Az intimitás megléte vagy nem léte, a preferenciák zavara, az elengedés hiánya vagy a múlt rossz feldolgozása? Mi az, ami elválaszt minket egy boldog kapcsolattól és mi az, ami miatt úgy érezzük, hogy nincs sikerünk a szerelem terén? Ezekre a kérdésekre adott nekünk tippeket és javaslatokat Kovács Orsolya pszichológus, egy előadás keretében.
Az előadás alapján összeszedtünk tíz tippet a boldog párkapcsolatokhoz!
- Egyik legtöbbször javasolt technika, ami nemcsak a szerelmi csalódásoktól, de másfajta társaskapcsolatainkat érintő problémáinktól is megvédhet, az egy páncél viselése. Természetesen nem egy lemezvértet kell elképzelni, hanem inkább egy olyan falat, amely úgy funkcionál, mint egy kerítés. Távol tartja a nem kívánt dolgokat, viszont akik igazán fontosak azoknak ki tudjuk nyitni. Emellett egy olyan területet hagy a lelkivilágunkban, ahova „vissza tudunk vonulni” és így nem nyíltan éljük meg az érzelmeinket. Ez a páncél olyan, amit fokozatosan le tudunk engedni, amikorra kialakul az a bizalmi szint, hogy a másikat beljebb engedjük.
- Amikor egy pár először találkozik fontos, hogy jó képet tudjunk kialakítani és próbáljuk a jobbik arcunkat mutatni a másik felé. Azonban erre rá lehet görcsölni és a sok szorongás kiütközik. A legtöbb emberben három magatartásban figyelhető meg a jelenség. Az egyik ilyen az elkerülés. Ez azt jelenti, hogy kritikus pillanatoktól viszolygunk, és ha például szívünk választottja, vagy csak egy „esélyes” megjelenik, inkább elkerüljük, passzívak maradunk és nem vállaljuk azt, amit egyébként szeretnénk. A másik magatartási forma a túlkompenzáció. Inkább srácokra jellemző, de olykor lányokkal is előfordul, hogy elárasztjuk a partnerünket, illetve domináljuk a beszélgetést. Ez a tipikus „túltoljuk a biciklit”, amelyhez kapcsolódik gyakran a harmadik magatartás az alárendelt szerep, amely inkább visszahúzódik, alákérdez, beszéltet, és annak rovására figyeli a másikat, hogy ő maga nem nyílik meg.
- Figyeljünk oda a preferenciáinkra! Mire is vágyunk? Hiszen sokan elfelejtik, hogy olykor a számunkra tökéletes partner nem feltétlenül az ideálunk. Úgyszólván sokan szenvednek abban, hogy rosszul „szűrnek”, amikor partnerválasztásról van szó. Azonban ez nem azt jelenti, hogy lejjebb kell adjunk az elvárásainkból, hogy gyorsan oltsuk a magányszomjunkat, mert így konstans bennünk lesz a „lehetne egy jobb partnerünk is” érzés, a másik véglet pedig a durva „check-list”, amikor meg olyan sok elvárást támasztunk a leendő partnerünk elé, aminek senki sem tud megfelelni, de ha mégis, az meg már „túl tökéletes”.
- Ha gyakran magyarázzuk magunknak és az érdeklődőknek, hogy a randi partnerünkkel, kiszemeltünkkel miért nem működött a dolog, tipikusan ez a „miért volt ő a” rossz, az éretlen, az unalmas vagy éppen miért voltam én a túl érett őhozzá, akkor ideje elgondolkoznunk. Ugyanis ez egy kognitív torzítás, ami mögött leginkább az elutasítástól, vagy a hibás döntéseinktől való félelem áll. De az is előfordulhat, hogy olyan jegyeket keresünk a másik tulajdonságai között, amiben mi magunk akarunk fejlődni. Például, ha nem vagyunk népszerűek, akkor népszerű partnert keresünk, ha meg nem vagyunk jó tanulók, akkor eminens diákként ismert partnert keresünk magunk mellé. Azonban a pszichológusok szerint a legjobb kapcsolatok alapja éppen az, hogy azt a tulajdonságot keresem a másikban, amit a saját erősségemnek is tartok, és a közös hiányosságainkban meg egymást fejlesztjük. Ezzel ugyanis elérhetjük, hogy a legjobbat tudjuk kihozni egymásból, egy párkapcsolatnak meg erről kellene szólnia!
- Előfordul, hogy saját magunk futunk bele a preferenciáink csapdájába, ilyenkor a kognitív torzítás befelé történik. A következő nyolc csoportot tudjuk tipizálni, „közismert” mondatokkal társítva: A gondolat olvasót – „azt hiszi, túl sok vagyok”, a címkézőt – „ügyetlen vagyok”, az abszolút gondolkodót – „így kell csinálnom, nincs más választásom”, a negatív szűrőt – „kikosaraztak, nekem lőttek, szingliként halok meg”, a rosszra fordulót – „sosem jönnek össze a dolgok/nem leszek képes rá”, a jövendőmondót – „ez lesz, úgy se fog sikerülni”, a mindent vagy semmit típust – „csak ha tökéletes vagyok akkor sikerül, ha tökéletes lettem volna máshogy történt volna”, a felnagyító-kicsinyítőt – „én vagyok a világ császára, két srác is küldött egy ismerkedős üzit, az elmúlt félévben-elhívott egy srác randizni… nem nagy ügy, barátnőmnek most kérték meg a kezét”. Ha végig nézzük ezek a megoldások mind mulatságosak, amíg bele nem gondolunk milyen gyakran halljuk ezeket.
