merült fel először az egyetemi vízilabda gondolata az akkori csapattársam, Móci (szerk. Jancsó Máté a Magyar Egyetemi Főiskolai Vízilabda-bajnokság egyik főszervezője) fejében. Innen jött tehát a cél, hogy a kupára összeszedjem a csapatot, hiszen az ország egyik legnívósabb egyeteme nem maradhat ki egy ilyen sporteseményből, pláne ha ilyen kvalitású hallgatói vannak. Szerencsére ez gólyaként sem volt nehéz, hiszen sokukat ismertem korábbról illetve segített az a bizonyos “Pázmány család”.
Mi sem bizonyítja jobban a pázmányos összetartást, mint hogy a teljes létszám körülbelül egy hét alatt összeállt. Nekünk nem kellett vadászni az embereket, mint más egyetemeken.
A tervek ekkor még igen rövidtávúak voltak: a vizsgaidőszak túlélése után elkezdeni edzeni, hiszen a csapat többsége az aktív sportot abbahagyta az egyetemi tanulmányai miatt, és természetesen méltón helytállni a Kupán. Szerencsére nagyon hamar találtam támogatót egyetemünk volt diákja, az olimpiai bajnok dr. Stenimetz Ádám személyében, aki amellett, hogy a mai napig edzőként irányitja a “Pázmány válogatottat” az első időkben az edzéslehetőségek terén is sokat segített. Így hát gőzerővel készültünk az első nagy megmérettetésre.
Ekkor még csak álomként merült fel bennünk egy saját egyesület képe, mára ez az álom Bendegúz vezetésével, valamint Simon és jómagam munkájának köszönhetően valósággá vált.
Ebből mit értetek el? Milyen sikerekre vagytok büszkék?
Simon: Alapvető sikerként könyvelhetjük azt, hogy a mai napig, - kisebb változásokkal- együtt van a csapat, ez a legfontosabb. Ezeken az alapokon tud ez a kezdeményezés immár hivatalos keretek (ez itt a reklám helye: Jog-Ászok Vízilabda Sport Klub) között tovább élni, és remélhetőleg a jövőben fejlődni.
Ezen felül természetesen eddigi legfontosabb eredménye a csapatnak, az I. Magyar Egyetemi- és Főiskolai Vízilabda Bajnokságon elért 4. helyezés, amit az idei évben beállítani már mindenképpen sikerül, hiszen az április 11-12.-én megrendezésre kerülő, immár III. Egyetemi Bajnokságon, egy csoportmeccset követően már a döntőbe jutásért fog játszani a csapat.
A csapategységünk kikezdhetetlen, de természetesen a lelátón zengő “Csak a Pázmány” adja számunkra az igazi erőt, úgyhogy ezúton is szeretnénk mindenkinek megköszönni az eddigi részvételt, s buzdítani továbbra is, hogy látogasson ki az áprilisi fordulóra.
Kik a jelenlegi tagok?
Simon: A csapatunk jelenleg is - az eddigi évekhez hasonlóan - dr. Steinmetz Ádám irányítása alatt szerepel a Kupán; az Egyesületben pedig Illés Sándor barátunk felel a szakmai munkáért. A jelenlegi csapatnévsor: Tóth Szabolcs, Bernáth Balázs, Cseh Tibor, Illés Sándor, Jávor Dániel, Kőszegi Bendegúz, Nagy Richárd, Nemeskéri Márton, Pálfalvi Márton, Selyem Márk, Sirola Simon, Soós László, Sóvári Gergely, Szepesi Bence, Szilágyi Kristóf, Varga Szabolcs, Wilfing Mihály, Borókai Bence.
Milyen irányba halad most a csapat?
Bendegúz: Jelenlegi kiemelt célunk nem is lehet más, mint folytatni hibátlan szereplésünket a III. Magyar Egyetemi- és Főiskolai Vízilabda Bajnokságon, amivel tovább öregbíthetnénk Egyetemünk hírnevét, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem minden szinten Magyarország első számú egyeteme legyen, és a fiatalok számára elsődleges választási lehetőség középiskolás tanulmányaikat követően.
Elsődleges célunk, hogy az elmúlt két évben kialakult közösség továbbra is együtt maradjon, és hosszú éveken át kísérje életünket, valamint hogy csapatunk számára állandósult, szervezett keretek között működő sportolási lehetőséget biztosítsunk. E téren az elmúlt háromnegyed évben kezdtünk el tenni, amely egy külön, a Fővárosi Törvényszék által bejegyzett egyesületben, a Jog-Ászok Vízilabda Sport Klub-ban testesül meg.
Remekeltetek a legutolsó meccsen, mi a kulcs - miben vélitek a csapat sikerét?
