GOMBASZÖGI EMESE

A boltok polcain hosszasan elnyúlik a húsvéti édességek sora, kilógó metszőfogukkal mosolyognak a vásárlóra a csokinyulak, élő társaik pedig az állatkertben várják a lelkes örökbefogadókat, hogy pár nappal később kissé agyonsimogatott állapotban visszakerüljenek ugyanoda. A sonkák szenzációs áron vehetők, a tarkára színezett tojások már senkit nem érdekelnek, jövőre már senki sem lesz locsolóvers és kölni áldozata, ha a kedves gesztust nem készpénzzel ellenszolgáltatja. Szabadnap, nincs tanítás és munka sem, a tévében egymást követik a megindító családi filmek és a népi hagyományokat közvetítő riportok.

Szóval megint eljött a húsvét, mint minden évben, két hét szünet kíséretében. Úgy érzem, ez a tizennégy nap nem múlhat el katolikus szellemiségű egyetemünkön anélkül, hogy említés ne történjék az ünnep keresztény gyökereiről.

Maga a húsvét szó eredete a hús étrendünkből való elvonásának végét jelzi. A keresztény hitvilág szerint természetesen ez az ünnep több annál, mint az afölött érzett öröm, hogy az ember negyven nap böjtölés után végre-valahára húst vehet magához. A húsvét Jézus Krisztus feltámadásáról szól, és arról, hogy megváltotta minden ember bűnét.

Pénteken Jézus tanítványai körében töltött el egy tehetős vacsorát. A menün bárány szerepelt, no és kenyér meg bor képében a Megváltó teste és vére. Így szólt Jézus az összegyűlt társasághoz, kissé lelohasztva az este hangulatát: „Bizony mondom néktek, tiközületek egy elárul engem.” Így is történt, Júdás csókjával ítélőszék elé jutatta mesterét, miközben többi tanítványa az igazak álmát aludta a Gecsemáné-kertben. Pilátus nem tudott mit tenni, a nép heves ellenszenve keresztfára juttatta Jézust, Barnabást pedig szabadlábra. Golgota-hegyén ruháitól megfosztva, töviskoszorúval a fején, megkínozva és –alázva, a zsidók királya meghalt.

Három nappal később, vasárnap, évekkel azelőtt, hogy családunk körében mi először asztal köré telepedtünk volna sonkát és tojást enni, Jézus családja meg készült látogatni az elhunyt sírját, ami zsidó szokás szerint egy barlangban kapott helyet, és egy nehéz kő zárt le. Mikor az Olajfák hegyére értek, Krisztus földi maradványainak csak hűlt helyét találták. Megjelent egy angyal, aki értesített mindenkit arról, hogy Isten fia feltámadt.

És ezt ünnepeljük meg mi mise, felvonulás, locsolkodás és az elmaradhatatlan lágyan olvadó tejcsokoládé kíséretében minden évben, március 22. és április 25. között, az égitestek járásának megfelelően.