BÜKI BETTINA 

A legtöbb egyetemista általában kerüli hétvégenként az iskolát, és még csak felé sem néz; elsősorban a nappalis hallgatókra gondolok. De mégis kik és milyen indokkal mennének szombaton is az 1. emeleti zsibongóba? Igen, csak az erasmusosok és a tutori szervezet tagjai lehetnek ilyen lelkesek. Az indok pedig egy olyan közös délután megszervezése volt, amely lehetőséget adott arra, hogy megkóstolhassuk a nemzeti fogásokat, specialitásokat, betekintést kapva egy-egy elemózsia elkészítésébe. Ez most is így történt. Azért használom, hogy most is, mert ez a program minden szemeszterben hagyományszerűen megrendezésre kerül. A mostani eseményen a franciák, a németek, az olasz és az észt lány, valamint a holland fiú képviselte hazáját. Mindannyian igényes ételekkel jelentek meg, alapos előkészületeket téve. Ezt azért is merem mondani, hiszen az észt fogás között halat is találhattunk, amelyet egyenesen Észtországból küldtek, tehát nem is nálunk kapható halból készült.

A németek a tipikus currywurstot tálalták, amely egyszerűsége ellenére igencsak elnyerte a kóstolók tetszését. Természetesen Apfelstrude és Haribo is került az asztalra. A holland harapnivaló az előző szemeszterit könnyedén felülmúlta, hiszen most vajas, csokireszelékes abonett helyett, almás sütemény került az asztalra. Az olasz konyha ízeiként salátákat és sült zöldségeket kóstolhattunk, míg a francia nevezetességek közül sajtokat, csokitortát, almás lepényt és sajtos krumplis ínyencségeket tálaltak. A finomságok prezentálása után az ének sem maradhatott el, amelyben a magyar csapat is jeleskedett, hiszen mi ugyanúgy képviseltük a magyar kultúrát és ízeket. Ezt azért is tartom fontosnak, mert az egyik diák megkérdezte, hol tudna valami magyar ételt enni, és úgy gondoltam a tökéletes lehetőség erre a nemzeti est. A magyarok már a pénteki est folyamán beköltözött a konyhába, és a közös főzés eredményeként a diákok paprikás krumplit, somlói galuskát, máglyarakást, zserbót kóstolhattak. A madártej sajnos túl jól sikerült, így az már nem került a nagy közönség elé, ezt kompenzálva énekeltük el a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt. Természetesen a főzés nem csak az ízekről szólt, hiszen egy verseny keretén belül szerveztük meg. A szavazás pedig úgy történt, hogy mindenki ráírta annak a nemzetnek a nevét egy papírra, akinek az étele leginkább elnyerte a tetszését (ebben a magyarok nem vettek részt), és ezt követően egy üvegtálba dobták azokat. A cetlik egyesével kerültek kihúzásra, amelynek az eredménye az lett, hogy két csapat esetén holtverseny született, így a németek és az olasz lány osztozott a 2. helyen, a franciák pedig megnyerhették a legjobb főzőcsapat címet. Azonban az igyekezet nem maradt jutalom nélkül, az ajándékok nagyon kreatívak voltak, és egész életükben emlékezni fognak, miért kapták azokat, hiszen konyhai eszközökkel díjaztuk őket. Így a sodrófa, a vágódeszka, és egy porcelánkulacs, Magyarország nevezetességeivel. Azért pedig, hogy senki ne távozzon üres kézzel, mindenki megkóstolhatta a Dianás cukorkát, amely még nagyszüleink kedvenc édességei közé is tartozik. Igazán színvonalasra sikeredett ez a program, mindenki kellemes szájízzel távozott. S(z)ó szerint.