Simon: A siker egyértelműen a csapategységben, a sport iránti alázatban és a barátságban keresendő. Lehet, hogy elcsépelt frázisként hatnak ezek dolgok, de ezek nélkül biztosan nem sikerült volna, és úgy gondolom a csapat egészének nevében beszélve nem is érné meg, ha a siker ezek bármelyikének rovására menne. Ha kulcsot keresünk, akkor tán azt az “elvet” osztanám meg, amit az egyesület létrehozása kapcsán is prioritásként kezeltünk és hangoztattunk, mikor valami nehézséggel szembesültünk: “Egy a lényeg, 20 év múlva is együtt tudjunk pólózni heti rendszerességgel”.
Mi kell ahhoz, hogy az egyéni motiváció ne nyomja el az össz(csapat)munkát?
Szabolcs: Talán furán hangzik, de a válasz maga a csapat, az a harmonikus kis család amivé formálódtunk.
Ez a legszebb a csapatsportban, hiszen mindenkinek van úgy, hogy hiába próbál megtenni mindent, sehogy sem jönnek össze a dolgok. Alakul egy helyzet, amiben ugyan mindent megtettél, mégis csak 80%-ot tudsz kipréselni magadból, de ott van melletted két-három csapattársad, akik 110%-on pörögnek és a te aznapi hibádat pótolják és máris kiegyensúlyozódik a csapat teljesítménye.
Ez az erő formál játékosokból csapatot, hiszen mindenki tudja, hiába hibázott ma, holnap neki kell odaállnia és a többiek válláról átvenni a súlyt. Ennek a hátterét képzi, hogy nem csak a vízben, hanem az életben is ugyanúgy számíthatsz a többiekre.
Mindez megköveteli azt a törekvést, hogy akinek jól megy, az többet is vállaljon. Persze előfordul, hogy valaki érzi a szupererőt, s ha sikerül, jön a megérdemelt taps, amennyiben nem, szerencsére akkor is ott van Ádi, hogy szóljon: “Sóó, ez nem one man show” (Sóvári Gergő bődületes csavarja ugyan csak centikkel, de a kapu fölé ment. -szerk.) vagy Sanyi tesz rendet egy mosolygós: “Tisztázzunk valamit, mert én jót röhögtem, de ez így nem jó”-val és a rend újra helyreáll.
Miből nyertek erőt, hogy a legtöbbet hozzátok ki magatokból és a csapatból?
Bendegúz: Az erőt, azt gondolom, bátran kijelenthetem, hogy a hovatartozásunk adja. Büszkék vagyunk arra, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói vagyunk, hogy a sikereinkkel hozzájárulhatunk a közösség boldogságához, egységéhez, amely mindig is kiemelte Egyetemünket a felsőoktatási intézmények közül. Egy mosoly, pár jó szó, törődés, érdeklődés az, amely mindannyiunkat arra sarkall, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a pályán. Amikor egymásra nézünk, ezt látjuk a másik szemében, ezért tudunk igazán egymásért is küzdeni, egymást is előre vinni.
Hála az Égnek volt szerencsénk megtapasztalni milyen érzés képviselni saját Egyetemünket, és hogy milyen felemelő úgy játszani, hogy szurkolóinktól zeng a lelátó.
Külön kiemelkedő a család szerepe mindenkinél, hiszen a felkészülésünket Ők kísérik végig, ha fáradtan térünk haza egy ölelés, egy hosszas beszélgetés továbblendít minden problémán.
Ezért ezúton is csak köszönettel tartozunk Mindenkinek, aki kilátogatott a mérkőzéseinkre, támogatásával, jelenlétével emelte sikereink fényét, valamint kiemelt köszönet jár az Ítéletnek és lelkes, felkészült tudósítóinak a mérkőzések online közvetítéseiért, ezáltal eljuttatva sikereinket azokhoz is, akik nem tudtak kilátogatni az uszodába.
Nagyon szépen köszönjük!!!
Hol és mikor bontakozhat ki legközelebb a szurkolótábor, mi a következő mérkőzés?
Szabolcs: A februári forduló után három meccsből három győzelemmel, 100%-os teljesítménnyel vezetjük a B csoportot és várjuk az április 11-12.-ei folytatást, ahol szombaton a SOTE csapatával játszunk a csoportelsőség megszerzéséért, majd vasárnap a Négyes Döntőben küzdünk a döntőbejutásért és végül - remélhetőleg- az aranyért.
Ehhez viszont a Ti támogatásotokra, és mindenekelőtt a lelkes, hangos szurkolásotokra van szükségünk! Reméljük, minél többen eljöttök, és újból bezengi majd az uszodát a "CSAK A PÁZMÁNY!" ritmus és idén is megmutatjuk a vízilabdavilágnak, hogy a Pázmány a legösszetartóbb egyetem az országban.
Tehát naptárakba tessék bejelölni az április 11-12.-ét, pontos helyszín és meccskezdés időpontjairól amint tudunk hivatalos információt, jelezzünk a csapat Facebook-oldalán.
