SZIGETI IMOLA

Volt szerencsém meglátogatni a Viltin Galéria legújabb kiállítását, melyet Vigasz-ág névvel illettek. Tranker Kata a legfiatalabb művészgeneráció tagja, elmondhatja magáról, hogy Japánban tartózkodhatott három hónapot és elsajátított egy igen különleges technikát is. Az interjú során megtudhattam, mi ihlette munkáit, mi képezi megfigyelése központi elemeit.

Köszönöm, hogy eljöhettem a kiállításra, mindjárt egy várható kérdéssel indítanám az interjút: milyen érzés volt megnyitni első kiállításodat? Mennyi idő munkáját láthatják a látogatók?

Nagyon örülök, mivel tényleg ez az első kiállításom és ez az első lehetőség, hogy rendelkezésemre áll egy tér, amit az én munkáimmal rendezhetek be. Fontos tapasztalat is egyben, mert együtt láthatom a munkáimat. Januárban kaptam felkérést a kiállításra és az azóta készült alkotásaim tekinthetőek meg, kb. 30%-a pedig még Japánban készült, ahol egy ösztöndíj keretében volt alkalmam kint tölteni 3 hónapot, szeptembertől decemberig.

Utólag is gratulálok hozzá! Milyen élményekkel gazdagodtál? Mit „adott át” az ottani művészet?

Köszönöm! Egy papírmanufaktúra ösztöndíjjal jutottam ki, és ez kapóra jött, mivel szeretek vele dolgozni és megtanulhattam egy különleges papír elkészítését is. Több munkám is saját készítésű papírból van. Saját műtermem volt, amit ezalatt a 3 hónap alatt korlátlanul vehettem igénybe, egyszóval maga volt a mennyország. Új anyagokkal, új módszerekkel munkálkodhattam, például ott kísérleteztem ki egy módszert, amivel nyomatokat készíthetek is így és olyan felületekkel dolgozhatok, mint még korábban soha.

Hogyan jellemeznéd az alkotásaidat? Milyen stílusjegyeket ötvözöl?

Szeretem a figurális ábrázolásban azokat a dolgokat megjeleníteni, amik teljesen általánosak. Nem szeretek például egy arccal annyit bíbelődni, hogy egy karakter felismerhető legyen; inkább az emberi sajátosságokra világítok rá. A csoportképeken például a japán sztereotípia figyelhető meg, mivel számukra sokkal fontosabb a csoportszellem, hogy tartozzanak valahova és annak érdekében alárendeljék saját identitásukat; ellentétben a nyugati kultúrával, ahol inkább az individuum kerül előtérbe. Ekkor kezdtem el csoportképeket nézegetni, tanulmányozni, amelyeket aztán átértelmeztem, lerajzoltam és végül parafrázisokat készítettem. Azt kell megfigyelni, hogy egy ember mennyire képes beleépülni egy csoportba, mennyire integrálja saját személyiségét a csoport érdekeihez képest.

Mennyire tartod befogadónak a művésztársadalmat? Hogy képzeled a közeljövőt?

Pozitív visszajelzések fogadtak. Sok új ötletem van, szeretnék olyan képekkel kísérletezni, ahol nem inkább a fotografikus, látványalapú, sokkal inkább az elvont, táblázatszerű megjelenítésre törekszem. Különböző technikákkal, elemekkel igyekszem majd megvalósítani őket.

Köszönöm az interjút és hogy betekintést nyerhettem a művészet ezen ágába is. Még egyszer gratulálok a kiállításhoz és további sok sikert kívánok a jövőben!

Kata kiállítása június 8-ig tekinthető meg a Viltin Galériában (Széchenyi u. 3.), a kiállításról a www.viltin.hu oldalon lehet még informálódni. Mindenkinek szívből ajánlom, egy teljesen új világ tárul a nézelődők elé.