HAJDU RITA

Nomen est omen. A Dob utca 15. szám alatti szórakozóhely az, amely talán a legjobban eleget tesz a klasszikus szállóigének. A Lámpás Pince Klubban jártunk.

Lámpák mindenhol. Igazán Gombóc Artúrnak érezheti magát az ember, ha ide belép: kerek lámpa, kockás lámpa, kis lámpa, nagy lámpa, pöttyös lámpa, csíkos lámpa, s ugyanez a játék az égősorokkal is. A fény mindig is fontos hangulatteremtő eszköz volt, s ezt a Lámpásban ki is használják. Ha valaki meghitt, romantikus, félhomályos beszélgetésre vágyik, behúzódhat egy apró sarokba; ha pedig nagyobb társasággal akar az ember zsibongani egy borgőzös éjszakán, erre  alkalmasak a nagy terek.

Megőrizték a tipikus pince-jelleget, a romkocsma-hatást; ám nem aggatták tele a falakat mindenféle poros babákkal (amit rengeteg más helyen láttunk), triciklikkel vagy éppen bevásárlókocsikkal. Ahol nem lámpák vagy fényfüzérek szolgáltatják a hangulatvilágítást, ott bolygók és csillagok fénylenek. Ha valaki unalmasnak találná a sok fényt, feltekinthet a plafonra, ahol a szellőzőrendszert kreatívan egy fejjel-lefelé autópálya-rendszerré alakították. Van csocsóasztal a sport szerelmeseinek, mini-könyvtár és színpad a művészetek kedvelőinek –  persze, a teljesség igénye nélkül. Ha nagyon figyelmesek vagyunk, akkor nagymamáink régi kredenceit, vagy foteljeit fedezhetjük fel, mondanom sem kell, hogy pohárból sincs két egyforma.

A személyzet nagyon kedves és segítőkész, nem kell órákat várni egy italra. Az árak abszolút barátiak, itt még egy egyetemista is elengedheti magát anyagilag. A színpadon heti két-három alkalommal igényes zenét szolgáltatnak a funkytól a jazzig.

Érdemes meglátogatni!