A Covid járvány helyzete jelentősen megváltoztatta életünket, ezt mindannyian tapasztaljuk. Nemzetközi adatok alapján nagyjából 1 milliárdra becsülik azok számát, akik a járvány alatt otthonról kezdtek el dolgozni. Mivel szeptember elejére egyértelművé tették a magyar jogalkotók, hogy a Munka Törvénykönyvének módosítása is napirendre került, így különösen fontos, hogy képbe kerüljünk.
Először is tisztázzuk, hogy mi a különbség a „home office”, vagyis otthonról végzett munka és a távmunka között. A távmunkáról jelenleg a munkaszerződésnek kell rendelkeznie a munkaadó és a munkavállaló között. Az otthon történő munkavégzésre – a különleges jogrend lejártával, - újra csak 44 napnyi keretet kapnak a munkaadók. A járvány időszakában végzett home office munka valójában munkaszerződéstől eltérő munkahelyen való foglalkoztatás a munkajog fogalmai szerint. Ehhez fontos tudni, hogy a home office túlnyomórészt olyan esetekben valósulhat meg, ahol a munkavállaló feladata valamilyen számítógépes környezetben végzett rendszeres tevékenység, amelynek eredményét elektronikus módon továbbítjuk a munkaadó rendszerébe. A távmunka a fentiekkel ellentétben nem átmeneti jellegű kategória: ilyenkor a munkaszerződés alapján a munkavégzés kifejezetten nem a munkaadó telephelyén, általa biztosított munkahelyen történik, hanem rendszeresen a munkavállaló által választott helyen. Ehhez azonban kölcsönös megállapodásra van szükség.
Az érvényben lévő szabályozásokkal az a baj, hogy nem kezelik jól a home office és a távmunka keverékét: a járvány időszaka megmutatta, hogy akár egyik hétről a másikra is megváltozhat annyira a piaci környezet, hogy erre szükség lehet. Ami hamarosan változhat, hogy a feleknek könnyebben lesz lehetőségük megállapodni arról, hogy milyen módon történjen a munkavégzés: például a hét bizonyos napjain otthonról, más napokon pedig az irodában. Így egy újfajta hibrid foglalkoztatás alakulhatna ki. A Munka Törvénykönyvének tervezett módosításai szerint a munkavégzés helyét innentől a munkaadó és a munkavállaló közös megállapodása alapján lehet majd meghatározni. További szabályozandó terület a munkaidő fogalma. Jelenleg a távmunka esetén a munkaidő kötetlen. Azonban éppen a vírus időszaka mutatja meg, hogy megfelelő előkészítés után sokkal többféle munkát lehet otthonról elvégezni, mint korábban gondoltuk. Ugyanakkor a heti 40 órás foglalkoztatási időtartam keretét ebben az esetben is jó lenne betartani, hiszen az otthoni munkavégzés nem szabad, hogy azonnal „látástól-mikulásig” tartó robotolást jelentsen.
Ami további kérdéseket vet fel, a fentiek folyományaként: az a magánszféra határainak újfajta megközelítései. Ha az új „normális” a hibrid foglalkoztatottság lesz, akkor a munkaadó másféle munkavégzést ellenőrző eszközöket kell bevezessen (számítógép használatot figyelő alkalmazások, folyamatos automatizált riporting rendszerek, stb), ezek viszont sok esetben a magánéletünkről is szolgáltatnának adatokat. Ezen terület az adatvédelem új megközelítését fogja igényelni. Az otthonról végzett munka esetén felmerülő kérdés, hogy a munkavégzés ideje alatt fogyasztott áram, gáz, víz, illetve az internet hozzáférés költségei kit is terheljenek? Az irodai munkavégzés során ezen költségeket a munkaadó állja. Időközben erre már meg is születtek az elképzelések: havonta 16.100 forint rezsiátalány járna adómentesen az otthoni munkáért. Ami egyelőre nem megfelelően rendezett: a munkavédelem ügye. Jelenleg ugyanis a munkaadó kötelessége, hogy az otthoni munkavégzés biztonságos körülmények között történjen. Azonban nekik nincs meg a lehetőségük ennek ellenőrzésére, így itt még további jogi innovációra lehet szükség.
Összességében elmondható, hogy az „új normalitás” a munkajog világát is elkezdte átalakítani, ami további együtt gondolkodást igényel mindenkitől a járvány hatásainak csökkentése érdekében.
