A tulajdon kétségtelenül életünk egyik, ha nem legmeghatározóbb intézménye, s pontosan ezért, a tulajdont megannyi módon szabályozza és szabályoznia is kell a jognak. Természetesen elsődlegesen ez a feladat a polgári jogra hárul, de tekintve, hogy a tulajdon mekkora társadalmi jelentőséggel bír és milyen mértékű befolyással van a mindennapjainkra, az alkotmányjog kénytelen más jogágak mellett - és felett - rendelkezni a tulajdonjogról, annak védelméről és korlátozásáról is.
Az Alaptörvényünk a tulajdonhoz való jogról a Szabadság és Felelősség címszó alatt, a XIII. cikkben rendelkezik a következőképpen: „(1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.” Mint azt láthatjuk, az Alaptörvény az első bekezdésben teljesen egyértelműen fogalmaz: alapjogokat biztosít.
A tulajdon alkotmányjogi védelmének szempontjából azonban érdekesebb lehet a második bekezdés, ebben az egy mondatban ugyanis a vizsgált téma egésze értelmet nyer. A tulajdon alkotmányjogi védelme ugyanis elsősorban az állammal szemben releváns. A szabályozás fő célja, hogy a magántulajdon védve legyen mindennemű jogellenes állami beavatkozással szemben. Leegyszerűsítve: az államnak kötelessége tiszteletben tartani azt a tulajdont, amit valaki jogosan szerzett meg. A polgári jog amikor a tulajdonról beszél, abszolút védelmet biztosít a tulajdonosnak, aki egyedüli jogosult, mindenki más vele szemben kötelezett - amikor ezt közjogi szempontból közelítjük meg, és a tulajdon alkotmányjogi védelméről beszélünk, ez a „tulajdonosi kizárólagosság” ugyanúgy megmarad, csak éppenséggel magával az államhatalommal szemben. Az Alaptörvény XIII. fejezetének második bekezdése tehát védi a már megszerzett tulajdont egyrészt a korlátozástól, másrészt a kisajátítástól.
Az, hogy tulajdont/tulajdonjogot lehet-e korlátozni kétségtelen mind magánjogi, mind közjogi aspektust tekintve - természetesen bizonyos feltételek fennállása mellett. Közjogi korlátnak tekinthető például az Alaptörvény XXX. cikkében előírt közterhekhez való hozzájárulás. A kisajátításra - lévén az egy különálló közhatalmi aktus - az Alaptörvény külön szabályt alkot: kivételesen, közérdekből, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás ellenében, csak törvényben meghatározott esetekben és módon kerülhet sor. Megannyi okból indokolttá válhat a kisajátítás: állami szervek megfelelő működésének érdekében, honvédelmi okokból kifolyólag, közlekedés könnyítése vagy akár bányászat miatt.
Summa summarum, habár meghatározott esetekben a közérdek miatt a tulajdonosnak tűrnie kell a tulajdonjogába való beavatkozást, az Alaptörvény alapvetően széleskörű védelmet biztosít a legfontosabb jogintézmény, a tulajdon számára.
