’90-es évek, USA, per. Ha e három szóval indulnánk neki az Egyesült Államok utcáinak valószínű, hogy a legtöbben rávágnák: O. J. Simpson. Nem csoda, hiszen a múlt évszázad pereként elhíresült jogvita, mind a mai napig az amerikai történelem talán egyik legmegosztóbb eljárásának tekinthető.
1994. június 13-án los angeles-i otthonában holtan találták Nicole Brown Simpsont, O. J. volt feleségét és a nő párját, Ronald Goldmant. Mindkettőjükkel több késszúrással végeztek. A nyomozók ezután Simpson házához siettek a hírrel, ám a férfi Chicagoban tartózkodott. A ház mögötti területen egy fehér Ford Broncót találtak, kívül és belül vérnyomokkal. A nyomozók egyike bemászott a kerítésen, hogy beengedje társait. A parancs nélküli behatolást később azzal magyarázták, hogy féltek, O. J. is a sérültek között van. Nicole házánál a sok más bizonyíték mellett egy kesztyűt is találtak, melynek párjára a férfi otthonában leltek rá. Simpson neve innentől kezdve első helyen szerepelt a gyanúsítottak listáján, majd végül június 17-én egy, a média által is dokumentált autósüldözést követően a férfi megadta magát, és háza előtt őrizetbe vették.
A büntetőper 1995. január 24-én vette kezdetét. Az ügyészek azzal érveltek, hogy O. J. féltékenység miatt ölte meg volt feleségét és annak párját, Simpson azonban végig tagadta az ellene felhozott vádakat.
A per során számtalan módon próbálták bizonyítani a férfi bűnösségét. DNS-, vér- és lábnyomvizsgálatokkal igyekeztek alátámasztani, hogy a vádlott a tetthelyen járt. Az ügyészek olyan bizonyítékokat mutattak fel, mint például egy Simpsontól származó hajszál, melyet Goldman ruháján találtak, a vádlott autójában található vér, ami a férfié és az áldozatoké volt, vagy a már szintén említett híres kesztyűk. Egy alkalommal a bírót és az esküdtszéket is elvitték Brown házához, ahol azt vizsgálták, hogy a vádlottnak volt-e ideje a megadott időn belül elkövetni a gyilkosságot.
Azonban a vád számos más bizonyítékot nem használt fel a bíróságon. Így az autóban talált készpénzt, váltóruhát, útlevelet, műszakállt és műbajuszt sem mutatták be az esküdteknek. Az ügy végül a koronatanún, Martin Fuhrman-en bukott meg, aki elsőként hallgatta ki Simpsont és azonosította a helyszínen talált vérnyomokat. Ugyanis az álomcsapatként is emlegetett ügyvédek olyan hangfelvételt tártak fel bizonyítékként, mely alapján a nyomozóról azt lehetett állítani, hogy rasszista.
A légkör egyre feszültebbé vált, s félő volt, hogy ha O. J.-t elítélik nagymértékű utcai zavargások, tüntetések törnek ki. Az ítélethirdetés előtt még az elnököt, Bill Clintont is tájékoztatták a lehetséges rendzavarásokról. Az ítéletet 1995. október 3-án hirdették ki, s mintegy 150 millióan követték a világ minden tájáról. Mivel az esküdtszék nem találta bűnösnek Simpsont, így a férfit felmentették a vádak alól, s szabadon távozhatott.
A döntés elképesztő módon megosztotta a tömeget. Voltak, akik szerint végre igazságos ítélet született egy fekete bőrű férfival szemben, akinek sikerült leszámolnia a korrupcióval az igazságszolgáltatáson belül. Mások azt gondolták, hogy egy gyilkossági ügyből csináltak faji kérdést, véleményük szerint az ügy mögött a bőrszín, a hírnév és a vagyon álltak, tökéletesen bemutatva, hogy mit lehet elérni pénzzel és megfelelő kapcsolatokkal.
A tárgyalást összesen 134 napig követte a televízió, a közvetítés pedig a tárgyalás számos alakjából hírességet gyártott, köztük a bíró, Lance Ito-ból. Az ügy Hollywoodot is megihlette, filmeket, sorozatokat és dokumentumfilmeket is készítettek, melyek a pert, illetve annak előzményeit és utóéletét dolgozták fel.
Az amerikai törvényeknek megfelelően ugyanabban a tárgyban újabb büntetőeljárást nem lehet indítani, Goldman családja ezért polgári kártérítési pert indított O. J. ellen, melyet meg is nyertek. Ez a 33,5 millió dolláros összeg Simpsont végül pénzügyi csődbe vitte.
