A kormányunk 2020. november 10-én, az igazságügyi miniszter előadásában benyújtotta a T/13647. számú törvényjavaslatot Magyarország Alaptörvényének módosításáról, s az Országgyűlés december 15-én ezt a javaslatot el is fogadta. Ez a kilencedik alaptörvény módosítás az Alaptörvényünk kilenc éves hatályossága alatt, s jogosan felmerülhet a kérdés: lehet-e, hogy egy alkotmány túl rugalmas?
Kezdésként érdemes áttekinteni mit is jelent pontosan, ha egy alkotmány rugalmas. Az alkotmányjog megkülönböztet rugalmas és merev alkotmányokat - formális és anyagi értelemben. Az anyagi értelemben való megkülönböztetés egy tartalmi szempontban manifesztálódik, megmutatja, hogy egy alkotmány mennyire részletesen kívánja szabályozni a saját maga által megadott tárgykörök tartalmi kereteit. Így, amíg egy tartalmilag rugalmas alkotmány röviden, s tömören meghatározza a legfontosabb alapjogokat és az államszervezet felépítését, - mint Magyarország Alaptörvénye - addig egy tartalmilag merev alkotmány részletekbe menően, hosszan tárgyalja a különböző funkciókat. Ám, az általam feltett kérdés a formális értelemben vett rugalmasságra utal, vagyis arra, hogy milyen eljárási szabályok vonatkoznak egy alkotmány módosítására vagy akár felülvizsgálatára.
Az Alaptörvényünk formailag rugalmas alkotmánynak tekinthető, így annak módosításához nem tartozik különösebben nehéz eljárásrend - az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata elégséges az alaptörvényünk megváltoztatásához. Nem így van ez például Belgiumban, ahol komplex folyamatok eredményeként érheti el a törvényhozás az alkotmányuk felülvizsgálatát vagy az Egyesült Államokban, ahol a Kongresszus mindkét házának kétharmados többsége szükséges a módosításhoz (ezek formailag merev alkotmányoknak minősülnek).
Mivel jár tehát a rugalmas alkotmány (alaptörvény) hazánkban? Egyrészt, nem vitatható pozitívumai vannak: a társadalmi fejlődésekre könnyebben képes reagálni és jobban tud alkalmazkodni az idők változásaihoz. Előny még maga az Alaptörvényünk absztrakciója is, - amely szintén a rugalmasságnak köszönhető -, az ugyanis teret enged az értelmezésnek és a szokásjognak is - amely utóbbi hazánk alkotmánytörténetében kifejezetten fontos szerepet tölt be. Mindezek megelőzik, elejét veszik a folyamatos módosításnak, így végső soron hozzájárulnak az Alaptörvény stabilitásához. Természetesen a rugalmasságnak számos hátulütője is van, ilyen negatívum lehet például a túl gyakori változtatás (vagy annak elvi lehetősége), amely könnyen ingataggá teheti a jogforrási hierarchia legtetején álló alaptörvény tiszteletét és társadalmi megbecsültségét. Ami viszont talán fontosabb, hogy a rugalmasság nem nyújt kellő védelmet a felesleges, indokolatlan módosításokkal szemben, s mivel - mint azt már említettem -, a módosítás eljárásrendje sincs annál speciálisabb feltételekhez kötve, mint hogy azt kétharmados többség szavazza meg, a törvényhozás elviekben könnyebben visszaélhet a hatalmával.
Lehet-e, hogy egy alkotmány túl rugalmas? Kétségtelenül lehet, viszont ez magában még nem jelent értékítéletet. Az, hogy a mi Alaptörvényünk túl rugalmas-e, véleményem szerint egyelőre nem megállapítható, mivel nem telt még el elég idő hozzá.
