HAJDU RITA

Maszkok, jelmezek, muzsika, kacérkodó gondolások – a Velencei Karnevál. A város a sikátoraival már önmagában is klasszikus élményt nyújt, de ha a februári forgatagban látogatjuk meg, a hatások hatványozottan érvényesülnek.

Február 18-án a Pázmánynak köszönhetően tölthettünk el egy napot a lagúnák városában. Az éjszakai buszozás után ‒ szó szerint ‒ gyűrötten hajóztunk be a Szent Márk térre. A program: felfedezés. Velencéhez nem kell térkép, a karneválozót maga a város vezeti körbe. A jelmezbe bújt helyiek sodornak utcáról utcára, úgy, ahogy a víz sodorja a gondolákat. Bár a mediterrán város még télen is fényárban úszik, jól esik betérni egy cappuccino-ra és kicsit felmelegedni, míg a háttérben a „quando, quando, quando”-t duruzsolja a pincér. Ennél olaszabb boldogságot el sem lehet képzelni: ez a felicitá!

Ha a látványtól már káprázik a szemünk, ideje az ízekre koncentrálni: az ínyenceknek kötelező kipróbálni a spaghetti alle vongole-t ‒ azaz a kagylós spagettit. Az apró vendéglők igazi kincseket rejtenek városszerte.

Este a karneváli mulatságban mindenki Rómeónak és Júliának érezhette magát. Az emberek egymásra tapasztották a lelkesedést, még a legzsémbesebbnek tűnő öregurak is mosolyogtak a maszkjuk alatt. Izzott az egész város.

Quando? Mikor? Drága Velence, jövőre újra találkozunk!