Két hónapra volt szerencsém Sydneybe költözni és ott élni. Mindenki tudja, hogy Ausztrália teljesen más, és nemcsak azért, mert 15.000 km-re van Európától, vagy mert magányosan úszik az Óceánon a kis kontinens, nemcsak azért mert még lehet találni ősrégi és igen ritka élőlényeket, hanem azért, mert az egész világ összes népe és kultúrája akar dominálni az óriásszigeten. Erre a legjobb példa Sydney, ami mint köztudott, nem a főváros!

Az első benyomás a legfontosabb, ami valószínűleg minden külföldinek a végeláthatatlan jogi szövegek megértése a  beléptető kártyán. Akár hajóval, akár repülővel utazik be az ember, egy formanyomtatványon be kell jelölni, hogy különböző kategóriákon belül, milyen anyagokat (textil, fa, kő) vagy milyen termékeket (méz, cukor, gyógyszer, dohány vagy esetleg drog) szándékozik behozni az országba. Gyakorlatilag nem marad olyan rubrika ahol ne szerepeljen egy becsületes „X”, minek következménye a poggyászok ellenőrzése a nagy „boncasztalon”.

De minden emigrálással kapcsolatos dologban folyton ellenőrzik és szemmel tartják az embert, lásd nyelviskola (80% hiányzás után értesítik az államot, mert fenn áll a veszélye az eltűnésnek!), telefonvétel, lakás bérlés, stb.

De kanyarodjunk vissza Sydneyhez. Mint már azt tudjuk, minden fordítva van, nyáron tél, télen nyár, jobb kezes forgalom helyett bal kezes közlekedés, football helyett rugby. Mégis a legérdekesebb, hogy a világ összes pontjáról vannak emberek, arabok, ázsiaiak, európaiak, latin amerikaiak. Ez okoz egy kisebb káoszt is, mert gyakran nem használják helyesen vagy szívesen a hivatalos angol nyelvet, valamint szeretnek nyíltan elszeparálódni, de bárkit szívesen látnak köreikben, mondjuk egy latin esten vagy egy pubban töltött elmélkedésen. Európai szemmel szerintem ez a legfontosabb, hogy amikor megérkezik az ember Sydneybe, nem hagyják magára, mert itt mindannyian csak vendégek vagyunk és segítünk egymásnak.

Az alig 200 éves történelemmel rendelkező városban azért akad bőven látnivaló, de ajánlott őket egy-egy gyalogtúra mentén megközelíteni, mert a közlekedés nem mindig átlátható, még a helyi lakosoknak sem. A régi épületek, paloták közt előbukkannak a felhőkarcolók, illetve a 20. század kiváló építményei, mint az operaház vagy a Harbour Bridge. Számtalan lehetőséget biztosít a kultúra és művészetek kedvelőinek a rengeteg múzeum és galéria. Aki meg csak a vásárlás és a szórakozás után érdeklődik, annak sem kell keseregnie, mert bőven akad lehetőség a multi-kulturális városban.

Gazdaságilag nyomatékosítani lehet a városra az ausztrál gazdaság negatív státuszát, ami egyesek szerint a totális összeomláshoz vezet. A fő probléma mivoltja az ázsiai termékminőség és az amerikaihoz hasonló magas fogyasztói árakban látszik. Röviden, Sydney eléggé költséges egy európai ember számára.

Földrajzilag öblökkel tagolt térség közepén van maga a város, ami mára kinőtte magát és agglomerációs körzetének átmérője több mint 30 km. Ennek köszönhetően, gyakori tömegközlekedési eszköz a hajó, ami gyakran gyorsabb, mint egyéb szárazföldi társai. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki hosszabb távra is, mert nagy élmény.

Akit érdekelnek a kalandok és kihívások, aki nem fél megismerkedni más emberekkel és más kultúrákkal vagy aki szereti a koalákat és kengurukat, annak mindenképpen muszáj egyszer felkeresni Sydneyt!