MÁTÉ LAURA
A Caritas nevű hallgatói szervezet 2013 óta működik, s az egyetem szellemiségéhez méltón, jótékonysági fórumként tevékenykedik.
„Hisszük, hogy az általunk követett értékek térben és időben is egyetemesek; hisszük, hogy munkánkkal, – nem túlértékelve annak mértékét – jobbá tehetjük a világot.” – olvashatjuk a Ppke Ják Caritas facebook oldalán.
- Miről szól pontosan a Caritas, milyen céllal alakult, összefoglalnád néhány mondatban?
2013-ban egy kedves barátom alapította a Caritas szervezetet azzal a céllal, hogy a környezetünkben élőknek segítséget tudjunk nyújtani és erre a hallgatók is lehetőséget kapjanak az általunk teremtett úton keresztül. Programjainkkal a diákok figyelmét szeretnénk felhívni a segítségre szoruló, Magyarországon és a határon túl élő emberek életére. Az eseményeken való részvételen, az aktív segítségnyújtáson túl szeretném/szeretnénk, ha minél több hallgató megtapasztalhatná, hogy mindenki tud apró kis hozzájárulással hatalmas örömet szerezni.
- A szervezet 2013-as indulása óta adománygyűjtés és egyéb önkéntes tevékenységek terén komoly eredményeket ért el. Elmesélnéd a számodra legmaradandóbb ilyen élményed?
A legmaradandóbb élményem talán az utolsó programunk, amely a Kórházi gyűjtés nevet viselte. Közel egy hónapon keresztül gyűjtöttünk a Bethesda Kórháznak WC papírt, szappant és papírtörlőt. A gyűjtés elején még aggódtam, hogy mekkora aktivitással fognak a diákok WC papírokat hozni az Egyetemre, de végül mind a hallgatók és még az Egyetem dolgozói is részt vettek a programban. Olyan sok adományt sikerült összegyűjteni, amilyen mennyiséget eleinte el sem mertem képzelni. Amikor megérkeztünk a Kórházhoz, már várt minket egy kedves hölgy, akivel szerveztük a gyűjtést, és amikor meglátta az adományokat, örömöt és őszinte meghatottságot láttam az arcán. Boldog voltam, hogy részt vehettem ebben a gyűjtésben és valóságos, hasznos segítséget tudtunk nyújtani.
- Mi az, ami miatt a leginkább fontosnak tartod, hogy a szervezet vezetője lehetsz? Mi motivál?
Nagyon szeretek segíteni és emellett a legfőbb motiváló erő a sok boldog arc és tudat, hogy tudtam segíteni és örömet szerezni. Emellett az motivál, hogy szeretném megmutatni az embereknek, hogy mindenki jobbá tudja tenni a környezetét, fontos, hogy minden lehetőséget – még az olykor jelentéktelennek tűnőeket is - megragadva figyeljünk egymásra és segítsük egymást. Az egymásért érzett és vállalt felelősség mindig fontos volt számomra, akár otthon a családunkban, testvéreim vagy más kisebb közösségeim körében.
- Ketten vezetitek a Caritast; hogyan kell elképzelnünk, milyen módon méritek fel, vagy döntitek el, hogy hol és egyáltalán milyen segítségre van szükség?
A jogász szak előtt szociálpedagógia szakon szereztem diplomát, a hét félév során minden félévben különböző helyeken – például intézetekben, szociálisan halmozottan hátrányos környezetben élők között – kellett gyakorlatot végeznünk, így ezeken keresztül megismerhettem többféle intézményt, területet, ahol rászoruló emberek élnek. Emellett a Caritasban aktívan részt vevő tagokkal közösen beszéljük meg az új ötleteket, amik alapján tervezzük meg a programjainkat.
- Kaptok az egyetemről valakitől plusz segítséget, hogy megvalósíthassátok az éppen kitűzött jótékony célt?
Nagyon hálás vagyok Varga Zs. András dékán úrnak és Horváth E. Írisz tanárnőnek, a Dékáni titkárság volt vezetőjének, az új gazdasági igazgatónak az eddigi közbenjárásukért. Mindig azonnal reagálnak a megkereséseinkre és hatalmas segítséget nyújtanak a programjaink megvalósításában. A legutolsó gyűjtésünknél problémánk adódott a szállítással kapcsolatban, de egyik napról a másikra sikerült megszervezni a Dékáni titkárságvezető hölgy segítségével az adományok fuvarozását.
- Hogy érzed, a hallgatók mennyire vesznek aktívan részt, ha adománygyűjtési akciót hirdettek? Megjelennek az önzetlen adományozók?
A gyűjtések elején mindig aggódom, hogy sikerülni fog-e, részt vesznek-e benne a hallgatók. A programok során szoktak lenni olyan hallgatók, akik még ismerőseiket is körbe kérdezve, a tőlük kapott adományokkal is részt vesznek a gyűjtésben. Nagyon bízom a hallgatók elkötelezettségében, felelősségérzetükben és szolidaritásában, s ha már mindenki csak egy számára akár jelentéktelen ajándékkal járul hozzá az eseményhez, már sikeres lehet a gyűjtés és az eddigi programokról ez maximálisan elmondható.
- Miért javasolnád a gólyáknak, hogy ők is legyenek tagjai a Caritasnak, vagy legalábbis járuljanak hozzá önzetlen akcióitok sikereihez?
Más embereken segíteni és ezzel könnyebbé tenni az életüket, boldoggá tenni őket és reményt adni, hogy a legnehezebb helyzetben is lehet és van segítség, felemelő érzés. Minden félévben más gyűjtést és programot szervezünk, és ehhez kellenek mindig új ötletek. Mindenki javaslatát, elképzelését várjuk a jövőben tartandó adománygyűjtésekkel, programokkal kapcsolatban, mert minél többféle ötletet kapunk, minél többen vesznek részt a gyűjtésekben, annál hatékonyabb segítséget tudunk nyújtani.
