BAGDADI HAKIMA
Idén októberben tartotta az első önálló koncertjét a Puskás Peti vezette The Biebers. Az eseménynek a Király utcai Kuplung adott otthont, ami az egyik legkedveltebb romkocsma a belvárosban Bár a zenekar eddig kerülte a rivaldafényt, mégis teltházas volt a fellépésük. A srácok már a koncert előtt kijöttek beszélgetni a rajongókkal, látszott, hogy ők is épp olyan izgatottak az estével kapcsolatban, mint mi.
Az előzenekar után felléptek a színpadra és felcsendült az intrójuk. Mindenki üvöltötte, tombolt a tömeg. Olyan hangulatot teremtettek, hogy az ember nem tudta eldönteni, hogy Budapesten van-e, vagy valamelyik menő amerikai klubban. Az énekest elnézve nekem kicsit olyan érzésem volt, mintha Axl Rose-t láttam volna táncolni, amikor még fiatal volt, úgy vibrált körülötte a levegő. Különösen az tetszett, ahogy a közönséggel kommunikáltak. Pózoktól, allűröktől mentesen, csak énekeltek, zenéltek, és élvezték, mindenek felett. Ez pedig átragadt ránk is, bevontak a bűvkörükbe és észre sem lehetett venni az idő múlását.
Szerencsére volt időm elcsípni Puskás Petit egy interjú erejéig.
bh: A koncert előtt próbáltam kicsit utána járni a zenekarnak, de nem igazán jártam sikerrel, nincsen túl sok anyag rólatok az interneten. Mi ennek az oka?
PP: Ennek az az oka, hogy olyan zenekart szerettünk volna, amit ha az ember meghall a rádióban ne tudja, hogy ezt kik csinálják és milyen országból származik egyáltalán az ember és úgy tűnik ez egyelőre bejött. Azért vagyunk nagyon izgatottak a mai este miatt, mert először vagyunk headlinerek és ráadásul Budapesten. Elképesztően sokat dolgoztunk az elmúlt fél évben azon, hogy amikor eljönnek az emberek és van egy minőség, amit megszoktak, akkor a koncerten ugyanezt kapják, és azt gondolják, hogy jó, ezért érdemes eljönni és nem csak a Youtube-on vagy Deezeren meghallgatni, mert itt olyan zenészek vannak a bandában, akik akár egyenként is jók és jó meghallgatni őket. Ezért például sok szóló van a zenében, ami szokatlan.
bh: Honnan jött a The Biebers név?
PP: Arra gondoltunk, hogy mi egy fesztivál zenekar, egy beat zenekar szeretnénk lenni, gyakorlatilag majdnem klasszikus beat felállásban. Ehhez pedig legyen egy olyan nevünk, mint a The Beatles vagy a The Doors vagy akármeddig sorolhatnánk, csak olyan 2012-es vonatkozásban.
bh: Melyik a legnépszerűbb dalotok?
PP: Érdekes, mert a Sorry a legnépszerűbb abszolút, de talán ami megdobott minket az a Stay című dalunk, ami klip is egyben. Ez azt a közönséget érte el, amit megcéloztunk. Egy egyetemista, gimnazista réteg, aki nem csak bulizik, hanem érez is valamit és üzenni akar azzal, hogy mit hallgat.
bh: Tavaly indultatok a Dal című műsorban, de sajnos nem kerültetek be a legjobb harmincba. Tervezitek, hogy idén újra indultok?
