Mottó: „Bár zord a harc, megéri a világ. / Ha az ember az marad, ami volt: / Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.” (Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba)

TELEKI LÁSZLÓ

Kikről írjon egy diáklap az 1956-os Népfelkelés kapcsán? Természetesen, a diákokról, 1956 szent suhancairól.

Mikor és hol kezdődött?

1953-ban meghalt Sztálin.

1955-ben kivonták a szovjet csapatokat Ausztriából. Az SZKP XX. kongresszusán Nyikita Hruscsov, az SZKP KB új első titkára elítélte Sztálin és a sztálini szovjetrendszer bűneit.

1956-ban enyhülés volt érezhető; ezzel párhuzamosan Lengyelországban forrt a levegő. A beiratkozást követően megkezdődött a mozgolódás Szegeden is a diákok között. A szegedi Diákklub lett az 1956-ban a Pilvax. A diákok mondták ki először, egymás között, szűk körben, amit mások még nem mertek, ez volt az a bizonyos szikra –, elegük lett, valahogy így: „utáltuk azt, hogy az oktatóinkon láttuk, hogy nem szabadon beszélnek”!

1956. október 16-án,

Szegeden, a legendás Auditorium Maximumban gyűltek össze a diákok. A gyűlést a DISZ hívta össze –, de a joghallgató Lejtényi András és Tóth Imre átvette az irányítást, a diákgyűlést végül Kiss Tamás vezette le, aki szintén joghallgató volt. A diákok e gyűlés keretében elhatározták, hogy az állampárt ifjúsági és diákszervezetétől, a DISZ-től független, önálló, demokratikusan szerveződő és működő diákszervezetet hoznak létre. A diákszervezetet a szegedi diákok Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének, azaz MEFESZ-nek nevezték el. A diákok megállapodtak abban, hogy 1956. október 20-án ismét összegyűlnek, és elfogadják a MEFESZ Szervezeti és Működési Szabályzatát, az SZMSZ-t. A gyűlés ezt követően alakult át politikai tömeggyűléssé.

Október 16. – a Szegedi Tudományegyetemen – ma is a Hallgatói Önkormányzatiság és az Egyetemi Autonómia napja.

1956. október 17. és 19. között a diákok intézményenként és karonként megtartották gyűléseiket és megválasztották képviselőiket.

Szolcsányi János akadémikus, e. tanár beszámolója szerint „Budapesten az MDP Politikai Bizottsága is megvitatta a szegedi helyzetet, és a megoldás kidolgozására Marosán Györgyöt akarták Szegedre elküldeni. Ő azonban erre csak akkor vállalkozott volna, hogyha felhatalmazást kap tűzparancsra. [Ld. Kahler Frigyes, Sortűz Szegeden, Szegedi Műhely 1998/1–4., 17. old.] Gerő Ernő távollétében Ács Lajos, az MDP központi vezetőségének titkára nem járult hozzá a tűzparancs engedélyezéséhez […].”.

1956. október 20-án

szakaszról szakaszra haladva, és végül egységes szerkezetben a diákok elfogadták a MEFESZ említett SZMSZ-ét; Perbíró József, a szegedi JÁTK dékánhelyettese elnökölt. Jelen volt továbbá a Rektor és a Dékán, több professzor, a diákok nem maradtak egyedül. Az Auditorium Maximum ismét zsúfolásig megtelt, a diákgyűlést kihangosították, az egyetem épületét nagy tömeg vette körül.

A MEFESZ SZMSZ-ének elfogadása után a diákok követeléseket fogalmaztak meg. A diákok nyugat-európai nyelveket, nyugat-európai és angolszász irodalmat és bölcseletet akartak tanulni, követelték, hogy a Szegedi Egyetem című lap a diákok szabad sajtóorgánuma legyen, hogy a diákjóléti bizottság tagjait a kari diákgyűlések válasszák meg, szabadon. A diákok követelték továbbá, hogy „szabad elvi vitákat rendezhessenek”, hogy külföldi utazásokat szervezhessenek, keletre és nyugatra, hogy 50%-os utazási kedvezmény illesse meg a diákokat a belföldi utazások során. Kar- vagy képzés-specifikus volt a gyógyszerész diákok doktori címről szóló követelése. A követelések között szerepelt, hogy töröljék el a halálbüntetést politikai bűncselekmény esetén; követelték a diákok a teljes egyetemi autonómiát, a „szuverén egyetemi polgárjogot”. A követeléseket pontokba szedték; Kiss Tamás MEFESZ-alapító szavaival, föllázadt az egyetemi ifjúság! Hogy’ mit jelentett a diákoknak akkor, azokban a napokban a MEFESZ szó, erről megint csak Kiss Tamás szavai jutnak eszembe: jelszó lett, mert a MEFESZ „volt az a diákszervezet (…), amit nem a központi hatalom hozott létre, (…) amit magunk alakítottunk ki és mi magunk találtuk ki”!

A diákkövetelések híre futótűzként terjedt az országban. Sorra alakultak meg a MEFESZ egyetemi és főiskolai szervezetei. A szegedi diákok 1956. október 17-én és 18-án közzétették a Diáktestvéreink c. írásbeli felhívást; küldötteik személyesen is ellátogattak valamennyi egyetemi és főiskolai központba, részt vettek az egyetemi és főiskolai nagygyűléseken, ismertették a fenti követeléseket és a MEFESZ SZMSZ-ét. 1956. október 21-én a soproni és veszprémi, 1956. október 22-én a debreceni, gödöllői és pécsi egyetemen, továbbá Budapesten, a Műegyetemen, a mai „K” épület aulájában rendezett legendás nagygyűlésen, és a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán alakult meg a MEFESZ, 1956. október 23-án pedig Mosonmagyaróváron, a Mezőgazdasági Akadémián.