- A kapcsolatból kapcsolatba menekülés kapcsolatfüggőséghez vezethet. Ilyenkor a saját hibáinkat akarjuk újra legyőzni, ami anno nem sikerült, illetve ugyanazokat a hibákat próbáljuk azonosítani az új kapcsolatunkban. Valószínűleg nem tudtuk túl tenni magunkat az előzőn és nem tudunk megbocsájtani magunknak vagy a volt partnerünknek. A hiányos elengedésnél csak egy rosszabb van, amit tehetünk: amikor a hibák kibeszélése és megoldása nélkül térünk vissza a volt partnerünkhöz.
- Az új kapcsolatoknál általában „szerepeket” veszünk fel a jobb eredmény reményében, ezeket is lehet csoportosítani. Az egyik ilyen csoportba tartozik az elkövetői magatartás. Nos itt nem egyik kedvenc büntetőjog tanárunkra kell gondolni, hanem arra, amikor az egyik fél kihasználja a másikat, esetleg a törékenységét vagy hiszékenységét használja fel. A másik kettő gyakran áll párban egymással: van a megmentő és a hozzá kapcsolódó áldozat. Persze vigasztaljuk a másikat és próbáljunk neki segíteni, de a párkapcsolatunkban a másik felet nem „használhatjuk” úgy, mintha egy érzések nélküli mentőöv volna, éljük meg a pillanatot, és semmikép ne jussunk oda, hogy a kapcsolatunkban még mindig amiatt a bizonyos ex miatt sírdogálunk.
- Probléma lehet az is, hogy máshogy élük meg a szerelmünket, mert más a szeretetnyelvünk. Keveset ír vagy állandóan csak ír, nem mondja, hogy szeret, vagy épp ellenkezőleg csak azt tudja mondani, nincs közös témánk, de az is probléma, ha nincs saját témánk. A pszichológusnő szerint egy szabályra figyeljünk ilyenkor: legyünk türelmesek és alkalmazkodóak, de határozottan mondjuk ki igényeinket!
- „Célom az, hogy jó legyek, hű társam oldalán!” Pokemonból ismert főcím első sora, talán a legfontosabb az ismertet tippek közül. Ne a pármegtalálása legyen a cél, de még csak ne is eszköz legyen. Hanem a társ, aki végig kísér, veled küzd, és érted. Ott van, amikor kell, és te amikor neki kellesz, és talán még a paradicsomban is együtt maradtok és nem is ér véget az ásó-kapával a történet. Ő legyen a cél.
- Tudatosítsd, hogy amilyennek a másikat látod, az rólad és a képzelőerődről többet mondd, mint a valóságban elő kiszemeltedről! Nem ajánlott, hogy sok üzenetváltás legyen az első találkozás előtt. Kerüld el az „elárasztást”, ha nem válaszolt az előző üzenetedre, akkor se fog, ha még öt dolgot megkérdezel és elnézést kérsz óránként, hogy mennyit írsz. Figyeld meg, hogy beszél családjáról, barátairól és volt kapcsolatairól (tisztelettudó, vagy mindenki gonosz csak ő (volt) jó)! Legyél korrekt és mondd el a céljaid, ha azt látod, hogy a másik ez ellenére is többet szeretne, emlékeztesd! Hallgass a megérzéseidre, de ne képzeld túl a dolgokat, hányszor van, hogy eltöprengsz mennyi hülyeséget mondtál vagy tettél, vagy hogy mennyivel jobb lett volna, ha máshogy cselekszel, ne aggódj ő se tökéletes, nem kell túlgondolni, vagy túlmisztifikálni a dolgokat!
Újszerű kifejezések (ha ezt csinálják veled menekülj tőle, ha ezt csinálod szállj magadba):
- Ghosting: ignorál, nem válaszol, leláttamoz (úgyis kijelzi a telefonja, vannak praktikák, hogyan nézzük meg úgy az üzit, hogy a másik ne tudjon róla)
- Submarining: eltűnik, felbukkan, megkapja, amit akar és újra
- Breadcrumbing: hitegetés valódi szándék nélkül
- Cashioning: talonban tartani valakit, miközben van más, akivel kezd komolyra fordulni
- Benching: több vasat tart a tűzben, tehát több személyt is fűz egyszerre
- Marleying/zombieing: „Szóval ő az exem… ugye nem gond, hogy ő is jött karácsonyozni?”
- Shaveducking: Szakáll nélkül már nem jó-rövid hajjal már nem jó nő
- Caspering: „Bocsi nem érek rá talán máskor…” vagy a „Olyan szívesen találkoznék veled, de…” (finom „elutasítás”)
Köszönjük a szervezést a HÖK-nek, és ha tetszett a leíratunk, ajánljuk mindenkinek a jövőben a hasonló előadások megtekintését! Sok szerencsét és boldog ismerkedést, kapcsolatot!
