A közügyekben való részvétel joga és az ahhoz szorosan kapcsolódó közhivatal viseléséhez való jog az első generációs (politikai) alapjogok közé tartoznak. Kulcsfontosságukat mutatja, hogy olyan alkotmányjogi témákkal vágnak egybe, mint a demokrácia, a választójog vagy az egyenjogúság. Mit jelent tehát nekünk állampolgároknak az a jogosultságunk, hogy részt vehetünk a közügyek gyakorlásában és hogy közhivatalt viselhetünk?
Ennek a két rendkívül fontos alapjognak az eredete a demokrácia bölcsőjében keresendő: az antik görög társadalom kiemelkedő fontosságot tulajdonított annak, hogy a nép tagjai részt vegyenek, részt vállaljanak a politikai döntésekben akár helyi, akár városállam szintjén is. A demokráciával szorosan összefüggésbe került egy modernebb, Jean-Jacques Rousseau által a XVIII. században megfogalmazott alkotmányos intézmény: a népszuverenitás. Ez modern államok, így országunk egyik olyan alkotmányos alapja, ami közvetlenül és közvetetten is koherens a közügyekben való részvétel jogával. Közvetlenül abban az értelemben, hogy a népnek jogosultsága van arra, hogy egyes politikai döntéseket „harmadik személy” (például egy országgyűlési képviselő vagy egy polgármester) bevonása nélkül, saját maga hozzon meg - erre ad lehetőséget a népszavazás. Közvetetten pedig választások útján vehet részt a közügyekben a nép. (Ez a közvetettség arra vonatkozik, hogy a nép valakit megválaszt arra, hogy az érdekeit képviselje, s így nem közvetlenül ér el valamit, hanem egy általa megválasztott képviselő vagy tisztségviselő útján. Nagyon fontos, hogy ez a közvetettség nem összekeverendő a választójog közvetlenségével). A nép szerepe az állam gördülékeny működésében annyira kardinális, hogy amennyiben a közhatalom nem vezethető vissza a népre, az legitim módon nem is gyakorolható tovább.
A közügyek viteléhez való jog nekünk állampolgároknak a fentebb már említett aktív és passzív választói jogosultság, illetve a népszavazás és népi kezdeményezésen való részvételi jogosultság tekintetében releváns. Aktív és passzív választójogról Alaptörvényünk XXIII. cikkének (1) bekezdése szól a következőképp: „Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen.” Mindezek alapján azt gondolhatjuk, hogy a választójog gyakorlásához elégséges, ha a 18. életévét valaki betölti, ám - hiába nagykorú - nem választhat és nem választható az sem, akit a bíróság ítéletében a közügyektől eltilt, vagy akit a bíróság kizár a választójog gyakorlásából az ahhoz szükséges politikai belátási képesség hiánya miatt. A másik legfontosabb részét a közügyek viteléhez való jogosultságnak a népszavazáson való részvétel képezi, ami egy közvetlen demokráciában elengedhetetlen intézmény. Habár elsőre úgy tűnhet a népszavazás az, ami leginkább elő tudja segíteni, hogy a nép részt tudjon venni a közügyek vitelében és leginkább tükrözi a nép akaratát, mégsem a nép, hanem a kérdést feltevő határozza meg az adott politikai helyzetet. Ez persze nem jelent értékítéletet, a népszavazás nem célszerűtlen vagy nélkülözhető, csupán felelősséggel tartozik az aki a kérdéseket megfogalmazza. A közügyekben való részvétel jogához tartozik tágabb értelemben még az egyesülési és gyülekezési jog vagy akár a véleménynyilvánítás szabadsága is.
A közhivatal viseléséhez való jog szorosan kapcsolódik a közügyekben való részvétel jogához. Alaptörvényünk már említett XXIII. cikkének (8) bekezdése így szól: „Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen. (...).” A közhivatali munkaviszony létesítésével különleges jogosultságok és kötelezettségek járnak: akik közhivatalt viselnek, pozíciójukból gyakran elmozdíthatatlanok és fokozott büntetőjogi védelemben részesülnek, cserébe viszont a közhivatalt viselőktől elvárják többek között az engedelmességet és/vagy a hivatáshoz méltó magatartást.
Vannak olyan országok, ahol a közügyekben való részvétel nemcsak jog, de kötelesség is, s habár Magyarország nem tartozik ezen országok közé, mégis nagyon fontos, hogy mi, a nép akár közvetlenül, akár közvetetten részt vállaljunk a közügyek alakulásában, hiszen az alkotmányos berendezkedésünk megadja számunkra az ehhez szükséges szuverenitást. Ahogy pedig már cikkem elején is említettem: a népszuverenitás, a közügyekben való részvétel elvi lehetősége nem más, mint a demokrácia egyik alappillére.