PP: Nem fogunk idén a Dalra jelentkezni. Tényleg célunk volt és borzasztóan szomorúak voltunk, hogy nem kerültünk be. Majdnem biztosak voltunk benne, hogy ezt meg fogjuk nyerni és erre be se kerültünk. Nem viccelek, életem legszomorúbb pillanata volt. Tőlünk azt várták, hogy jön megint egy olyan dal, mint a Sorry, és mi direkt egy tök más dalt adtunk be, egy elektropunkot. Nagyon meglepődtek és többször visszahallgatták a dalt és ellenőrizték, hogy ez biztosan a miénk-e. Úgy gondolom, hogy nekünk most magunkkal kell versenyeznünk és nem másokkal. A zenekarra úgy gondolok, mint egy supergroupra, azért, mert mindenkinek van egy alap előélete. Milánnak ott a Carbonfools, Gerendásnak az összes többi zenekar, amiben zenél, Füstös Bálintnak a Margaret Island, Daninak a saját dj dolgai, ami egyszer csak összegyúródik és mindenki odatesz valamit. Liberálisak vagyunk, nincs egy valaki, aki megszabná az egészet, hanem mindenki hozzátesz és együttműködünk.
bh: A Petőfi Rádió szervezte a Nagy-Szín-Pad! című versenyt, ebben szeretnétek részt venni?
PP: A Nagy-Szín-Pad! egy nagyon jó brand, ebben abszolút gondolkodunk, mert az egy ünnepség. Idén volt szerencsém műsort vezetni a versenyen, ahol sajnos még nem voltunk ott, de nem is baj, mert még nem érettünk meg rá. Az MR2, a Magyar Tv, a Sziget és az Akvárium egy remek négyes és három napig gyakorlatilag száz zenész volt ott folyamatosan, plusz két-háromezer néző. Tényleg a mi fesztiválunk volt, a zenészeké. Ott voltunk, felléptünk, buliztunk, és nagyon jó volt, hogy mindenki nagyon tisztelettudó volt a másikkal, megdicsérte a másikat, érdeklődött. Ez egy fontos esemény és szeretnénk mi is ott lenni nem csak a verseny miatt, hanem együtt részt venni benne. Egy új generáció, egy új nemzedék kell.
bh: Volt egy esemény tavaly a Corvintetőn, a Lehallgatós buli, aminél ti is ott voltatok. Ebből látszik, hogy fontos nektek a közönség.
PP: Persze, hogy fontos a közönség. Mi mindig beleszeretünk egy dalba és úgy éreztük, hogy a legfontosabb az, hogy ők mit gondolnak, mit szeretnek, mivel tudnak azonosulni. Nagyon fontos számomra, hogy angolul énekelek, mert sokkal jobban szeretek olyat énekelni, amit én írok. Azon dolgozunk, hogy olyan közreműködőt találjunk, aki magyarul énekel és olyan szöveget ír, amivel tudunk azonosulni. Ez nagyon fontos, mert mégiscsak Magyarországon vagyunk, magyar érzéseink vannak. Budapesten élünk, ezeket az utcákat koptatjuk és ugyanazok a problémáink vannak.
bh: Hogy jött a klip ötlete a Sorryhoz? Mert az egy elég érdekes videó.
PP: Szeretem, ha van valami zavaró az egészben. Igen, érdekes, hogy egy táncos lányról énekelek és egy konkrét sztori van benne, és a klipben van egy meleg fiú, a barátunk. Úgy voltam vele, hogy ne legyen egyértelműen beskatulyázható a dolog, hogy miről szól a dal, mi a tartalom, vagy kik azok, akiket megszólít, de azt gondolom, hogy olyan fiatalokat szólítunk meg, budapestieket és vidékieket, akik nyitottak, szabadok és előítéletektől mentesek.
bh: Tehát célotok volt a provokáció?
PP: Abszolút! Minden dolgunkban benne van a provokáció. Kell, hogy legyen, mert kell, hogy valamiről szóljon egy dalszöveg. Bízom benne, hogy egy idő után sikerül majd eldönteni, hogy a The Biebers nem csak egy szórakoztató tánczene, hanem ha az ember leül egy kicsit akkor talál valamit a szövegekben, amire úgy érzi, hogy egy is kicsit megszólította.
Képek: Hegedűs Ágota
