TOMPAI NIKOLETT
A Valentin-napot sokak szerint csupán az üzletek találták ki a nagyobb bevétel érdekében. Egyes kereskedők – főképp a virágárusok – ilyenkor 200-300%-kal magasabb áron adják portékájukat, de hát miért ne tennék, ha van rá kereslet. Néhány embernek ez az év egyik legszebb napja, hiszen kedvesükkel ünnepelhetnek, mások viszont egyenesen utálják ezt a februári napot.
Szent Bálint napján, Február 14-én tartják a Bálint-nap ünnepét, amely hazánkban az angol név átvétele miatt sokaknak, mint Valentin-nap vált népszerűvé. Ezen az ünnepen (amelynek vallási eredete Magyarországon elhomályosodott) a szerelmesek megajándékozzák egymást, kivéve a finneket, akik inkább barátaikat üdvözlik képeslapokkal. Akármilyen hihetetlen is, a Bálint-nap az ókori Rómához kapcsolódik, ezen a napon két vallásos ünnepük is volt: Pán ünnepe és a Lupercalia vagy Februa. A Lupercalia tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt. Ekkor engesztelték ki a farkas alakú és rosszindulatú Lupercus istent. A papok ekkor februa nevű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főképp a nőket, hogy a rituális verés termékenységet és tisztulást hozzon. Egy másik elmélet szerint azonban kecskét is áldoztak a római ünnepen a papok, hiszen ez az állat a termékenység szimbóluma volt. A leölt kecske bőréből szíjat hasítottak, és a szíjakkal a fiatal fiúk inkább csak meglegyintették a lányokat az ókori termékenységi rítus szerint. Az alsóbb rétegből származó fiatal férfiak ezen a napon tombolát húztak a még hajadon nők neveivel, s ők egy ideig együtt „jártak”. Ez a népszokás sok római arisztokraták szemében erkölcstelen volt.
A szokás keresztény eredete Szent Bálint, Terni püspökére vezethető vissza. A történet szerint Claudius császár úgy határozott, hogy a nőtlen férfiak jobb harcosok, mint a családosak, ezért a fiatalabbak számára egyszerűen megtiltotta a házasságkötést. Bálint azonban igazságtalannak gondolta ezt, és II. Claudius akarata ellenére, titokban továbbra is összeadta a fiatal párokat. Amikor rájött, hogy mit tesz, a császár halálra ítélte őt. Mielőtt február 14-én kivégezték volna, búcsúüzenetet küldött egy lánynak, akit vakságából meggyógyított. A levelet így írta alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. Bálint neve ugyan nem szerepelt a 354-ben készült két mártírlistán, viszont 496-ban I. Gelasius pápa már elrendelte az ünnepét, s ettől kezdve Szent Bálint a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje lett.
A római katolikus naptár szerint 1969-ig ünnepét február 14-én tartották, amikor kivették a külön napon ünnepelt szentek sorából. Ez a nap azonban ma is Bálint és Valentin névnapja.
