A jelenleg hatályos Pp., a 2016. évi CXXX. törvény, a régi Pp.-hez, a 1952. évi III. törvényhez képest koncepcionális változásokon ment keresztül; a jogalkotó beépítette a törvény szövegébe a bírói munka által jól működő elveket, és a perhatékonyság növelése érdekében számos más állam polgári eljárásjogának elemeit is implementálta. Mindezeknek köszönhetően a lehetőség nyílt egy olyan eljárásjogi törvény megalkotására, amelyben kiépítették az osztott perszerkezetet, lefektették a csoportper szabályait, növelték az elektronizáció szerepét, valamint a törvényszéken induló perekben kötelezővé tették a jogi képviseletet. Összehasonlításképpen a magyar perrendtartástól eltérően találhatóak olyan eljárásjogi törvények, amelyek a törvény tárgyi hatályát meg sem határozzák, ilyennek minősül a német ZPO.
Mi a jelentősége a perben való képviseletnek? A képviselő a képviselt személy helyett és nevében végez eljárási cselekményeket, tehát egyenesen a képviselt személy válik jogosulttá és kötelezetté. Tartalmilag és ami a joghatást illeti, megegyezik az anyagi jogi képviselettel, azonban annyiban mégis eltérést mutat, hogy a perbeli meghatalmazottak köre szűkebb és bizonyos perbeli cselekményeknél – személyállapoti pernél a fél személyes meghallgatása – a képviselet kizárt. Tehát olyan esetekben, amikor a fél személyes eljárása nem kötelező, a fél dönthet úgy, hogy helyette és nevében harmadik személy végezzen perbeli cselekményeket, és ez a jog nemcsak a felet, hanem annak törvényes képviselőjét is megilleti. Az új perrendtartásnak kifejezetten érdeke, hogy meghatározzon egy különbségtételt az anyagi és az eljárásjogi képviselet között, illetve a perben eljárni jogosultak körét pozitív és negatív értelemben is meghatározza, arra tekintettel, hogy a perbeli képviseletet nagyobb kvalifikáltsággal bíró személy lássa el. Amíg a nyilatkozatokat a tárgyaláson azonnal szükséges megtenni, addig az anyagi szabályok között lehetőség van az átgondolásra és felkészülésre. Magyarán a jelenlegi perrendtartás bevezette a kötelező jogi képviseletet, aminek az a következménye, hogy a bíróság előtti képviseletet szakmai végzettséggel rendelkezők láthatják el. Ennek köszönhetően ez a változtatás összhangban áll azzal a modellel, hogy az elsőfokú fórum a törvényszék lett.
Eltérő pont az anyagi és az eljárásjogi képviselet között, hogy ha az anyagi képviselő tévedés vagy megtévesztés hatására köt egy harmadik személlyel jogügyletet, a képviselt fél azt megtámadhatja, viszont eljárásjogban ez nem így van, minden felelősség a képviselőé.
Meghatalmazások körében elkülöníthetjük annak eseti és általános formáját. Előbbi esetén a meghatalmazott minden ügyben külön eljárhat, tehát a perek vitelére általánosságban feljogosított, míg utóbbinál erről nem beszélhetünk. A korábbi joghoz képest a jelenlegi Pp. általános meghatalmazás tekintetében elhagyja a természetes és jogi személyekre vonatkozó megkülönböztetést. További változtatás volt a meghatalmazás hatályában, hogy a régi Pp. esetén az általános meghatalmazás csak ott helyettesítette az eseti meghatalmazást, amely bíróságnál nyilvántartásba vették. Ezzel szemben a jelenlegi Pp. egyik vívmánya, hogy már közhiteles országos nyilvántartást kell vezetni célszerűség, költséghatékonyság és adatvédelem érdekében. A meghatalmazást a Ptk. is ismeri és szabályozza, de ezeket a Pp.-vel együtt kell alkalmazni. A Pp.-ben értelmezési nehézséget vet fel a lehetőségként funkcionáló 64. § képviselő útján való eljárás és a 72. § jogi képviseletet kötelezően megfogalmazó rendelkezése. Az ellentmondás feloldható a két szakasz együttes értelmezésével, tehát csak annyiban van választási lehetőség, amennyiben a jogi képviselet nem kötelező.
Adódhatnak olyan perhelyzetek, amelyekben kedvezőbb lehet nem csak egy személyt állítani képviselőnek, ennek tekintetében a jogalkotó nem változtatott a többes képviselet terén. A Pp.-ben meghatalmazható személyek köre a korábbi törvényhez képest szűkítve lett – az Alkotmánybíróság 13/1991. (IV. 13.) határozatával tisztázta, hogy e korlátozás nem sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bek., M) cikk (1)-(2) bekezdését –, és a jogosult személyek felsorolását is megváltoztatta, kezdve az ügyvédekkel, mert ők azok, akik leginkább eltudják és ellátják a perben való képviseletet. Ezt a gondolatmenetet továbbvíve a jogalkotó a kötelező jogi képviselet esetén is az eljárásra jogosultak között elsőként említi az ügyvédeket, mint a tevékenységet rendszeresen és ellenérték fejében végző személyeket, akik körét az Üttv. határozza meg.
