BALÁZS BEÁTA
A hat hét különleges időszak után „börtönéből szabadult sas lelkem” a legelképesztőbb dolgokra vetemedik. Ilyenkor rendszerint semmi sem szent. Amint kezembe kapom az immáron hiánytalanul, minden érdemjeggyel kitöltött indexet, első utam rendszerint a legközelebbi cukrászdába/ gyorsétterembe vezet, és csak eszem és eszem minden bizonnyal pont nem úgy, ahogy azt egy rendes lánynak illene. Persze ez még csak a kezdet. A világ újra szép lesz, ismét érdemes felkelni, a 4-6-os is csak nekem dübörög, a Duna is, ha ez lehetséges, szebb, mint valaha. Hazamegyek, komótosan és utolsónak végre én is kipakolhatok a tanulóból. Te jó ég mennyi jegyzet! Ideje újra mappákat venni, és ha már ott vagyok, új füzeteket is, és ráeszmélek, hogy alig egy, másfél hét, újra vár a Pázmány szorító, el nem engedő karja. De addig is listákat írogatok, amelyeknek talán soha nem lesz vége: fel kell hívni, neki ezt el kell vinni, és haza is kellene menni, de még rendet is kell tenni…és alig marad idő egy kicsit megnyugodni.
Az idei vizsgaidőszak után kaptam egy remek lehetőséget. Egy ismerősöm hangoskönyvet készít, amiben a kedvenc mesémet, novellámat kellene felolvasni. Na még ez is, jutott eszembe listázás közben. Mivel a szeretett egyetem soha nem hagyott még olvasnivaló nélkül (főleg ugye a minősített időszakban), bevallom néha nehéz a több száz oldal után kinyitni még egy könyvet. De most muszáj. Ekkor akadtak a kezembe újra gyerekkorom kedvenc könyvei. Már akkor is nagy rajongója voltam Janikovszky Évának, egyszer még találkoztam is vele. Most újra nem tudom letenni. Írnom is muszáj róla, annyira nem hagy nyugodni. Van egy könyve, a címe: Ájlávjú. Talán ez az egyik kedvencem. Ezt már idős korában, az ezredfordulón írta, külön kiemeli felnőtteknek. A kötetben nem szerelmes történetek vannak, hanem hétköznapi történetek, egy nem hétköznapi embertől. Honnan a cím? Azt is elmeséli:
„De miért jut eszébe éppen ez a cím? Mert a tévésorozatok, az angolszász nyelvterületen készült filmek jóvoltából angolul gyakran hallja. Magyarul csak szeretné hallani. De valahogy hiánycikk. Még a falfirkákon is többnyire angolul olvasható, hogy I love Brigi – Karesz. Azonkívül az angol nyelvű vallomás nemcsak egyes számban szeret, hanem többes számban is. Akár a kedves olvasó is magára veheti. Ha akarja. Rosszkedvet oszlató humort, szeretetből fakadó türelmet, megértést kínálok annak, aki vevő rá.”
Szinte minden mondat végén meghatódok, és sokszor alig bírom ki (általában nem bírom ki), hogy a környezetemben hangosan ne olvassam. Hogy miért? Mert igaza van. És mert minden sorából érzem, hogy nekem is írta, engem is szeretett. Ajánlom, szeretettel.
