HOFFMANN ZSOLT

Február második hetében egy új látványpékség nyitotta meg kapuit és kirakatait a nagyérdemű előtt a Nyugati téren. Fő specialitásuk a tekercs, hétköznapi nevén csiga illetve a perec. Mivel gyerekkorom óta bolondulok mindkettőért nem volt más hátra, mint előre, mert az evés próbája a puding tekercs.

Amikor az ember a bolthoz ér, hatalmas üvegtábla mögül szemlélheti, hogyan készülnek a finomságok, a másik oldalon pedig, hogy mindezt hogyan majszolják magukba az édesszájú népek. Az üzlethelyiségbe betérve picit fülledt a levegő, bár ez nem csoda, ha ott dolgoznak mellettünk a modern kemencék. Ami engem inkább jobban zavart, hogy a fogyasztók számára biztosított terület túlságosan kicsi, így ha már hárman állnak az ember előtt, több vásárló már nem tud bejönni az ajtón. Amikor végre sorra kerülünk, én kicsit hiányoltam a megfelelő terméktájékoztatást, de a kedves kiszolgáló (valószínű aznap sokszázezredjére) elmondta, hogy mi micsoda, bár csak fahéjas volt akkor, de abból sok.  Így elvitelre kértem egy nagyobb darabkát, amit a gyorséttermekben már megszokott, nagy szendvicses dobozkába csomagoltak. Megjegyzem, hogy a tekercs mérete is akkora volt, mint egy „NagyMac”, cserébe olcsóbb sem volt (nekem irreálisan soknak tűnt, az azonos terméket előállító pékségek ezt ennek ¼-ért árulják). Zacskót nem kaptam hozzá, így kézben kellett vinnem az impozáns dobozt a villamoson, ahol mindenki jól megnézhette az indirekt marketinget.

Ízre a fahéjas tekercs teljesen rendben volt, sőt nagyon nagy élmény, mikor még a forró töltelék szinte kibuggyan a sütiből. Garantáltan ragadni fogunk tőle tetőtől talpig. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki egyszer, függőséget viszont nem hiszem, hogy ki fog alakítani a nem túl diákbarát ára miatt.